Fejemet az ablaknak döntve bámultam a mellettünk elsuhanó fákat. Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem ám a jó kedvemet ez sem tudta tönkre tenni. Először is reggel Nathan karjaiba ébredtem arra, hogy Sátán a lábujjamat nyalogatta. Ez csikizett is rendesen, de boldog vigyorral a képemen vetettem magam Sátánra és puszilgattam össze vissza.
-Nem utálsz, nem utálsz -ujjongtam.
Sosem utáltalak Sarah.
-De nem szóltál hozzám -biggyesztettem le a szám.
Mert megérdemelted.
-Igen, igazad van -vakargattam meg a füle tövét.
-Ti meg mit csináltok? -kérdezte Nathan kómásan.
-Tracsparti -válaszoltam vigyorogva.
-Értem -motyogta és visszaejtette a fejét a párnára. Most pedig itt ülök Nathan mellett a kocsiba és megyünk az úticélunk felé amit még mindig nem tudok, hogy hol is van.
-Ti tudjátok hova megyünk? -néztem hátra Castiel-ékre.
-Mi? -kérdezte Anastasia.
-Hát persze, hogy tudjátok -legyintettem.
-Nemsoká te is megtudod -fogta meg a kezem Nathan.
-Sátán? -kérdeztem.
Igen Sarah?
-Ne próbálj meg elbújni. Te biztos tudod hova megyünk, nem hallják nyugodtan elmondhatod -mosolyogtam.
Nem tudok semmit.
-Na persze -húztam el a szám.
De tényleg!
-Ügyeltünk rá, hogy ne beszéljünk előtte erről -kuncogott fel Nathan.
-Gonosz vagy. Hát nem Sátán a bizalmasod? -kérdeztem.
-Dehogynem -jelentette ki.
-A bizalmasodnak mindent el kell mondanod -mutattam rá.
-Azért nem mindent -pillantott rám. -Kis kíváncsi -puszilta meg a kézfejem. Ráöltöttem a nyelvem aztán hangosabbra vettem a zenét.
-Ezt imádom -mosolyodtam el ahogy felismertem a dalt. Naomi Scott énekelte a Speechless című számot. Ez a dal az Aladdin filmesített változatában volt és egyszerűen imádtam. Halkan dúdolgattam magamban miközbe a gondolataimba merültem.

○○○○

Mikor elhagytuk Port Angelest kezdtem gyanakodni.
-Csak nem...-kezdtem.
-Igen? -sandított rám Nathan.
-Igazam van ugye? Oda megyünk ahova gondolom -vigyorodtam el.
-Miért mire gondolsz? -érdeklődött Nathan.
-Jajj tudod te azt. Forksba megyünk igaz? -kérdeztem.
-Talán -mosolyodott el.
-Igen -kiáltottam. -Találkozok Edwardal és Bellával -ujjongtam.
-Miből gondolod, hogy léteznek? -csipkelődött.
-Ha Magnus, Lisa, Rose meg Dimitrij létezik akkor ők is léteznek -jelentettem ki.
-Ha te mondod -kuncogott fel.
-Kinek az ötlete volt? Ki találta ki, hogy Forksba jöjjünk? -érdeklődtem.
-Lisa királynő választás elé állított. Vagy ide jövünk Forksba, meggyőzzük Cullenéket, hogy békével jöttünk vagy pedig felkutatjuk Damon és Stefan Salvatorét -sóhajtott fel Nathan.
-Ohh értem -haraptam az ajkamba.
-Én mondtam, hogy csalódott lesz. A nyálát csorgatja Damon után -jegyezte meg Anastasia.
-Hé ez nem igaz -vörösödtem el.
-Pontosan ezért akartam ide jönni -mondta Nathan.
-Mi az félsz, hogy Damon elszeret tőled? -csipkelődtem vigyorogva.
-Mondhatni igen -pillantott rám mire megpusziltam az arcát.
-Édes vagy -suttogtam és a vállára hajtottam a fejem.

