/55/Egy őrületes éjszaka
Az ágy egyik végében ültem míg Nathan a másikban. A köztünk lévő feszültséget szinte vágni lehetett.
-Hé be szabad jönni? -csörtetett be Anastasia karján egy gyönyörű ruhával.
-Már bent vagy -pillantott rá Nathan.
-Hát ez a ruha? -álltam fel és áhítattal végigsimítottam a ruha anyagán. -Igazi selyem -suttogtam.
-Ez a tied. Megláttam és tudtam, hogy ezt rád szabták -mosolygott rám kedvesen.
-Biztos nagyon drága lehetett -haraptam az ajkamba.
-Nyugi nem csak neked vettem ruhát -lóbált meg egy bankkártyát.
-Hé az az enyém -pattant fel Nathan.
-Már nem kell -mosolygott Anastasia négédesen. -Menj át szórakoztasd Castielt mi Sarahval készülődünk -szólt.
-Miért hova megyünk? -kérdeztem döbbenten.
-Ne már Sarah. Ha már itt vagyunk használjuk ki. Bulizzunk -vigyorgott megfogva a kezem.
-Végül is. Miért ne -mosolyodtam el.
-Ez az -ugrált fel alá boldogan. -Átugrok a ruhámért aztán már itt is vagyok -indult meg a közös ajtónk felé.
-Biztos, hogy van kedved bulizni? -kérdezte Nathan.
-Inkább itt ücsörögjek a szobában? -kérdeztem miközbe a ruhát magam elé tartva néztem magam a tükörben.
-Igazad van, de nem hiszem, hogy ez a te világod lenne -mosolyodott el halványan.
-Nathan noha lehet, hogy az Akadémián nem buliztam, de előtte....előtte én voltam a buli királynője -mosolyogtam nosztalgikusan.
-Mintha több ezer év telt volna el azóta -mondta csendesen.
-Nathan tedd félre a gondokat, tedd félre azt aki vagy ma éjjel csak két tini vagyunk akik elszöktek otthonról, hogy bulizzanak egy jót -mosolyogtam rá.
-És az a két tini egy pár? -kérdezte bizonytalanul.
-Ez nem kérdés -léptem egyet felé és apró mosolyal az arcomon felnéztem rá. Nathan lehunyta a szemét, ajka megkönnyebbült mosolyra húzódott majd gyengéden két keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Ajka mohón falta az enyémet, két erős karja birtoklóan szorított magához. Az ágyig hátráltunk és folyamatosan csókolózva ledőltünk rá.
-Ti meg mit műveltek? Összegyűritek azt a drága ruhát -visította Anastasia rémülten.
-Upsz -húzódtam el Nathantől.
-Sarah mindenhogy gyönyörű az csak egy ruha -vonta meg a vállát Nathan.
-Csak egy ruha? -vörösödött el Anastasia feje. -Az a ruha ne tudd meg mennyibe került. Egy eredeti Chanel -fújtatott.
-Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy miről beszélsz -ült fel Nathan.
-Nem is csodálom -morogta. -Tűnés -mutatott az ajtóra. -Van neked egy öltöny az ágyon -tette hozzá.
-Köszönöm drága húgom -puszilta meg Anastasia arcát aztán rám kacsintott és átment a másik szobába.
○○○○
Arcomon széles vigyorral néztem magamat a tükörben. A ruha tökéletesen állt rajtam, a sminkemet Anastasia valami eszméletlen jól megcsinálta. Hajamat felkontyolta csak két tincset hagyott szabadon lengedezni. Kaptam még egy ezüst nyakláncot, hozzá illő fülbevalóval és egy magas sarkút.
-Na, hogy tetszik? -ölelt át hátulról Anastasia. Ő még köntösbe volt, a haja kész volt ahogy a sminke is.
-Őstehetség vagy Anastasia -mosolyogtam rá a tükrön át.
-Nem te vagy jó modell. Az arcod olyan karakteres, hogy rengeteg fajta smink jól áll neked -magyarázta.
-Köszönöm -fordultam felé és szorosan megöleltem.
-Nem Sarah én köszönöm -viszonozta az ölelésem. -Na jó, elég ennyi lelki -tolt el magától miközbe felfelé pislogott nehogy elsírja magát. Miközbe ő öltözködött addig én nos magamat néztem. Nem egyáltalán nem vagyok magamba szerelmes, sem beképzelt, de hát na tetszett amit a tükörbe láttam.
