A teraszon álltam köntösbe bugyolálva magam és a végtelen erdőt bámultam. Olyan sok mindent rejthet az erdő, olyan sok varázslatos teremtményt. A hegyekbe voltunk a Mátrába és egy ideig nem is akartam innen elmenni. Örültem a távolságnak ami elválaszt Nathantől. Semmi kedvem nem volt egy kontinensen lenni vele ezért ragaszkodtam Európához. Igaz azon belül is mehettünk volna Parisba, de semmi kedvem nem volt emberek közé menni, most magányra volt szükségem. És úgy érzem, hogy az erdőbe megtalálom a magányt. Ezúttal nem csak a lelkem van a pokolba, a testem is itt van. Megéreztem a különbséget. Amikor csak a lelkem jött ide, nem volt semmi mellékhatása ám most amikor ide jöttem rosszul voltam és vagy 2 napig aludtam. A testem kimerült és hálás voltam ennek az állapotnak. Nem csinálni semmit csak lebegni. Ám ahogy ma felébredtem minden eszembe jutott. Az, hogy Nathan megcsalt, hogy leütöttem két dampyrt, hogy tökön rúgtam Dimitrijt. Kezem ökölbe szorult az oldalam mellett és a korlátra támaszkodtam. Hangosan ziháltam miközbe a fájdalom és a düh kavargott bennem. Az ég hatalmasat dördült, villám cikázott át az égen és elkezdett zuhogni. Minden elázott csak én maradtam száraz.
-Gyűlöllek Nathan de la Pole és bosszút állok -suttogtam magam elé elszánt arcal. -Erre megesküszök -kiáltottam a viharba. Arcok villantak fel előttem, azoknak a személyeknek az arca akik fájdalmat okoztak nekem. A striga anyám akit megtalálok és megölök, Ursula aki soha se fogadott el engem, Meredith aki a felbukkanásával mindent tönkre tett és Nathan aki összetörte a szívemet. -Mindenkit megölök aki fontos neked Nathan és te végig fogod nézni, ahogy a szeretteid elhullanak, téged öllek meg utoljára -üvöltöttem.
-Sarah -csúsztatta a kezét a vállamra Damon. Egy pillanatra szorosan lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt majd megfordultam.
-Igen? -kérdeztem. Damon az arcomat fürkészte majd magához vont és átölelt.
-Én sötét angyalom -simította meg a hajam. Fejemet a nyakába fúrtam és elmosolyodtam.