○○○○

Az egyik asztalnál ültem a többiekkel és a hamburgerünkre vártunk. Nemrég érkeztünk meg Forksba és én addig rágtam Nathan fülét míg meg nem néztük kívülről Belláék házát aztán az iskolát ahova Bella járt, most pedig abban az étteremben ülünk ahova Bella járt Charlie-val az apukájával.
-Tudjátok mit nem értek? Ugye ott van mondjuk Rose, őt egy színésznő játszotta aki most vígan éli az életét Los Angelesben. Akkor most ki kinek a klónja? Honnan tudjam, hogy Robert Pattinson vagy Edward Cullen áll előttem? -kérdeztem széttárva a kezem.
-Ez egy furcsa világ, legyen annyi elég -mondta végül Castiel.
-Vannak dolgok amiket jobb elengedni Sarah -mosolygott rám Nathan.
-Ne beszélj így, úgy mondod mintha gyenge elméjű lennék -húztam össze a szemem.
-Dehogy vagy az -puszilta meg az arcom. Szélesen mosolyogtam és az oldalához simultam. Mikor a pillantásom az ajtó felé vándorolt megragadtam Nathan kezét.
-Ott van. Nathan az Taylor Lautner -mondtam izgatottan. A srác mintha meghallotta volna mert egyenesen felénk indult egy lány társaságába.
-Oké ki vele, kik vagytok és mit akartok? -állt meg az asztalunknál.
-Tévedtem. Ő nem Taylor hanem Jacob -állapítottam meg.
-Először had mutatkozzak be. Nathan de la Pole vagyok -állt fel Nathan és kezet nyújtott Jacobnak. Ő csak bámult rá. -Oké ők itt Anastasia de la Pole a hugom a barátja Castiel Bane és a barátnőm Sarah Evans -húzta vissza a kezét Nathan. Intettem egyet miközbe kettejüket fürkésztem.
-Jacob Black, ő pedig Renesmee Carlie Cullen -mondta Jacob.
-Te vagy Renesmee? Edward és Bella lánya? -kerekedett ki a szemem.
-Igen én volnék -biccentett zavartan mosolyogva.
-Sokat változtál, a filmbe utoljára kislányként láttalak -magyaráztam mosolyogva.
-Az szuper -mondta az egyik hajtincsét tekergetve.
-Mit akartok? -kérdezte Jacob.
-Menedéket -mondta Nathan egy hatalmasat sóhajtva.

○○○○

A lehúzott ablakon hajoltam kifele, hogy minnél előbb megpillanthassam a Cullen család házát. Mióta olvastam a könyvet és láttam a filmet ide vágytam. Nekem az is elég lett volna ha csak kívülről megcsodálhattam volna, de most, hogy be is mehetek és talán itt is fogok lakni nos az valami mennyei érzéssel tölt el. Jacob mutatta nekünk az utat a motorján ülve.
-Ülj már vissza -húzott vissza Nathan. Az ülésre huppantam és csúnyán ránéztem.
-Szerintetek fogják hagyni, hogy itt maradjunk? -kérdezte Anastasia.
-Ha nem akkor megyünk máshova -vonta meg a vállát Nathan.
-Én szeretnék itt maradni -mondtam csendesen. Nathan megfogta a kezem és megszorította.
-Biztos szívesen látnak minket -nyugtatott meg.
-Jacob viselkedését elnézve -húztam el a szám.
-Ő csak azt a Renesmee-t védte -szólt közbe Castiel.
-Jah igen mert Renesmee bevésődött Jacobnak -biccentettem. -Tényleg mi lett volna ha az Akadémián bevésődök az egyik farkasnak? -néztem Nathanre.
-Örüljünk, hogy ez nincs így -morogta. Bizakodva ültem a kocsiba, annyira, de annyira szerettem volna Cullenéknél maradni!

-Most már bűnözőket is bújtatunk? Miért is ne? Hozzuk nyakunkra a Volturit -dühöngött Rosalie.
-Higgadj le Rosalie -szólt rá Edward.
-Figyeljetek ha nem maradhatunk akkor nem gond, megyünk máshova -pattantam fel.
-Senki nem mondta, hogy nem maradhattok -mosolygott rám Carlisle kedvesen.
-Carlisle ezt te sem gondolod komolyan. A csaj egy bűnöző a végén a mi nyakunkra hozza a bajt -akadt ki Rosalie.
-Ugyan bébi ne túlozz. Nézz már rá a kislányra szerinted tudna bárkit is bántani? -húzta magához Emmet.
-Ne tudd meg milyen erőset üt -motyogta Castiel.
-Alice? Látsz valamit? -kérdezte Esme a rövid hajú lányt.
-Csak azt látom amit már korábban is. A lány Sarah elhozza a békét -válaszolta Alice.
-Tudod hogyan? Tudod, hogy segíthetnék Damon-on? -kérdeztem reménykedve.
-Én...sajnálom, de nem azt nem. Csak annyit látok, hogy te hozod el a békét -magyarázta zavartan.
-Ohh -mondtam csalódottan. -Akkor...akkor ez jó, kezdetnek tökéletes -bólogattam.
-Nos, hogy döntötök? -kérdezte Nathan feszülten. Minden tekintetet ránk szegődött.
-Maradhattok -mondta végül Carlisle.
-Köszönjük -mosolyodtam el boldogan.