Nathan elővett egy kulcsot a zsebéből majd a zárba tette és beterelt a házba. Rögtön otthon éreztem magam. Az ajtón belépve a nappaliba voltunk. Volt itt krémszínű kanapé, kandalló, üveg asztal festmények a falon. Onnan balra az egyik ajtón keresztül az ebédlőbe lehetett jutni amit egy bárpult választott el a konyhától. A másik ajtón keresztül lehetett bemenni a hálószobába aminek az egyik oldala csak üvegből volt és a vízesésre nézett. A hálószobából nyílt egy ajtó a fürdőre és a Wc-re.
-Na, hogy tetszik? -lépett mögém Nathan.
-Tökéletes -mosolyodtam el és felé fordultam.
-Örülök, hogy elnyerte a tetszésed -nézett le rám és végighúzta a kezét a karomon.
-Nagyon otthonos. A papádnak volt érzéke az ilyenhez -karoltam át a nyakát.
-Hobbija volt a lakberendezés -vonta meg a vállát.
-A vámpíroknak vannak hobbijaik? -érdeklődtem.
-Hát hogyne lennének. Nem is bírnák meglenni valami hobbi nélkül -húzta el a száját.
-Mi a hobbid? -fürkésztem kíváncsian.
-Zenélek -pirult el kissé.
-Zenélsz? -tágult ki a szemem.
-Aham. Meglepődtél? -fürkészte az arcom.
-Csak egy picit. Ezt az oldaladat még nem ismertem -vontam meg a vállam.
-Akarod, hogy játszak neked valamit? -billentette oldalra a fejét.
-Igen -csillant fel a tekintetem. Nathan elmosolyodott majd a szekrényhez lépett és kivette a gitár tokot.
-Foglalj helyet -intett. Letelepedtem az ágyra és árgus szemekkel figyeltem minden egyes mozdulatát. Ahogy kiveszi a gitárt a tokból. Ahogy a nyakába akasztja. Ahogy kissé összehúzza a szemét miközbe az ajka enyhén elnyílik és lefogja az akordokat. Előrehajoltam, fejemet a tenyerembe támasztottam és álmodozva néztem a pasimat. Nathan elkapta a tekintetem és elvigyorodott. -Nem tudok játszani ha így nézel -jegyezte meg.
-Miért, hogy nézlek? -érdeklődtem.
-Mintha nem tudnád -hajolt le hozzám és megcsókolt. Belefeledkeztem a csókjába, ujjaimmal a hajába túrtam.
-Játsz nekem valamit -kértem és meghúztam az alsó ajkát.
-Mit akarsz, mit játszak? -érdeklődött.
-Nem tudom valamit amit ismerek -vontam meg a vállam. Nathan elgondolkodva ült le mellém.
-Játszom abban az esetben ha te énekelsz -mosolygott rám.
-Ohh....nem én nem tudok énekelni -sütöttem le a szemem és elpirultam.
-Ne hazudj nekem -emelte meg az álam és a szemembe nézett.
-Na jó, de nem tudok mindent énekelni -haraptam az ajkamba.
-Mit szólnál a tengerparti tini moziból a Mean to be-hez? -érdeklődött.
-Az túl gyors ráadásul négyen éneklik -mutattam rá.
-Az elsőben igen, de a másodikban nem -kacsintott rám.
-Oké akkor tied a pálya -intettem. Nathan lefogta az akordokat majd a szemembe nézett és elkezdett énekelni.

She'll be someone who is lovely
Someone wonderful and true

The kind of boy
Who makes you smile
Even when you're feeling blue

And I know, I know she's out there
Most definitely
Oh yeah
Not a phony, or a fake
Sweeter than a chocolate shake
My meant to be
When it's meant to be
You go kinda crazy
Meant to be
You forget your name
When it's meant to be
It's destiny callin'
And nothing ever will be the same!
Oh yeah!

Four eyes meet
And the meet is sweet
But need to something more

What's the deal?
When the way you feel

Is something you never felt before!

When it's meant to be
You go kinda crazy
Meant to be
You forget your name
When it's meant to be
It's destiny callin'
And nothing ever will be the same!

