Lyukas órám volt ezért a könyvtárba mentem. Egy könyvel a kezemben bekuckóztam magam a könyvtár legtávolabbi sarkába. De hiába olvastam, nem tudtam kikapcsolni az agyam. Folyamatosan Nathan és Meredith körül forgott. Le merném fogadni, hogy most is együtt vannak. Ingerült mozdulattal csaptam be a könyvet és tettem rá az asztalra. Mikor felnéztem a pillantásom megakadt Nathan-en, Anastasian és Michael-en.
-Sarah -kezdte Anastasia remegő hangon.
-Nem vagyok kíváncsi a szánalmatokra -ráztam meg a fejem.
-Én megmondtam, hogy ilyen lesz -suttogta Nathan.
-Miért milyen vagyok Nathan? -meredtem rá. Némán nézett vissza rám.
-Próbálsz eltaszítani magadtól -suttogta. Elkaptam róla a tekintetem és az asztalt kezdtem el bámulni.
-Sarah -ült le mellém Anastasia. -Örülünk annak, hogy Meredith visszajött, de ez még nem jelenti azt, hogy téged elfelejtünk. Sarah te vagy a legjobb barátnőm -nézett rám könnybe lábadt szemekkel. Nem válaszoltam csak a szemem párásodott be.
-Ezt jó tudni -motyogtam végül.
-Sarah ne csináld már ezt -ölelt át. -Hallod mindig te leszel a barim -hízelgett. -Te segítettél nekem, ha nem lennél akkor még mindig utálnám Castielt -folytatta.
-Jól van, jól van hagyd abba -mosolyodtam el halványan.
-Tényleg bocsi, hogy elhanyagoltalak -húzta el a száját.
-Nem én kérek bocsánatot, túl reagáltam -motyogtam.
-Akkor szent a béke? -csillant fel a tekintete.
-Igen -bólintottam mire ujjongva a nyakamba vetette magát.
-Te, imádlak csajszi -nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. Halványan elmosolyodtam majd a tekintetem Nathanre vándorolt. Reménykedve ugyanakkor szomorúan nézett vissza rám. Lesütöttem a szemem mire halkan felsóhajtott.
-Michael neked járt a szád? -kérdeztem.
-Azok után, hogy leüvöltötted a fejem? Persze, hogy nekem -válaszolta. -Valakinek észhez kellett téged térítenie -tette hozzá.
-Miért gondoltad azt Sarah? -kérdezte Anastasia csendesen.
-Michael úgyis elmondta -vontam meg a vállam.
-De Sarah egy látomás miatt...-kezdte.
-Először történt ilyen...megijedtem -suttogtam.
-De azt nem láttad, hogy eltört a kezed -szólt közbe Nathan. Lenéztem a bekötött kezemre.
-Azt tényleg nem, de Meredith-t igen -motyogtam.
-Mi van ha Lucifer....-kezdte Nathan
-Damon nem csinált semmit -ráztam meg a fejem.
-Honnan tudod? -fakadt ki.
-Hogy honnan? Talán onnan, hogy a szemébe néztem és semmilyen hatással nem volt rám -kaptam fel a fejem.
-Hallkabban. Ez egy könyvtár nem egy kocsma -szólt ránk a könyvtáros dühösen.
-Talán ki kéne mennünk -jegyezte meg Michael.
-Támogatom az ötletet -morogta a könyvtáros. Szótlanul álltam fel és kaptam a vállamra a táskámat. Nathan mellém sodródott és bizonytalanul a kezembe csúsztatta a kezét. Halkan sóhajtottam egyet, olyan jó volt újra a kezét fogni. Lepillantottam a kezünkre majd fel az arcára.
-Ne haragudj -suttogtam. Felém nézett majd megállt és szorosan átölelt.
-Szerelmem -suttogta a hajamba fúrva a fejét. Szorosan a karjába simultam, fejemet a mellkasába fúrtam. A vállam néma sírástól rázkódott mire két keze közé fogta az arcom és elárasztott a csókjaival.

○○○○

Mágiatan házit csináltam amikor kopogtattak.
-Bújj be -kiáltottam és felnéztem amikor az ajtó kinyílt.
-Szia öhm...nem akarok zavarni -túrt Meredith zavartan a hajába. Pislogás nélkül meredtem rá.
-Nem, nem zavarsz -csuktam be a füzetet.
-Akkor lenne számomra pár perced? -fürkészte az arcom kitartóan.
-Aham, mondd csak -bólintottam. Meredith az ajkába harapott majd sóhajtva az ablakhoz sétált.
-Tudom, hogy szereted Nathant és ezért nem kedvelsz engem -fordult vissza felém.
-Egy szóval se mondtam...-kezdtem.
-Nem is kell mondanod. Nem vagyok vak. Zavar téged, hogy a képbe kerültem és, hogy Nathan velem foglalkozik. Valamilyen szinten meg is értelek, a helyedbe én is így viselkednék. Figyelj nem azért jöttem, hogy kioktassalak, de azzal legyél tisztába, hogy Nathanek előtted is volt élete -nézett a szemembe.
-Tisztába vagyok vele -suttogtam.
-Akkor ne próbáld meg tőlem távol tartani -húzta el a száját. Egy ideig mindketten hallgattunk. -Nos én csak ennyit akartam, remélem a jövőben barátok leszünk -mosolyodott el futólag aztán az ajtóhoz sétált. A küszöbön Nathan állt pillantása csodálkozva járt köztem és Meredith közt.
-Te, hogy kerülsz ide? -kérdezte Meredith-t.
-Váltottam pár szót Sarahval -válaszolta miközbe futólag megsimította Nathan karját. Elkaptam róluk a tekintetem. Nem leszek féltékeny! Nem leszek féltékeny!
-Miről? -érdeklődött Nathan.
-Az nem tartozik rád -kuncogott Meredith. -Nem akarsz vissza kísérni a szobámba? -kérdezte Meredith.
-Hát...én most igazából Sarah-hoz jöttem -habozott Nathan.
-Naa...-unszolta Meredith. Feléjük sandítottam és a tekintetem összeakadt Nathan tekintetével. Kitartóan fürkészte az arcom majd megrázta a fejét.
-Talán majd legközelebb. Sátán kint van az udvaron majd ő veled tart -mondta Nathan.
-Tudod, hogy utál a kutyád -morogta Meredith.
-Sok mindenkit utál -jegyeztem meg.
-Igen hallottam, hogy téged szeret -húzta össze a szemét.
-A kutyák jó ember ismerők. Lehet nem kedvelne ha nem tudnék vele beszélgetni. Jókat szoktunk beszélgetni -csevegtem.
-Pompás -fonta össze a kezét maga előtt. -Nem gondolod meg magad? -fordult vissza Nathan felé.
-Nem -rázta meg a fejét Nathan.
-Hát jó -mondta Meredith aztán kicsörtetett a szobámból. Elvágódtam az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni.
-Elmondod mit akart? -feküdt le mellém.
-Megmondani, hogy neked előttem is volt életed -suttogtam. Nathan halkan felsóhajtott majd átölelt és a nyakamba fúrta a fejét.
-De most már te vagy az életem -suttogta. Halványan elmosolyodtam majd felé fordítottam a fejem.
-Itt alszol velem? -kérdeztem halkan.
-Ha ez a kívánságod akkor igen -mosolyodott el majd megcsókolt. Egymásba gabalyodva csókolóztunk majd Nathan elment a holnapi cuccaiért.