Céltalanul sétáltam mígnem ráakadtam egy rózsakertre. Arra vettem az irányt majd leültem az egyik padra és a térdemre hajtottam a fejem.
-Minden rendben? -kérdezte hirtelen Michael.
-Azon kívül, hogy az igazgató ki nem állhat vagy, hogy meghaltak a szüleim? Persze minden rendben. Csodásan vagyok szó szerint kicsattanok -mosolyogtam gúnyosan.
-Azért a fejemet ne harapd le -jegyezte meg közelebb jőve.
-Légyszi csak hagyj egyedül -kértem.
-Hagyjalak egyedül? Ilyen állapotba? Inkább nem -telepedett le mellém.
-Miért aggódsz értem? Nem is ismersz, ahogy én se ismerlek -morogtam.
-Én nem aggódok. Tudsz magadra vigyázni -vonta meg a vállát.
-Akkor miért nem mész el? -kérdeztem ingerülten.
-Mert nem hagyom, hogy egyedül búslakodj -pillantott rám. -Elmondod, hogy mi történt? -kérdezte.
-Nem -vágtam rá.
-Okés akkor csak ücsörgünk itt, gyönyörködve a virágokba -bólintott.
-Nincs neked valami dolgod? Démonológia vagy rúna ismeret? -fontam össze magam előtt a kezem.
-Még van fél órám -vigyorodott el.
-És úgy tervezted, hogy velem töltöd az idődet? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok? -kérdeztem ingerülten.
-Követtelek. Láttam, hogy sírtál nem akartam, hogy valami butaságot csinálj -sóhajtott fel.
-Butaságot? Mint például? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mondjuk az, hogy elhagyod az akadémia területét -suttogta.
-Nappal van nem eshet bajom -rántottam meg a vállam.
-Sarah, nem éri meg ugye tudod? Csak kihasználna téged, senki sem elég jó neki. Ha rám hallgatsz nem jössz össze vele -tanácsolta.
-Óó te jó Isten. Damon -pattantam fel.
-Ki az a Damon? -tápászkodott fel Michael.
-A pasim, szólnom kell neki, hogy mi történt, biztos aggódik értem -túrtam a hajamba idegesen.
-Na és, hogy akarsz kijutni? -érdeklődött.
-A segítségeddel -néztem rá.
-Sarah ez nem túl jó ötlet -csóválta meg a fejét. -Miért nem hívod fel? -tanácsolta.
-Azért mert otthon maradt a mobilom -morogtam.
-Akkor hívd fel az enyémről -kapta ki a zsebéből.
-Kösz -kaptam ki a kezéből majd arrébb mentem, hogy nyugodtan tudjak Damon-el beszélni.
-A szolgáltató nem található -szólt a női gép hang.
-Fack -morogtam miközbe újra tárcsáztam.
-A szolgáltató nem található -ismételte.
-Hát ilyen tényleg nincs -fortyantam fel.
-Na mi az? -kérdezte Michael.
-Nem található szolgáltató -morogtam.
-Akkor nincs más választás veled kell mennem -sóhajtott fel a szőke tincseibe szántva.
-Azt mondtad, hogy nem jó ötlet -mutattam rá.
-Úgysem nyugszol meg addig amíg meg nem bizonyosodsz arról, hogy jól van-e a pasid -nézett a szemembe.
-Pontosan -biccentettem. -Neked könnyű dolgod lesz, egy álcázó rúna és már kint is vagy -jegyeztem meg.
-Nem olyan egyszerű az, szerintem elfelejtetted, hogy csak az emberek számára vagyok láthatatlan -nevette el magát.
-Fack you -morogtam.
-Héé ki jutunk csajszi -szorította meg a kezem. -Akarsz valamit magaddal hozni vagy mehetünk is? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Mehetünk -jelentettem ki. Michael előkapta az irónját majd a falhoz lépett. -Most egy portált nyitsz ugye? -kérdeztem kíváncsian.
-Igen -mosolyodott el. -Tetszik, hogy ennyit tudsz rólunk -pillantott rám.
-Könyvek -mosolyodtam el én is.
-Áá értem, sajnos mindig akad egy két ember aki felfedez minket aztán könyvet ír belőlünk -sóhajtott fel.
-Ha már itt tartunk. Miért nem az Árnyvadász Akadémián vagy Idrisbe? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Nem akartam oda menni -vonta meg a vállát.
-Pedig biztos jó kis hely -jegyeztem meg. -Blackthorn vagy? Julian Blackthorn a rokonod? -érdeklődtem.
-A nagyapám volt -nézett meglepetten.
-Jesszus már olyan öreg? A könyv még csak nemrég jött ki -panaszkodtam. Michael mosolyogva fürkészett.
-Sarah később is kielemezhetjük a családfámat, most fontosabb dolgunk is van -fogta meg a kezem.
-Hűha. Mindig is akartam egy ilyennel utazni. Remélem tudod, hogy kell használni -pillantottam rá ijedten.
-Persze, hogy tudom. Most gondolj erősen a házadra vagy a pasidéra, koncentrálj -suttogta a kezemet maszírozva. Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a házunkat. Aztán együtt beléptünk a portálba.

