Ezúttal okosabb voltam. Egy szót sem szóltam a szüleimnek arról ami az éjszaka történt. Ha elmondom akkor tuti elvisznek valami agyturkászhoz. A plafont bámulva képzeltem el a jelenetet.
-Anya, apa tegnap beszélgettem egy őzzel aztán egy kutyával majd egy vámpírral. Jah és van egy óriási hírem nem vagyok ember. Félig talán dampyr a másik felem meg lehet, hogy boszorkány.
Nem, ez nevetséges. A szüleim biztos azt gondolnák, hogy megbolondultam. Lerugtam magamról a takarót majd a szekrényemhez mentem, kivettem egy rövidnadrágot meg egy haspólót. Felöltöztem kifésültem a hajam majd lementem reggelizni. Már a lépcső tetején meghallottam a hangot. Azt a hangot amit tegnap a boltban.
-Én szívesen körbevezetem a lányukat -ajánlotta fel a srác. Lassan mentem le a lépcsőn, szinte alig adtam ki hangot ám a kanapén ülő srác tekintete azonnal rám ugrott. A lépcső közepén megtorpantam és csak néztem rá. Kék szeme az enyémbe fúródott ajka körül halvány mosoly látszott. A szívem meglódult. -Szia Sarah -köszönt bársonyos hangon.
-Szia -köszöntem vissza halkan.
-Kicsim had mutassam be neked Damon Lackwood-ot -pattant fel anya.
-Damon Lackwood? -ismételtem. Ez a név nagyon ismerős volt nekem. De honnan? A srác arcát fürkésztem hátha beugrik, hogy hol is láttam korábban. Eközbe Damon felállt és felém indult. Egy lépcsőfokkal alattam megállt megfogta a kezem és az ajkához emelte.
-Örülök, hogy megismerhettelek Sarah -suttogta.
-Részemről a szerencse -rebegtem. Damon felnézett rám, tekintete újra az enyémbe mélyedt. Zavartan húztam el a kezem és süllyesztettem a zsebembe.
-Lenne kedved megnézni a várost? -kérdezte az arcomat fürkészve.
-Hát persze, hogy lenne -jelentettem ki.
-Ennek örülök -mosolyodott el.
-Te mikor érsz rá? -kérdeztem. Damon felém hajolt mire a szívem eszeveszetten kezdett el dörömbölni.
-Bármikor a rendelkezésedre állok Sarah -suttogta a fülembe. Lehelete a nyakamat cirógatta.
-Khm én izé -köszörültem meg a torkom.
-Zavarban vagy? -billentette oldalra a fejét.
-Ugyan kérlek -dobtam hátra a hajam és rámosolyogtam. Damon elvigyorodott majd oldalra lépett, utat engedve nekem. Mikor elhaladtam előtte az ujjai végig zongoráztak a derekamon. A konyhába siettem, összedobtam a reggelimet és leültem az egyik székre. A hátamban éreztem Damon tekintetét miközben megreggeliztem.
Hamarosan Sarah. Hamarosan.
A villa kiesett a kezemből és hátra kaptam a fejem. Damon épp apuval beszélgetett és jókat nevettek valamin. Tényleg megszólalt a fejemben? Nem lehet, hogy csak képzeltem? De ha nem képzeltem akkor ő is más. A kérdés az, hogy micsoda is valójában Damon Lackwood?

○○○○

Damon hátához simulva néztem a mellettem elsuhanó tájat. Úgy terveztük, hogy motorral bemegyünk a központba, letesszük a motort és szétnézünk. Kicsit tartózkodtam attól, hogy felüljek mögé, de aztán rászántam magam. Egy pillanatra lehunytam a szemem és beszívtam Damon illatát. Valami elképesztően finom illata volt. Halkan sóhajtottam egyet és akaratlanul simultam közelebb hozzá. Nem akartam, hogy véget érjen az út. Túlságosan is jó érzés volt hozzá bújni. Volt valami Damonbe ami nagyon vonzott engem. Talán a szemei. Vagy talán a titokzatossága. Mikor ő a közelbe volt nem tudtam nem rá figyelni. Szó szerint vonzotta a tekintetem. Damon leállította a motort és gyengéden megsimogatta a combom. Elektromosság cikázott végig rajtam, lélegzetem szaporább lett.
-Na mi lesz elindulunk még ma vagy ücsörgünk még itt? Mert nekem az is jó -nevette el magát.
-Ne haragudj -kaptam észbe és leszálltam mögüle. Damon féloldalasan mosolyogva nézett rám.
-Haragudni? Ezért? -nyúlt a derekam után és magához vont. -Az ilyen miatt soha nem haragszok Sarah Evans -súgta.
-Na és mit mutatsz meg először? -érdeklődtem.
-Bármit amit csak akarsz. Induljunk el aztán beülünk a Mystic Grill-be -ajánlotta fel.
-Jól hangzik -mosolyodtam el.

