Nem tudom, hogy jutottam el az Akadémia határáig, csak arra eszméltem fel, hogy két dampyr állja el az utam.
-Nem kéne kint járkálnod -dörrent rám az egyik.
-Szabad ember vagyok -rántottam meg a vállam.
-Kislány, azonnal menj vissza a szobádba -lépett felém.
-Különben mi lesz? -kötözködtem. -Visznek az igazgatóhoz? Ugyan mit tudna tenni? Kicsap? -nevettem el magam gúnyosan.
-Ne akard, hogy erőszakot alkalmazzunk -húzta össze a szemét.
-Akkor engedjenek ki -csattantam fel.
-Senki nem hagyhatja el az Akadémia területét -jelentette ki a másik.
-Szóval így állunk -biccentettem. -Ti akartátok srácok -vontam meg a vállam majd a meglepettségüket kihasználva rájuk támadtam. Egyáltalán nem voltak olyan jók, én fürge voltam, sokkal gyorsabb mint ők ketten. 1 perc elteltével két ájult dampyr közt álltam. Elégedetten mosolyogva az erdő felé indultam, de ekkor egy alak ugrott elém. Ütésre emeltem a kezem, de az alak kitért előle majd hátra feszítette a kezem.
-A helyedbe nem tenném -mondta Dimitrij nyugodtan.
-Eressz el -vergődtem.
-Kiütöttél két dampyrt tudod milyen súlyos következményekkel jár ez? -rázott meg.
-Hagyj békén Dimitrij, semmi közöd ahoz, hogy mit csinálok -sziszegtem.
-Rose a nővéred, szégyent hoznál rá? -kérdezte dühösen.
-Nekem nincs családom -fakadtam ki. -Különben is te mit keresel itt? -kérdeztem.
-Áthelyeztek -válaszolta.
-Miért? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mert Lisa királynő úgy gondolta jó lenne ha valaki figyelne rád -nézett a szemembe.
-Nem vagyok már kisgyerek. Eressz el Dimitrij -emeltem meg a térdem és jól ágyékon rúgtam. Meglepetten görnyedt össze, szorítása enyhült. -Ne haragudj, de nem adtál más választást -suttogtam majd kupán vágtam. Ájultan roskadt a földre.

○○○○

Hátra se nézve szaladtam. Ágak sértették fel az arcom, téptek a hajamba. Egyetlen célom volt minnél előbb otthon lenni. Adrenalin vágtázott az ereimbe, lábam szinte alig érintette a talajt aztán kínzó fájdalom hasított a hátamba. Üvöltve rogytam a földre, ujjaim a földbe mélyedtek. Hallottam, hogy a pólóm hangosat reccsen és a következő pillanatban tollak puha érintését éreztem. Hátra néztem a vállam felett, arra számítva, hogy Damon van mögöttem, de nem. A hátamból ébenfekete szárnyak nőttek ki.
-Lehetetlen -suttogtam. A fájdalom alább hagyott, bár a lábaim még mindig remegtek. Próbaképp megmozgattam a szárnyaimat és döbbenten vettem észre, hogy engedelmeskednek akaratomnak. Talpra álltam és botladozva futottam tovább aztán mint a kifutón a repülő elrugaszkodtam. Repültem, tényleg repültem. A szél belekapott a hajamba miközbe az ég felé szárnyaltam. Számat nevetés hagyta el, örömteli szabad nevetés. Ahogy megpillantottam az akadémiát mázsás súlyként nehezedett rám a fájdalom. Elfordítottam a fejem és a régi házam felé vettem az irányt. Amikor földet értem leroskadtam a verandára és a kezembe temettem a fejem. Az adrenalin egyszeribe elhagyta a testemet. Zokogás rázta meg a testemet, és szorosan átkaroltam magam. Nagy nehezen talpra álltam, bementem a házba, felvonszoltam magam a szobámba és az ágyra vetettem magam.

○○○○

-Sarah -suttogta Damon és megsimította az arcom. A szemem lassan kinyílt és bele néztem Damon kék szemeibe. Nem történt semmi, nem kezdtem el egyszeribe vonzódni hozzá. Csak Damont láttam aki aggódva figyelt. És akkor rájöttem. Minden összeállt bennem. Azért hatott rám Damon szeme régebben mert küzdöttem ellene. De már nem, beletörődtem a sorsomba. És a sorsom az, hogy Damon mellett legyek.
-Tudtam, hogy eljösz -suttogtam megfogva a kezét.
-Jéghideg vagy -mondta aggódva miközbe szorosan átölelt, hogy a testével melegítsen. A mellkasába fúrtam a fejem és egy forró könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Engem mindenki elhagy -suttogtam.
-Nem Sarah. Én itt vagyok -puszilta meg a homlokom.
-Megcsalt Damon. Azt mondta nem okoz nekem fájdalmat, hogy szeret engem, de hazudott. Minden szava hazugság volt -sírtam el magam.
-Én segíthetek Sarah. Segíthetek elfelejteni őt -nézett a szemembe.
-Segíts Damon. Nem akarok többé szenvedni -hunytam le szorosan a szemem. Damon lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Időbe fog telni, de el fogod felejteni őt. Mindenkit elfelejtesz aki valaha fájdalmat okozott neked -suttogta a fülembe.