-Amúgy milyennek találtad? -dugta ki a fejét Anastasia a fürdőből.
-Kit? -vontam össze a szemöldököm.
-Klaust -válaszolta.
-Ohh...hát, hogy is mondjam...nem tűnt olyan rossz fejnek, de azért örültem, amikor eljöttünk -rágcsáltam a szám szélét.
-Hát az egyszer biztos, hogy nem olyan mint én -kacsintott rám.
-Igen az biztos -nevettem el magam. -Te nem utálod őt? -kérdeztem.
-Nem, tudod, hogy én is lázadó vagyok. Az igazat megvallva tökéletesen egyetértek Klaus döntésével -nézett a szemembe.
-Már Nathan is -jegyeztem meg.
-Igen végre benőtt a feje lágya és ezt neked köszönhetem -mosolygott majd 1 perc múlva kijött a fürdőből. Köpni nyelni nem tudtam.
-Hűha azta -nyögtem ki.
-Jó mi? -mosolygott miközbe úgy sétált mintha a kifutón lenne.
-Hát hallod mehetnél modellnek -biccentettem elismerően.
-Még semmi sincs veszve -mosolygott sejtelmesen.
-Bárcsak megtehetnénk, hogy teljesen új életet kezdünk -dörzsöltem meg a karom.
-Hé mit mondtam? Ma nincs szomorkodás, ma buli van -karolt belém.
-Kész vagytok már? -kopogott be Castiel.
-De türelmetlen valaki -kiáltotta Anastasia miközbe megigazította a haját. -Mehetünk -mosolygott. Kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam Nathanel és Castielel. Mindketten öltönybe feszítettek.
-Azt hittem, hogy már nem tudsz meglepni, de tévedtem -suttogta a szemembe nézve. -Gyönyörű vagy -fogta meg a kezem és közelebb húzott magához.
-Te is jól nézel ki -pirultam el. Nathan elmosolyodott majd egy puszit nyomott az arcomra. -Castiel? -kérdeztem.
-Hm? -kérdezte és elszakadt Anastasia ajkától.
-Hogy nézek ki? -érdeklődtem.
-Csini -válaszolta. -de nem olyan csinos mint ez a tündér előttem -tette hozzá mire Anastasia szélesen elmosolyodott.
-Nem is neked akarok tetszeni -válaszoltam tettett sértődöttséggel.
-Na menjünk -nevette el magát Nathan és a kezemet fogva húzott maga után a lifthez. Lementünk a földszintre, ott útbaigazítást kértünk majd a casino felé vettük az irányt. -Nem fázol? -ölelte át a vállam Nathan.
-Nem -válaszoltam mire elengdetett. -Ez még nem jelenti azt, hogy elengedhetsz -biggyesztettem le a szám. Nathan újra átölelt és megpuszilta a homlokom.
○○○○
Hát pókerezni baszott unalmas. De tényleg, legalábbis nekem. Egy az, hogy nem is értek hozzá, kettő nem is akarok érteni hozzá. Mellettem Nathan tök elmélyülten játszik én pedig csak ülök és őt nézem.
-Én feladom. Megesz az unalom. Sarah gyere szerezzünk valami italt aztán táncoljunk -ragadta meg a kezem Anastasia.
-Vigyázz rá -nézett Nathan Anastasiára.
-Hé -kezdtem ellenkezni.
-Vigyázunk egymásra -ígérte Anastasia aztán ott hagytuk őket.
-Miért van az, hogy én vagyok a dampyr te pedig a mora mégis neked kell engem megvédeni? -morgolódtam.
-Lazulj már csajszi -puszilta meg az arcom. Szereztünk magunknak italt aztán a táncolók közé vegyültünk. -Úú lehet karaokezni -rángattam meg Anastasia kezét.
-Óó nem ki van zárva, utálok énekelni -jelentette ki Anastasia. -De te menj nyugodtan -lökött meg finoman.
-Okés -bólintottam vidáman. Odaverekedtem magam a keverő pulthoz és kértem, hogy tegyenek be egy számot. Grace Pipps-től a Falling for ya-t.