○○○○

Émelygő gyomorral rogytam le a verandánkra. El se hiszem! Sikerült! Itt vagyunk a házunknál!
-Szép kis ház -füttyentett Michael. -Lenne ha nem tették volna tönkre a strigák -ráncolta össze a homlokát. Felemeltem a fejem és körbe néztem. Rendőrségi szalag volt a ház körül.
-A garázsajtó én voltam -álltam fel majd a lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét. -Remek zárva -morogtam.
-Engedj oda -tolt félre finoman. Egy nyitó rúnát rajzolt az ajtóra majd belökte és belépett. -Uriel -suttogta mire a szeráfpenge felragyogott.
-Ha lenne nálad szenzor hamar tudnánk van-e itt démon -motyogta.
-Nem hordok magamnál mindent -válaszolta.
-Felmentem a szobámba, szedek össze pár ruhát -indultam el a lépcső felé, de Michael megállított.
-Hagy menjek előre én -kérte. Megforgattam a szemem miközbe előre engedtem. Lopakodva mentünk fel az emeletre. Michael benézett minden ajtón majd kiegyenesedett. -Tiszta a terep -közölte. Bementem a szobámba előkaptam a sporttáskám és eltettem a ruháimat. -Szóval ő lenne az a Damon? -kérdezte Michael. Megfordultam. Michael egy fényképet nézett.
-Igen ő -bólintottam.
-Ember? -nézett rám.
-Fogalmam sincs. Egy hete ismerjük egymást -vontam meg a vállam.
-Egy hete ismered és máris a pasid? Hamar leszel szerelmes vagy mi? -vigyorodott el.
-Te ezt nem érted -kaptam ki a kezéből a fotót és eltettem.
-Nem tetszik ez nekem. Olyan sötét, veszélyes -fonta össze a kezét.
-Damon jófiú, rosszfiú külsővel. Olyan ő nekem mint a drog -mosolyogtam ábrándosan.
-Szerintem lázas vagy. Na gyere keressük meg a drogodat -borzolta meg a hajam.
-Héé -pislogtam felháborodva. Bementem még a fürdőbe, eltettem neszeszerem majd Michael-re néztem. -Azt hiszem kész vagyok -suttogtam.
-Akkor menjünk -mosolyodott el halványan. Mélyen a szemembe húztam a kapucnim és feltettem a napszemüvegem.
-Felismerhető vagyok? -kérdeztem.
-Nem egy cseppet se -biztosított.
-Akkor jó -bólintottam.

