Félig dampyr, félig mora, félig boszorkány, félig angyal.

Beszélés az állatok nyelvén √
Eső csinálás √
Teleportálás √
Jövőbe látás √
Angyal szárnyak √

Már csak egyetlen egy dologba voltam bizonytalan. Be tudok menni a könyvekbe vagy nem? Amikor Narniába mentem akkor a kürt hívott minket, de egy próbát megér. Felemeltem a fejem, tekintetem a könyveket kutatta. Valami olyat kéne választani ami nem annyira veszélyes. Ha végig is kell játszanom akkor ne halljak bele. Hülye ötlet meg talán egy kicsit gyáva, de ebben a pillanatban nem volt kedvem harcolni legalábbis nem könyv szereplőkkel ezért a választásom a Hazug Csajok társaságára esett. A könyvel a kezemben indultam meg Damon keresésére. Rá is akadtam a konyhába ahogy épp sütit evett egyenesen a sütőből.
-Kérsz? -pillantott fel rám. Mosolyogva ráztam meg a fejem. -Több marad nekem -kacsintott rám. -Mit olvasol? -biccentett a könyv felé.
-Hazug csajok társasága, de igazából szeretnék valamit kipróbálni -néztem Damonre várakozás teljesen.
-Kipróbálni? Mit? -vonta össze a szemöldökét.
-Azt, hogy be tudok-e menni a könyvekbe -vontam meg a vállam.
-Miért akarnál bemenni egy könyvbe? -nézett rám értetlenül.
-Mert egyszer már voltam, de akkor igazából hívtak. Narniába és nem mellesleg végeztem Thomassal -meséltem.
-Thomassal? -kerekedett ki a szeme.
-Szóval nem hazudott -haraptam az ajkamba.
-Na várjunk csak. Mesélj el mindent az elejéről -fogta meg a kezem és lenyomott az egyik székre.
-De utána segítesz? -pislogtam rá.
-Hát persze csak mondd már -sürgetett. Vettem egy mély levegőt aztán elkezdtem mesélni.
-De tényleg fogalmam sem volt, hogy tényleg az ikertesód -magyaráztam ijedten pislogva.
-Nincs semmi baj drágám. Mindenki tudja, hogy aki veled kikezd az halál fia -mosolygott rám. Zavartan mosolyogtam vissza rá.
-Jut eszembe. Akik meghalnak és a pokolra kerülnek azok hol vannak? -kérdeztem.
-Oda mennek ahova akarnak -válaszolta.
-Tetszik nekem ez a pokol, nincs fájdalom nincs szenvedés pedig a pokolról azt mondják -dőltem hátra.
-Majd egyszer megmutatod, hogy szerinted milyen a pokol -húzta el a száját. -De most kisérletezzünk -váltott témát.

○○○○

A könyv az asztalon hevert az első fejezetnél kinyitva.
-És most mit csináljak? -kérdeztem halkan.
-Nem tudom, ez nem a szakterületem -suttogta vissza Damon. Vetettem rá egy szúrós pillantást majd vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem. Kiürítettem az elmém csakis a könyvre koncentráltam. -Hűha -nyögte ki Damon mire résnyire nyitottam a szemem. A szavak eltűntek helyette egy kép volt előttem. Izgatottan megszorítottam Damon kezét majd előrébb hajoltam és a könyv mindkettőnket magába szippantott.

Egy ház takarásába voltunk.
-Szerintem itt vagyunk -suttogtam.
-Nagyon úgy tűnik -lapult a falnak Damon.
-Megyek körbe nézek -indultam meg.
-Ne -kapta el a derekam. -És ha meglátnak? Nem írhatod át a könyvet Sarah -csóválta meg a fejét.
-Upsz igazad van -bólintottam. Ekkor pillantottam meg a pázsiton fekvő lányt. A haja rózsaszín melírcsíkos volt. -Ő Aria -suttogtam.
-Finom -mormolta Aria ahogy beletemette a fejét a pázsitba.
-Ott van még egy lány -mondta Damon.
-A füvet szagolgatod? -hallottuk a lány kérdését.
-Emily -suttogtam.
-Jó illata van. Mint a nyárnak -simította hátra a haját Aria.
-Hé, csajok! -kiáltotta egy újabb hang elég közelről. Damon lerántott magával a bokor mögé.
-Az ott Alison -motyogtam. -Spencer arról fog felbukkanni -intettem jobbra.
-Meg fog látni minket. Sarah menjünk, most már tudjuk, hogy be tudsz lépni a könyvekbe -nézett rám Damon.
-De félős vagy -húztam össze a szemem.
-Csak nem akarom a fejünkre hozni a bajt -vágott vissza.
-Oké jó, had koncentráljak -hunytam le a szemem. Magam elé idéztem a konyhát, a könyv illatát.
-Egy lift gyere -húzott talpra Damon. Továbbra is csukott szemmel hagytam, hogy húzzon maga után. Pár pillanat múlva a testem a székbe huppant. Kinyitottam a szemem és körbe néztem.
-Nos ez a látogatás elég rövid volt -jegyeztem meg ahogy a pillantásom találkozott Damon-ével.
-De legalább tudjuk, hogy be tudsz menni egy könyvbe. Ami szerintem haszontalan -vonta meg a vállát Damon.
-Talán nem -haraptam az ajkamba.
-Hogy érted? -húzta össze a szemét.
-Hát lehet, hogy tudok magammal kihozni személyeket vagy lényeket. Démonokat meg ilyeneket -vontam meg a vállam.
-Sarah a világ tele van démonokkal -mutatott rám.
-Igazad van, ez a képesség teljesen felesleges -sóhajtottam fel ám valami a lelkem mélyén motoszkált. Mi van ha mégsem olyan felesleges? Mi van ha tudnék ezzel segíteni Damonek?

○○○○

Könyvbe lépés √

Hát ezek az én képességeim. Igazából amit én személy szerint hasznosnak találok az természetesen az állatokkal való beszéd, a teleportálás, az angyal szárnyaim és a könyvbe lépés.
Fürdés után, magamra öltöttem a vörös hálóingem, megfésültem a hajam majd visszamentem a hálóba.
-Iszonyat dögös vagy vörösbe -könyökölt fel Damon és elégedetten nézett végig rajtam. Mosolyogva sétáltam oda hozzá majd felé másztam.
-Ezt minden este elmondod -suttogtam. Damon hátra simította a hajam ajka a nyakamra siklott.
-Talán mert igaz -suttogta lehúzva magára és megcsókolt. Kezem végigsiklott a mellkasán majd az ajkam apró csókokkal hintette tele a mellkasát. -Szeretlek Sarah -suttogta.
-Szeretlek Damon -suttogtam vissza aztán átadtam magam az érintésének.