○○○○

Izzadság folyt végig az arcomon miközbe a boxzsákot püföltem. Már vagy egy órája lent vagyok az edzőterembe. Az az igazság, hogy Damon zavart el, hogy vezessem le a feszültséget. Kicsit az idegein táncoltam. Hangosan zihálva öleltem át a zsákot és támasztottam neki a homlokom. Miután szusszantam egy keveset, folytattam. Elképzeltem ahogy Nathan áll előttem. Ahogy erősen behúzok neki, hasba rúgom miközbe azt üvöltöm, hogy gyűlölöm. Haragos arcal ütöttem a zsák felé, de nem találtam el. A szemem kipattant és döbbenten körbe néztem. Az iskola tárgyalójába voltam és ahogy megpillantottam az ismerős arcokat a haragom a tetőfokra hágott. Lisa ült az asztalfőn, mellette állt Rose ő mellette pedig Dimitrij. Lisával szemben foglalt helyet Ursula. A helyiségbe tartózkodott, Nathan, Anastasia, Castiel, Meredith és Michael.
-Remek újabb látomás -morogtam és letelepedtem a földre.
Sarah?
-Jajj ne Sátán -hunytam le a szemem szorosan. Egyedül őrá nem haragudtam. De, hogyhogy hall engem?
Sarah hol vagy? Mindenki annyira aggódik érted.
Sátán odasétált hozzám és letelepedett mellém.
-Látomásom van és fogalmam sincs, hogy hallassz engem vagy, hogy miért beszélünk mivel ez még meg se történt -morgolódtam.
-Oké Nathan akkor mondd el mégegyszer mi történt -kérte Lisa.
-Mégegyszer? Minek mégegyszer? -emelte fel a fejét Nathan elcsigázottan.
-Mondd el ha a királynőnek ez a kívánsága -bíztatta Meredith gyengéden.
-Engem tárgyalnak mi? -kérdeztem.
Igen. Miért mentél el?
-Nem fogom neked elmondani -csattantam fel.
Csak veled tudok beszélni Sarah.
-Oké tudni akarod? A drágalátos gazdád megcsalt. Érted? A szemem láttára csókolózott Meredith-el -üvöltöttem. Lisa ekkor hirtelen felénk nézett. Pillantása először Sátánra vándorolt majd rámnézett. Tényleg rámnézett. Ekkor valami különös történt, mindenki lefagyott csak én és Lisa nem.
-Szia Sarah -köszönt gyengéden.
-Ez lehetetlen -pattantam fel. -Hogyan? Nekem...látomásom van -hadartam.
-Nem Sarah, én hívtalak téged -állt fel.
-Miért? -fakadtam ki. -Hát képtelenek békén hagyni? -néztem rá dühösen.
-Megértem a dühödet, de kérlek gondolkodj tisztán. Nathan hibát követett el, de ki nem követ? Ilyenek az emberek -vonta meg a vállát finoman.
-Csakhogy ti nem vagytok emberek. Annyi esélyt adtam már Nathanek és elszúrta -sötétült el az arcom.
-Egy fiú miatt nem teheted ezt. Nem állhatsz át a sötét oldalra -suttogta.
-A sötét oldalra? Ki mondta, hogy ti annyival jobbak vagytok? Sutba fogjátok szerencsétlen embereket, nem hagyjátok, hogy szabadok legyenek. Elitélitek az olyanokat akik nem tökéletesek, akik mások -fröcsögtem.
-Valóban így gondolod? Hát elitéltelek én valaha is Sarah? -tett felém egy lépést. Meghátráltam.
-Nem. De azt is tudom, hogy miért nem. Mert Rose a nővérem, csak azért nem dugtatok be egy sötét sarokba mert Rose a nővérem. Azt hittétek, hogy én is olyan leszek mint ő. Hogy az életemet adom, hogy a morákat védelmezzem. Hát nem, szabad akarok lenni, nem akarom, hogy bárki is uralkodjon felettem -üvöltöttem.
-Kérlek Sarah. Még semmi sincs veszve, ha visszajössz tudunk segíteni -nézett a szemembe.
-Segíteni? Megfosztanátok a másik felemtől? Elszakítanátok attól a személytől aki elfogad engem? Aki olyannak lát amilyen vagyok? Hát köszönöm nem -sziszegtem. -Gyűlöllek. Gyűlölöm a vámpírokat, gyűlölöm azt, hogy dampyr vagyok, gyűlölöm, hogy megismertem Nathant, mindenkit gyűlölök akit megismertem abban az átkozott iskolában -morogtam. Lisa vetett rám egy fájdalmas pillantást majd lesütötte a szemét.
-Mindig is a húgom leszel, dönts bárhogy is -nézett a szemembe majd visszasétált az asztalhoz és leült. A kép szerte foszlott és a földön ülve találtam magam.

○○○○

Az udvaron találtam meg Damont épp az istálló fiúval beszélt.
-Szia -mosolygott le rám ahogy odaértem hozzájuk.
-Szia -köszöntem vissza. -Tudnánk beszélni? -kérdeztem halkan és megfogtam a kezét.
-Hát persze -bólintott mire magam után húztam. A hátsó kertbe mentünk majd leültem a padra, magammal húzva Damont is.
-Lehetséges, hogy egy lélekhasználó mora magához tudjon szólítani? -kérdeztem magam elé nézve.
-Nem tudom Sarah, ebben nem vagyok járatos. Miért? Történt valami? -fordította maga felé az arcom.
-Lisa. A királynő. Azt hittem, hogy látomásom van, de nem nem az volt. Sátán tudta, hogy ott vagyok és Lisa is. Minden megfagyott ő pedig könyörgött nekem, hogy menjek vissza. Azt mondta, hogy egy fiú miatt ne álljak át a sötét oldalra. Damon én szabad akarok lenni azt akarom, hogy megtanulják engem nem tudnak irányítani vagy befolyásolni. Azt akarom...azt akarom, hogy rohanjuk le őket. Írtsuk ki a fajtájukat -néztem a szemébe határozottan.