○○○○

Felsiettem a Lackwood ház lépcsőjén és becsengettem. Egy 25 év körüli lány nyitott ajtót.
-Segíthetek? -kérdezte gyanakodva.
-Damont keresem. Damon Lackwood-ot. Itthon van? -kérdeztem reménykedve.
-Sajnálom ő már nem lakik itt -rázta meg a fejét.
-Nem lakik? Mióta? Mikor ment el? -tágult ki a szemem.
-Úgy két napja -válaszolta.
-Nem tudja esetleg, hogy hova költözött? -kérdeztem.
-Nem azt nem tudom. Te lennél Sarah Evans? -kérdezte hirtelen.
-Igen, igen én -bólogattam buzgón.
-Damon mondta, hogy keresni fogod egy levelet hagyott itt neked mindjárt jövök -sietett el.
-Neked ez cseppet sem furcsa? Eltűnsz és ő ahelyett, hogy keresne téged egyszerűen elmegy -szólalt meg mellettem Michael.
-Biztos megvolt rá az oka -motyogtam.
-Tessék remélem ez segíteni fog -jött vissza a lány és a kezembe adta.
-Köszönöm -eresztettem meg egy halvány mosolyt aztán megfordultam és lesétáltam a lépcsőn. Kibontottam a levelet és elkezdtem olvasni.

Drága Sarah!
Későn értem oda aznap éjjel. Addigra te már elmenekültél abba az átkozott iskolába. Miért nem hozzám jöttél azonnal? Persze nem hibáztatlak, nem tudtad, hogy képes vagyok segíteni neked.
Nem tévedtél amikor azt mondtad ismerjük egymást. Tényleg ismersz engem. Ott voltam az előző iskoládba. Velem táncoltál a bálba, aztán én simítottam el azt az ügyet a sráccal. Szépen helyben hagytad mit ne mondjak. Ám elfelejtettettem veled ezt az emléket. Akkor még nem áltál készen az igazságra. Most viszont a képességeid felszínre törtek. Te hozzám tartozol Sarah! Neked mellettem a helyed és ezt te is tudod! Születésedtől fogva hozzám rendeltek téged. Különleges vagy, az én különleges sötét angyalom. Mi ketten arra születtünk, hogy együtt uralkodjunk a világon!
Most biztos nem érted így hát elmagyarázom. Emlékszel amikor a Mystic Grill-ben említettem, hogy Lucifer sokkal menőbb mint egy vámpír? Azt azért mondtam mert én vagyok Lucifer. Ne félj tőlem Sarah, soha nem bántanálak téged. Ezt jól jegyezd meg!
Elhagytam Covington, nem akartam a sok ember kérdésének keresztüzébe lenni. A rendőrség már így is ferde szemmel néz rám, bosszantó lenne ha még az eltünéseteket is az én nyakamba varnák.
Na, de a tárgyra térve. Minden nap pontban éjfélkor várni foglak a szobádba. Nem fogom feladni. Szeretlek és nem szeretnélek kényszeríteni szóval remélem helyesen döntesz.

Forrón ölellek: Damon.

-Ó te Szent Isten -suttogtam tág szemekkel.
-Mutasd -kapta ki a kezemből Michael. Bambán pislogva meredtem magam elé. -Razielre Sarah -kiáltott fel Michael. -A pasid Lucifer? Az eszem megáll, te úgy vonzod a bajt, hogy az csak na -ingatta a fejét döbbenten.
-Én nem...fogalmam sem volt róla -dadogtam.
-Elhiszem -karolta át a vállam.
-Menjünk, menjünk el -kértem a vállába rejtve a fejem.
-Oké gyere -suttogta. Michael egy ház mögé vezetett majd rajzolt egy portált és átléptünk rajta.

