A cipőm alatt ágak ropogtak miközbe egyre mélyebbre hatoltam az erdőben. Szerettem az erdőben sétálni, megnyugtatott.
Újra itt Sarah?
Mosolyogva pillantottam a fák közül előlépő egyszarvúra. Pár napja találkoztam vele, először félt tőlem azt hitte bántani akarom, de megnyugtattam, hogy eszemben sincs.
-Igen újra itt -bólintottam. -Hogy vagy? -kérdeztem.
Úgy mint mindig.
-Elég unalmasak a napjaid nem? -álltam meg előtte.
Folyamatosan félelemben élni nem éppen unalmas.
-Ne haragudj -haraptam az ajkamba. -Még mindig áll az ajánlatom. Jöhetnél a kastély istállójába -jegyeztem meg.
Nem való az nekem. Mindig is szabad voltam.
-A szabadság jó -mosolyodtam el.
Ha most megbocsátasz dolgom van.
Az egyszarvú meghajolt előttem majd elvágtatott. Elgondolkodva néztem utána. Vajon milyen dolga lehet? Kíváncsi lennék, hogy milyen lehet állatként élni. Egyedül. Szerintem egy idő után magányos lennék. A gondolataimba merülve sétáltam tovább  majd a fülemet megütötte egy panaszos vonyítás. Megtorpant és körbe néztem. A vonyítás újra felhangzott mire sietve megindultam arra amerre a hangot sejtettem. Kikerültem egy vastag fát aztán megpillantottam a vonyítás forrását. Egy csapdába szorult fekete farkas volt. Az állat rám vicsorgott ahogy közelebb mentem.
-Semmi baj, segíteni akarok -tartottam felé a nyitott tenyerem.
Segíteni? Az emberek nem segítenek.
-Én más vagyok mint a többi ember -mosolyodtam el halványan.
Hát igaz a hír? Azt mondják az Úr mennyasszonya beszél az állatok nyelvén.
-Igen, igaz a hír. Sarah vagyok. Téged, hogy hívnak? -léptem közelebb hozzá.
Nekem nincs nevem.
-Akkor kitalálok neked egyet -gugoltam le a hátsó lába mellé. Rám morgott. -Sss..-szóltam rá.
Te könnyen beszélsz. Voltál már farkas csapdába?
-Nem, nem voltam -ráztam meg a fejem.
Na látod.
-Ez egy kicsit lehet fájni fog -figyelmeztettem miközbe a kezemmel próbáltam szétfeszíteni a vasat. Sikertelenül.
Mi lesz már?
-Csinálom -morogtam majd körbe néztem valami vastag faágat keresve. -Hogy sikerült? -kérdeztem a lábára intve.
Épp az ebédemet kergettem és nem figyeltem.
-Ohh értem, hát legközelebb figyelj jobban -tanácsoltam miközbe a bokrok közt kutattam.
Köszönöm a tanácsot, magamtól eszembe se jutott volna.
-Ez az -kaptam fel egy ágat. -Most megpróbálom szétfeszíteni, te pedig amilyen gyorsan csak tudod húzd el a lábat -utasítottam.
Igenis Úrnőm.
A két vas közé dugtam az ágat és elkezdtem feszíteni. Mivel dampyr voltam majdnem olyan erős mint egy mora nem okozott nagy gondot. Amint a két szárny szét nyílt a farkas kikapta a lábát és pár lépéssel odébb sántikált majd lefekeüdt. Aggódva néztem a véres lábát.
Köszönöm Úrnőm, most már boldogulok.
-Nem, ezt le kell ápolni, velem jössz a kastélyba -jelentettem ki.
Nem arra semmi szükség.
-Ne ellenkezz. Nem hagyom, hogy elvérezz -szóltam rá és a karomba vettem.
Úrnőm tegyen le. Tudok menni magam is.
-Most jobb ha nem terheled a lábad, csak hunyd be a szemed és élvezd a repülést -mosolyogtam rá. A szárnyaim könnyedén bukkantak elő majd a magasba röppentem. Repülve mégiscsak gyorsabb mint gyalog.

○○○○

Ragaszkodtam hozzá, hogy én ápoljam a farkast, de Damon nem engedte. Idegesen járkáltam fel alá és másodpercenként a csukott ajtóra pillantottam.
-Sarah ne idegeskedj, jó kezekben van -szólalt meg Damon.
-Tudom, de...nem is tudom...annyira megkedveltem -túrtam a hajamba.
-Nocsak, legyek féltékeny? -tűrte a fülem mögé az egyik kósza hajtincsem.
-Ugyan már -ráztam meg a fejem. Damon két keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Ajkam elnyílt az ajka alatt kezem felcsúszott a mellkasán majd a nyaka köré fonódott. Damon neki tolt a falnak ujjai a hajamba gabalyodtak míg a másik a derekamra csúszott. Hozzá simultam ajkam a nevét sóhajtotta.
-Szeretlek -suttogtam.
-Szeretlek -mosolyodott el.
-Az erdőben úgy tudják a mennyasszonyod vagyok -motyogtam és félénken pislantottam rá.
-Ez célzás akarna lenni? -kérdezte.
-Nem, dehogy -sütöttem le a szemem. -Csak tudod azt mondtad, hogy az esküvőig nem akarod, de már megtörtént és gondoltam talán megváltozott a véleményed vagy nem tudom -magyaráztam kapkodva.
-Sarah akkor azért nem lehetett mert a lelked volt velem. Fura lett volna a lelkeddel szeretkezni -harapott gyengéden a fülembe. Megborzongtam és zavartan elpirultam. -Akarsz a feleségem lenni Sarah? -kérdezte.
-Tudod, hogy igen -bólintottam.
-Akkor légy a feleségem Sarah Evans -suttogta a fülembe. -Megleptél szóval gyűrű még nincs -húzta végig a kezét a karomon.
-Nem gond -suttogtam.
-Biztos? Azt hittem, tökéletes lánykérést akarsz -nézett a szemembe.
-Bárhogy is lesz tökéletes lesz, mert te adsz nekem gyűrűt -mosolyodtam el. Damon elvigyorodott majd mohón megcsókolt.