Az ajkamat rágcsálva csillogó szemekkel néztem Nathanre. Még életemben nem szerettem úgy valakit mint Nathant! Meglehet, hogy Damon mellett nem volt semmi gondom, de semmi pénzért nem cserélném el a szerelmemet a gondatlanságért. Megfogtam a kezét és egybefűztem az ujjainkat.
-Az ilyen pillanatokban jövök rá arra, hogy mindenem megvan. Ha te itt vagy semmi más nem fontos. Még az utcán is boldogan élnék ha te velem lennél -suttogtam és a szemébe néztem. Nathan megsimította az arcom majd a keze hátracsúszott a tarkómra.
-Soha, senkiért nem foglak elhagyni Sarah. Te vagy a fény az éjszakában. Te vagy az én ragyogó üstükösöm, csak melletted tudok önmagam lenni. Csak melletted vagyok boldog -hajolt hozzám és megcsókolt. Szenvedélyesen, mohón viszonoztam a csókját és lehúztam magammal az ágyra. Szavak nélkül kommunikáltunk. Mindketten levetkőztük a gátlásainkat és hátrahagytuk félelmeinket. Régen megfogadtam magamnak, hogy az első alkalom különleges lesz és szerelemből fog történni. Hát büszkén jelenthetem ki, hogy betartottam azt amit megfogadtam. Nem vezérelt más csak az őszinte tiszta szerelem. Nathan az életem, a szerelmem, a barátom, a lelkitársam.

○○○○

Fejemet a tenyerembe támasztva figyeltem az alvó Nathant. Fejét egy párnába fúrta és halkan horkolt. De olyan édesen csinálta, hogy nem tudtam rá ezért haragudni. Általában utáltam ha valaki horkolt, mindig idegesített és állandóan felkeltem rá. Tekintetem a hátára vándorolt egészen a takaró széléig ami a csípőjéig takarta. Ha lejjebb húztam volna megpillanthattam volna a formás fenekét. Sóhajtottam egy nagyot majd hozzá hajoltam és apró csókokkal hintettem tele a hátát. Azt akartam, hogy felébredjen. Unatkoztam az igazat megvallva. Nathan halkan morgott valamit és még jobban a párnába fúrta a fejét. Gyengéden beleharaptam a fülébe mire az ajka mosolyra húzódott, de a szemét nem nyitotta ki. Elvigyorodtam majd a nyelvemet a fülébe dugtam mire a szeme azonnal kipattant.
-Te a fülembe dugtad a nyelved? -kérdezte kómásan.
-Hát elértem vele amit akartam -mosolyodtam el és ledőltem mellé. Nathan végigjáratta rajtam a tekintetét majd a szemembe nézett.
-Egy istennő vagy Sarah -suttogta majd hozzám hajolt és megcsókolt. A nyaka köré fontam a kezem és mohón viszonoztam a csókját. -Az én istennőm -suttogta a nyakamba. Elmosolyodtam és a szemébe néztem. Nathan ledőlt mellém, átölelt és a mellkasára húzott. -Most te jössz -törte meg a csendet.
-Én jövök? -pillantottam rá kérdőn.
-Neked mi a hobbid? -kérdezte miközbe a karomat simogatta.
-Nos a striga ölés -vontam meg a vállam.
-Az nem hobbi -szólt rám.
-Akkor nem tudom. Flordiába én voltam a diáktanács elnöke és a pomponcsapat kapitánya -meséltem.
-Hmm...szívesen megnéznélek szurkoló ruhába -suttogta a fülembe és megpuszilta az arcom.
-Régen ez volt az élet célom. Addig törtem míg én nem lettem a legnépszerűbb csaj a suliba. Mintha nem is én lettem volna, rá sem ismerek arra a lányra -suttogtam.
-Mesélj nekem az ottani gimikről -kérte.
-Nem valami érdekes. A mi sulinkba az foci volt a fő sport. Nyaranta lent a parton szörföltünk, folyamatosan buliztunk. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mennyi veszély leselkedik rám a sötétben -motyogtam.
-Visszavágysz? -kérdezte alig hallhatóan. Felkönyököltem és ránéztem.
-Azt hiszem nem. Ha nem lennék az aki vagyok akkor mi ketten nem ismernénk egymást. Én még mindig Flordiába lennék és azt se tudnám ki az a Nathan de la Pole. Nem ismerném Castielt, Anastasiát, apudat. Óriási nagy veszteség lenne -suttogtam.
-Gyere -húzott magához és gyengéden megcsókolt.