○○○○

Egy fekete színű szobába lyukadtunk ki.
-Hova hoztál? -tágult ki a szemem.
-Ez a szobám -mondta zavartan.
-Értem én, hogy az egyenruha fekete na, de, hogy a falak is? -tártam szét a kezem.
-Nekem tetszik -vonta meg a vállát. -Sarah remélem nem akarsz odamenni -komolyodott el. Egy hangosat sóhajtva leültem az ágyára.
-Nem, nem hiszem -mondtam végül.
-Jól teszed -biccentett. -Sarah ha ő tényleg Lucifer akkor az lesz a legjobb ha örökre itt maradsz -jelentette ki.
-El kell mennem az udvarba -motyogtam.
-Veled megyek. Nem hagyom, hogy a közeledbe férkőzzön -nézett mélyen a szemembe.
-Michael kedves tőled, de dampyr vagyok, meg tudom magam védeni -mosolyodtam el halványan.
-Elhiszem, de én nem vagyok belé szerelmes. Ha arra kerülne a sor megtudnád ölni? -vonta fel a szemöldökét.
-Michael ő egy angyal -suttogtam.
-Egy bukott angyal -morogta. -Rosszabb mint az az átkozott Valentine Morgenster -köpte a szavakat.
-Szerencsére vele végzett Raziel -suttogtam.
-Mit ért az alatt, hogy titeket egymásnak rendeltek? -kérdezte a levélre pillantva.
-Nem tudom -ráztam meg a fejem.
-Azt tudod kik voltak a szüleid? Mármint a vér szerintiek -nézett fel rám.
-Hát...anyu azt mondta, hogy...édesanyám Janine Hathaway -sandítottam rá. Azt terveztem ha kinevet vagy azt mondja hazugság elmegyek, de ő érdeklődve felvonta a szemöldökét. -Janine azt hitte ha emberek közt nevelkedek fel akkor nem törnek felszínre a képességeim. Különleges voltam és attól félt, hogy mások ezt kihasználják. Azt nem tudom ki volt az apám -haraptam az ajkamba.
-Értem. Nos pár nap múlva ez is kiderül -paskolta meg a térdem. Ekkor kinyílt az ajtó és egy talpig sáros kínai fiú jött be.
-Te meg hol a pokolba voltál? -bámult Michael-re.
-Dolgom volt -állt fel. A srác ekkor vett észre engem.
-Te vagy az új lány igaz? -kérdezte.
-Igen én -bólintottam.
-Nagyon örülök, a nevem Güm -mutatkozott be miközbe lerúgta a cipőjét majd kibújt a pólójából és a földre dobta.
-Ingyen chippendél show? Mivel érdemeltem ki? -érdeklődtem.
-Bocs, de muszáj lefürödnöm -röhögte el magát. -Ha gondolod tovább is vetkőzhetek -kacsintott rám.
-Álmodba öreg -horkantott fel Michael.
-Én mentem -álltam fel.
-Elkisérjelek? -kérdezte Michael.
-Nem kell köszi, szeretnék egy kicsit gondolkodni -túrtam a hajamba.
-Rendben -bólintott. Felkaptam a sporttáskám majd kiléptem az ajtón. Kifelé menet egy lány csapódott hozzám.
-Merre jártál az unokabátyómmal? -kérdezte hirtelen.
-Ohh mi csak...-kezdtem.
-Tudom, hogy átmentetek egy portálon láttam -nézett rám.
-Kellett pár ruha és el kellett intéznem pár dolgot -mondtam zavartan.
-Áh értem. Azért egy tanács, legközelebb legyetek kevésbé feltűnőek és vigyetek magatokkal -mosolygott rám. -Alice vagyok -mutatkozott be.
-Sarah -mosolyodtam el én is.
-Olyan szép a hajad. Annyira irigylem a dampyrokat emiatt -mondta irigykedve.
-A te hajad is nagyon szép -ellenkeztem.
-De nem olyan dús mint a tied -panaszkodott.
-Akkor cseréljünk. Utálom ha dús a hajam -fintorogtam.
-Pedig tök klassz -jegyezte meg. -Merre indulsz? -kérdezte.
-Igazából nem tudom. Nathan azt mondta, hogy a hugával fogok lakni, de nem akarom zavarni őket azok után, hogy...-haraptam el a mondatot.
-Kitalálom a diri eltiltott a fiacskájától -mosolyodott el gúnyosan.
-Az még nem is zavarna, inkább az, hogy azt tettette Nathan, hogy bír engem az anyjának viszont azt, hogy nem is kedvel. Én nem akarok egy olyan személyel egy házba lakni aki kétszínű -suttogtam.
-Szerencséd van. Épp Cady-hez tartok, ő dampyr -karolt belém. Hálásan mosolyogtam rá.