Tekintetem a nyíló ajtó felé vándorolt és megpillantottam Nathant. Gyűlölet lobbant fel bennem, ajkam vicsorra húzódott.
-Te -vicsorogtam.
-Szia Sarah. Örülök, hogy jobban vagy -mosolyodott el és megállt Dimitrij mellett.
-Nekem csak ne mosolyogj itt. Téged kellett volna előbb megölnelek ahelyett, hogy a ribanc barátnőddel vacakoltam -csattantam fel.
-Akkor miért nem tetted meg? Miért nem öltél meg engem előbb? -lépett közelebb a cellámhoz.
-Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. Addig úgysem nyugszok amíg meg nem öltelek -fenyegettem meg.
-Miért? -kérdezte.
-Te meg a rohadt kérdéseid -fakadtam ki. -Talán azért mert sose fogadtál el, lenéztél engem ahogy a hugod is. Kirekesztettetek mert más voltam -sziszegtem.
-Emlékszel ilyenre? -billentette oldalra a fejét. Egy pillanatra összezavarodtam és az emlékeim közt kutattam, de olyan volt mintha egy vastag függöny takarná el az emlékeimet.
-Nem számít az, hogy mire emlékszek. Gyűlöllek ezt biztosan tudom -néztem a szemébe.
-Én pedig szeretlek -nézett vissza rá.
-Nekem nem kell a te szerelmed -köptem a szavakat.
-Egykor nem ezt gondoltad. Hát mindent elfelejtettél? Azt a napot amikor megismertelek, teljesen megleptél. Teljesen nyugodtan sétálgattam egyszer csak fogtad magad és rám ugrottál. Azt hittem bántani akarsz. A szemedbe néztem és abban a pillanatban beléd szerettem aztán megszólaltál szia. Teljesen elképedtem, először rámugrasz aztán azt mondod szia. Annyi közös élményünk volt Sarah. A birtokon, a kettőnk titkos odujában ahol először voltunk egymáséi. Ahol elmondtam neked, hogy a nagyapám csak egyetlen lányt vitt oda és örökre együtt maradtak. Én csak téged vittelek oda Sarah -suttogta a szemembe nézve. Egy ideig hallgattam, a szavait emésztettem.
-Te beteg vagy -ráztam meg a fejem és hátat fordítottam neki.
-She'll be someone who is lovely. Someone wonderful and true -kezdett el énekelni. Csodálkozva fordultam meg szívem gyorsabban kezdett el dörömbölni. Hallottam már ezt a dalt. A szemem lecsukódott és egy kép villant fel előttem. Nathan gitárral a kezében, ahogy nekem énekel.
-The kind of boy. Who makes you smile
Even when you're feeling blue -énekeltem és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. A hangunk egymásba fonódott miközbe az emlékek mint egy film játszódtak le előttem. Kezeim a rácsot markolták és pár pillanattal később megéreztem Nathan hűvös kezeit a kezemen. A szemeim kinyíltak, tekintetünk egymásba fonódott. Hogy tudtam őt elfelejteni? Hogy tudtam elfelejteni az iránta érzett szerelmemet?  Ekkor valami nagyon különös dolog történt. Arany fény vont be mindkettőnket ami egy szálból eredt ami összekötötte Nathan és az én szívemet. Éles fénye bevilágította az egész börtönt. Tekintetem ekkor egy másik szálra vándorolt ami fekete volt és hajszál vékony, szinte alig lehetett látni. Aztán a szál semmivé lett én pedig térdre estem. Nathan elhallgatott és a kulcsokat követelte Dimitrijtől.
-A rohadt életbe ne tökölj már -csattant fel.
-Tessék nyitva van -állt félre Dimitrij. A hangján érződött, hogy nem örül annak amiért Nathan így beszélt vele, de ugye nem szólhat semmit mert Nathan nemes.
-Sarah kedvesem -térdelt le elém Nathan.
-Nathan -suttogtam. -Ó Istenem Nathan -sírtam el magam és szorosan hozzá bújtam. Szörnyű ember vagyok, egy szörnyeteg vagyok. Több száz strigát akartam az Akadémiára szabadítani, csúnyán bántam a szeretteimmel, megöltem Meredith-t és....és Nathant is meg akartam. Ő most tudja mindezt mégis itt van velem és szorosan átölel.
-Semmi baj Sarah itt vagyok -simogatta a hajam és megpuszilta a hajam.
-Meg akartalak ölni -csuklott el a hangom.
-Az nem te voltál -jelentette ki.
-Megöltem Meredith-t -suttogtam a dzsekijét markolászva.
-Sarah az nem te voltál, nem tudtad mit cselekszel -fogta két keze közé az arcom és mélyen a szemembe nézett.
-Meg-megöltem -zokogtam.
-Nincs sok időnk, sietnetek kell -sürgetett Dimitrij.
-Sietni? Hova? -kaptam fel a fejem. Dimitrij és Nathan hallgattak. Pillantásom a kiütött dampyr-ra vándorolt majd Nathanre néztem. -Nem. Nem fogok elmenni, vállalom a tetteim következményét -jelentettem ki.
-Azt nem hagyom -rázta meg a fejét.
-Nathan embert öltem. Egy morát -néztem a szemébe.
-Ha maradsz meghalsz -mondta Dimitrij.
-Halált érdemlek a tettemért -sütöttem le a szemem.
-Sarah gondolkodj logikusan. Lisa királynő mindent megtesz, hogy megvédjen, de a dolgok kezdenek elfajulni. El kell menned -jelentette ki Dimitrij.
-Kérlek Sarah -suttogta Nathan.
-Úgysem fog sikerülni -ráztam meg a fejem.
-Mindent elintéztünk. Castiel eltereli a figyelmet. Robbantgat egy kicsit. Csak ti ketten mentek meg Sátán -hadarta Dimitrij miközbe kifelé tartottunk.
-Nem ha megyek egyedül megyek -ellenkeztem. -Nathan nem jöhet velem -jelentettem ki.
-Az nem a te döntésed -dörrent rám Dimitrij.

○○○○

Meglepően könnyedén elértük a sötétített üvegű kocsit ami az egyik mellék útnál parkolt. Napkelte volt szóval nem fogunk strigákba botlani. Nathan kinyitotta a hátsó ajtót ahova Sátán beugrott majd nekem is kinyitotta az anyós oldal felőlit. Sátán egy szót sem szólt hozzám, szerintem megutált. Igaza van én is utálom saját magam. Amit tettem arra nincs bocsánat.
-Vigyázzatok magatokra -búcsúzott Dimitrij.
-Mindent köszönök Belikov testőr -mosolyogtam rá halványan. Dimitrij halkan sóhajtott egyet.
-Szólíts csak sógorkámnak -ajánlotta fel elmosolyodva.
-Rose-nak igaza volt. Többet kéne mosolyognia -jegyeztem meg.
-Na jól van menjetek -csukta be az ajtót. Nathannek nem kellett kétszer szólni azonnal indította a kocsit és a hátunk mögött hagytuk az Akadémiát.