○○○○

Damon keze a derekamon nyugodott ahogy maga előtt tolva vezetett egy szabad asztal felé. A hely dugig volt, gondolom azóta ilyen nagy a forgalom mióta itt forgatták a Vámpírnaplókat. Damon kihúzta nekem az egyik széket.
-Micsoda úriember -mosolyogtam rá és leültem. Damon rámkacsintott majd leült velem szembe. -Na és mondd csak. Szereted a Vámpírnaplókat? -érdeklődtem.
-Igen jó kis film -bólintott.
-Sorozat -javítottam ki.
-Akkor sorozat -forgatta meg a szemét. -Az az igazság, hogy nem nagyon rajongok a vámpírokért -húzta el a száját.
-Szerintem tök menők -vontam meg a vállam.
-Sokkal menőbb lények is vannak mint a vámpírok -hajolt felém és a szemembe fúrta a tekintetét.
-Mint például? -dőltem én is felé kíváncsian.
-Hmm...mit szólnál a démonokhoz vagy egyenesen Luciferhez? -húzta végig az ujját a karomon követve az ereim vonalát.
-Lucifer? -vízhangoztam. -Ő rosszfiú -suttogtam félre billentve a fejem.
-Talán én is rossz vagyok -mosolyodott el.
-Akkor az lenne a jobb ha távol maradnék tőled -tűnődtem el.
-Pontosan -suttogta. Az ajka csak pár centire volt az enyémtől. Önkéntlenül is az ajkát bámultam. Vajon milyen lehet megcsókolni őt? Beletúrni sűrű fekete hajába?
-Választottatok már? -lépett hozzánk a pincér lány. -Nahát Damon nagyon rég nem láttalak -mosolygott a csaj Damonre.
-Utazgattam -mosolyodott el Damon és hátradőlt.
-Egyszer összejöhetnénk, mesélhetnél a kalandjaidról -duruzsolta a csaj. Hitetlenkedve néztem magam elé. Ez a csaj egy komplett idióta. Hát nem látja, hogy Damon velem van itt?
-Sajnálom Lena, de az a helyzet, hogy az elkövetkezendő úgy 1 millió évbe teljesen be vagyok táblázva -tárta szét a kezét Damon. Meglepetten pillantottam fel rá.
-Kár azért ha meggondolod magad, tudod hol találsz -vonta meg a vállát.
-Kicsi rá az esély, de észben tartom -biccentett Damon. -Két grillcsirkét szeretnénk és két kólát -adta le a rendelést.
-Rendben. Máris hozom -fordult sarkon és eltipegett.
-Miért utasítottad vissza? -kértem számon rajta.
-Nem kellett volna? -érdeklődött.
-Végülis szabad vagy -sütöttem le a szemem.
-Nekem úgy tűnt mintha féltékeny lennél -billentette oldalra a fejét.
-Nem szokásom féltékenynek lenni -ráztam meg a fejem.
-Ne tagadd, hogy az voltál -mosolyodott el.
-Egy olyan lány miatt nincs okom féltékenynek lenni -pillantottam Lena felé.
-Hmm ebben igazad van. A nyomodba se ér -nedvesítette meg az ajkát.

○○○○

A Lackwood ház udvarán ülök a szökőkút szélén. Igen Damon a Lackwood házba lakik. Most épp bement üdítőért. A házuk belülről gyönyörű. Nem tudom, hogy a szüleivel él-e, eddig még nem mesélt róluk. A mobilomat forgattam a kezem közt és magam elé bámultam.
-Itt is vagyok -huppant le mellém Damon.
-Köszi -mosolyogtam rá és elvettem tőle az egyik energia italt.
-Miért költöztetek ide? -kérdezte hirtelen.
-Levegőváltozásra volt szükségem -sütöttem le a szemem.
-Miért? -kérdezte.
-Nem érdekes -ráztam meg a fejem.
-Héé -fordította maga felé az arcom. -Bennem megbízhatsz Sarah -suttogta.
-Ez egy olyan dolog amit nem szeretnék elmondani, még nem -haraptam az ajkamba.
-Rendben megértelek -bólintott.
-Damon -sóhajtottam fel.
-Hmm? -pillantott rám.
-Nem tudok róla beszélni, félek, hogy akkor másként tekintenél rám -suttogtam.
-Nem tudsz semmivel se elijeszteni -jelentette ki a szemembe nézve.
-Megvertem egy nálam jóval nagyobb darab fiút -hadartam egy szuszra.
-Biztos jó elláttad a baját -jegyezte meg.
-Ha láttad volna. Nem tudom miért hagytam ott, olyan ködös az egész -ráncoltam össze a homlokom.
-Megesik az ilyen -vonta meg a vállát.
-Nem tartod furcsának? Én még csak verekedni se tudok -ráztam meg a fejem.
-Talán mégis tudsz. Én el tudlak téged képzelni -bökött oldalba.
-Jajj már -nevettem el magam.
-Tökös csaj vagy te, ez tetszik benned -karolta át a vállam.
-Na persze -forgattam meg a szemem.

○○○○

Leszálltam Damon mögül majd megálltam előtte.
-Köszönöm, jól éreztem magam -mosolyogtam rá.
-Én köszönöm Sarah -nézett a szemembe.
-Ömm mondhatok valami irtó különös dolgot? -túrtam a hajamba.
-Csak tessék -biccentett és kíváncsian fürkészett.
-Azt hiszem ismerlek. Nem mostanról hanem már régről. Olyan mintha mindig is ismertelek volna, de egyáltalán nem emlékszek rád -motyogtam.
-Ki tudja talán ismertük egymást -nyúlt a derekam után és magához vont. Az ujjaim önkéntlenül csúsztak a tarkójára és túrtak a hajába. Damon féloldalasan elmosolyodott, kék tekintete csillogott.
-Szia -köszöntem el halkan.
-Szia -köszönt majd gyorsan hozzám hajolt és egy csókot nyomott a számra aztán el is húzódott. Egy másodpercnyi habozás után lehúztam magamhoz a fejét és megcsókoltam.