The day started ordinary
Boys walking by (ooh ooh)
It was the same old story
Too fresh or too shy (ooh ooh)
I'm not the kind to fall for a guy
Who flashes a smile (It goes on for miles)
Don't usually swoon
But I'm over the moon ('Cause he was just too cool for school)
And now I'm
Falling for ya, falling for ya
I know I shouldn't but I
I just can't stop myself from
Falling for ya, falling for ya
Can't hold on any longer
And now I'm falling for you
Now we're going steady
He's the cat's meow (Meow Meow)
He says I'm a betty
And we paint the town (ooh ooh)
I'm not the kind to fall for a guy
Just cause he says hi (When he's cruisin' by)
He's ready to race
And I'm catching his gaze (They'll go on like this for days)
And now I'm
Falling for ya, falling for ya
I know I shouldn't but I
I just can't stop myself from
Falling for ya, falling for ya
Can't hold on any longer
And now I'm falling for ya
It feels like I tumbled from another world
Into your arms and it's so secure
Maybe I'll stumble but I know for sure
Head over heels I'm gonna be your girl
And now I'm
Falling for ya, falling for ya
I know I shouldn't but I
I just can't stop myself from
Falling for ya, falling for ya
Can't hold on any longer
And now I'm falling for you
A dal végén lejöttem a színpadról és egyenesen Damon felé vettem az irányt. Bár szívdöglesztő volt öltönyben mégis ramatyul nézett ki.
-Szia örülök, hogy látlak -mosolyogtam rá.
-Szia -mosolyodott el halványan.
-Mi járatban erre? -kérdeztem.
-Nem téged követlek -mondta sietve. -Csak hát, ezzel felejtek -tárta szét a kezét.
-Még semmi hír odafentről? -fürkésztem az arcát.
-Semmi és nem is lesz semmi. Maradok ott ahol vagyok, te pedig lépj tovább. Jó volt látni -nézett a szemembe aztán kikerült és ott hagyott. Döbbenten hápogva néztem utána. Csak hiszed, hogy feladom -üzentem gondolatba.
-Merem remélni, hogy nekem szólt a dal -ölelte át a derekam Nathan.
-Nocsak ott hagytad a pókert? Mi történt? -fordultam meg a karjaiba.
-Ide csalogatott a hangod -mosolyodott el és a homlokomnak támasztotta a homlokát.
-Olyan vagy mint egy küklopsz -kuncogtam fel.
-Jajj már -nevette el magát. Ekkor egy lassú szám csendült fel asszem a Shrekből az It is you. -Hölgyem megtisztel ezzel a tánccal? -hajolt meg előttem Nathan.
-Ezer örömmel -rebegtem pukedlizve majd a kezébe helyeztem a kezem. Aztán táncoltunk. Szinte repültem Nathan karjaiba, ketten együtt felszántottuk az egész parkettet.
○○○○
Kéz a kézben sétáltunk vissza a szállodába.
-Jó éjszakát -mosolygott a recepciós amikor elkértük a kulcsot.
-Köszönjük -válaszoltuk kórusba. A liftbe belépve az ajkunk azonnal összetapadt. A lift falának dőlve húztam egyre közelebb és közelebb magamhoz Nathant. Azt se tudom, hogy kerültünk ki a liftből és, hogy jutottunk el a szobánkig. Csupán arra eszméltem fel, hogy az ajtó becsapódik mögöttünk.
-Nathan meg kéne nézni, hogy Anastasiáék vissza értek-e már -suttogtam. Nathan kipirult arcal, kócos hajjal elhúzódott tőlem majd az ajtóhoz sétált.
-A hangokból ítélve vissza értek -pillantott rám aztán bedörömbölt. -Hallkabban -emelte meg a hangját.
-Idióta -kiáltotta Anastasia és valami kemény csapódott az ajtónak. Valószínűleg a cipője. Elnevettem magam majd kioldottam a ruhámat. Az redőkbe hullott le a földre én pedig ott álltam Nathan előtt egy szál bugyiba. Nathan szeme kitágult és egy hatalmasat nyelt. Mire egyet pislantottam már az ágyon feküdtem. Nathan lassan csókolt, keze lassan siklott végig a testemen.
-Annyira hiányoztál Sarah, annyira hiányzott a bőröd puhasága -suttogta a nyakamba.
-Most már itt vagyok és nem megyek sehova -jelentettem ki és szenvedélyesen megcsókoltam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro