Nathannal fürödtünk egyet a tóban majd megszárítkoztunk és vissza indultunk a villába.
-Szerinted észrevették, hogy elmaradtunk? -pillantottam fel Nathanre.
-Biztos azt gondolják, hogy fentvagyunk a szobámban és piszkos dolgokat művelünk -harapott a fülembe. Elpirulva kuncogtam fel.
-Mi olyat sosem -kuncogtam.
-Sarah -állított meg és nekidöntött az alagút falának.
-Igen? -fürkésztem az arcát.
-Nem bántad meg ugye? -kérdezte halkan.
-Úgy nézek ki mint aki megbánta? -öleltem át a nyakát és lehúztam magamhoz a fejét.
-Reméltem, hogy ezt mondod -mosolyodott el. Lehunytam a szemem ahogy az ajkunk összesimult. Azt kívántam bárcsak lenne most itt egy ágy. Nathan szobájában az ágy például elég kényelmes. A következő amit éreztem, hogy a fal eltűnik mögülem és ráesek az ágyra magammal rántva Nathant is. Belevigyorgott a csókunkba majd egy mozdulattal kibújt a pólójából. Végighúztam a kezem a mellkasán majd felültem és apró csókokkal hintettem tele. Ajkam a nyakára vándorolt és csókokkal hintettem tele. -Szeretlek Sarah -suttogta.
-Szeretlek -súgtam vissza és megcsókoltam. Nathan folyamatosan csókolva visszanyomott az ágyra keze a pólóm alá kalandozott.
-Sarah -suttogta.
-Igen? -kérdeztem csendesen.
-Nem tudok betelni veled -suttogta a fülembe. Lehunyt szemmel mosolyodtam el. Nathan szorosan átölelt fejét a nyakamba fúrta. -Birtokolni akarlak, soha senki nem érhet hozzád úgy ahogy én. Az enyém vagy csakis az enyém -mormogta.
-A tiéd vagyok -fúrtam az ujjaimat a hajába. Nathan elmosolyodott aztán a mellemre hajtotta a fejét és halkan felsóhajtott. A hajával játszadoztam és gondolatba visszaidéztem az első találkozásunkat. Amikor egy fáról ráugrottam, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen fontos lesz nekem. Akkor még csak egy idegen volt, most viszont a legfontosabb személy az életemben. -Nathan...-kezdtem hirtelen.
-Mondd csak -suttogta.
-Én...mi ketten nem lehetünk együtt. Mármint később. Én testőr leszek ki tudja ki mellett. Nathan mi soha nem házasodhatunk össze, soha nem lesz közös házunk, soha nem lesz gyerekünk -suttogtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nathan döbbenten ült fel és két keze közé fogta az arcom.
-Sarah, hogy jutott most ez eszedbe? -kérdezte alig hallhatóan.
-Csak...gondolkodtam és rájöttem, hogy nincs jövője a kapcsolatunknak -motyogtam.
-Nem Sarah -mondta élesen. -Mi ketten összetartozunk. Érted Sarah? -nézett mélyen a szemembe.
-Tudod, hogy nem lehet -suttogtam.
-Vagy talán nem akarod -suttogta.
-Nathan te is tudod, hogy...-akadtam el.
-Akkor megszökünk. Nem érdekelnek a törvények vagy, hogy mások mit gondolnak -fakadt ki. -Szeretlek Sarah, te leszel a feleségem, a gyerekeim anyja. Olyan életet fogunk élni amilyenre mindig is vágytál -ígérte és a tekintete elhatározástól csillogott. Szorosan lehunytam a szemem és a mellkasához bújtam.

○○○○

Bár Nathan valamennyire megnyugtatott a sötét gondolatok mégis folyamatosan kavarogtak a fejemben. Vacsora alatt csak félig voltam jelen és ez szinte mindenkinek feltűnt.
-Sarah van kedved sétálni egyet? -kérdezte Anastasia.
-Hát...-kezdtem. -Oké mehetünk -álltam fel. Nathan hosszasan nézett utánunk.
-Na ki vele mi a helyzet -bökött oldalba Anastasia.
-Hogy érted ezt? -kérdeztem.
-Máshol jártál egész vacsora alatt. Nathan-hez van köze? -kérdezte. Halkan sóhajtottam egyet.
-Szeretem Nathant -suttogtam.
-De? -meredt rám.
-De nem lehetünk együtt igazán -pillantottam rá.
-Jajj Sarah ha megint az a Lucifer -kezdte.
-Nem Damonek ehez semmi köze. Én testőr leszek és...nem élhetek Nathanel úgy ahogy én szeretnék. Anastasia én emberek közt nőttem fel, mindig egy családról álmodoztam, de ebben a világban nem lehet családom -lábadt könnybe a szemem.
-Nincs olyan, hogy nem lehet. Mindent lehet csak akarni kell -jelentette ki Anastasia.
-Mindenki elítélne minket -suttogtam.
-Ne mondd nekem azt, hogy hirtelen elkezdtél mások véleménye miatt aggódni -förmedt rá.
-Azt akarom, hogy elfogadjanak. Nem akarom, hogy azt hidjék kényszerítem Nathant -fakadtam ki.
-Nathan szeret téged! A tűzbe menne érted Sarah! -ragadta meg a vállam és erősen megrázott.
-Tudom -suttogtam. -és....és ezt ő is mondta, de nem is tudom félek -motyogtam.
-Félsz? Mitől? -tágult ki a szeme.
-Attól, hogy elszakítanak minket egymástól -néztem a szemébe.
-Nem Sarah. Már anya megpróbálta, de kudarcott vallott. A ti szerelmetek túlságosan is erős -jelentette ki.
-Remélem igazad van -mosolyodtam el halványan és szorosan megöleltem. -Köszönöm -suttogtam.
-Én mindig itt vagyok csajszi, hogy észhez térítselek -mosolygott.

○○○○

Nathan a szobájában volt, az ágyon elnyúlva feküdt és a palfont bámulta.
-Nem hiszel nekem. Nem hiszed, hogy örökre veled maradok -suttogta. Lesütött szemmel ültem le az ágy szélére.
-Sajnálom -suttogtam.
-Igen én is -ült fel majd felállt és bevonult a fürdőbe. Sajgó szívvel könnybe lábadt szemekkel néztem utána. Hirtelen elhatározással felpattantam és utána mentem. Épp vetkőzött le. Hátulról hozzá bújtam, fejemet a hátába fúrtam.
-Szeretlek -suttogtam.
-Szeretsz, de nem hiszel nekem? -kérdezte alig hallhatóan.
-Nathan -kezdtem.
-Én is szeretlek Sarah -fordult meg és megfogta a kezem. -De ha te folyton azon töröd a fejed, hogy nem lehet közös jövőnk -harapott az ajkába.
-Sajnálom -suttogtam és átöleltem a nyakát. Nathan lehunyta a szemét homlokát az enyémnek döntötte.
-Szeretlek -mormogta és megcsókolt. Szorosan hozzá tapadtam ajkam mohón falta az ajkát. Hátam a mosdó szélének ütődött ahogy hátráltunk. A következő pillanatba a már a mosdón ültem, lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Nathan ajka levándorolt a nyakamra majd lehúzta rólam a pólót és félre hajította. Kezem a nadrágja cipzárjához vándorolt és gyorsan megszabadítottam  tőle. Vér vágtázott az ereimben egész testemet átjárta a forróság. Nathan ajka visszatért az ajkamra keze a combomra csúszott és közelebb húzott magához. -Menjünk vissza a hálóba -súgta. Nem ellenkeztem. A karjába kapott és a hálóba vitt majd ott folytattuk ahol abbahagytuk. Egymásba gabalyodva csókolóztunk és adtuk át magunkat a szerelemnek.