Ahogy a gép elkezdett ereszkedni, kikerültünk a felhők közül megpillantottam a birtokot. A szemem óriásira tágult egy villa magasodott alattam, istállóval és hatalmas földekkel amin gyümölcsök teremtek.
-Ömm mi a lovakkal alszunk? -köszörültem meg a torkom. A villa egyébként Európába volt azon belül meg Romániába.
-Miért aludnál a lovakkal? -szaladt magasba a szemöldöke Nathanek.
-Én...nem érzem magam olyan előkelőnek, hogy bemenjek oda -suttogtam.
-Ne csacsiskodj Sarah -simította meg az arcom. -Ez ugyanúgy a te otthonod is ahogy az enyém -suttogta.
-Nathan...-kezdtem.
-Nem, nem akarom hallani. Ne mondd azt, hogy nem vagy hozzám való és, hogy nem érdemled meg -tette az ujját az ajkamra. -Mindent megadok neked amire valaha is vágytál. Szeretlek Sarah -nézett mélyen a szemembe.
-Nathan de la Pole a herceg azt mondta, hogy szeret. Egy hatalmas villája van, bárkit megkaphat mégis engem akar -motyogtam hitetlenkedve.
-Igen csak téged akarlak -suttogta felém hajolva. Az ajkunk csak centikre volt a másikétól, lélegzetünk elkeveredett. Elfigyeltem az arcát a szemeit majd a pillantásom az enyhén elnyílt ajkára vándorolt. -És csak téged szeretlek Sarah, még soha senkit nem szerettem úgy mint téged -lehelte miközbe az ajka súrolta az enyémet. Lehunytam a szemem és felé dőltem. Ajkamat az ajkára szorítottam és elégedetten elmosolyodtam. A gép puhán landolt a földön mire elhúzódtam Nathan-től. A többiek nyomába leszálltunk a gépről. Nathan megfogta a kezem és a villa felé kezdett húzni.
-Várj a csomagjaim -torpantam meg és ezzel visszarántottam Nathant.
-Majd a szolgák elintézik -legyintett.
-Na azt már nem -toppantottam egyet a lábammal.
-Törődj bele Sarah, itt mindenki körül fog hízelegni -jegyezte meg Anastasia.
-Téged ez nem zavar? -pislogtam Castielre.
-Tehetek ellene bármit is? -vonta meg a vállát. Halkan sóhajtottam és egyik lábamról a másikra álltam.
-Olyan szar érzés. Mások helyettem dolgoznak -motyogtam.
-Sarah főzni se magadnak főzöl az akadémián -mosolyodott el Nathan.
-De az teljesen más. Az egy iskola ez viszont olyan mint egy családi ház -húztam el a szám.
-Nézz rá apára. El tudod őt képzelni ahogy porszívózik vagy a füvet vágja? -biccentett az apja felé Nathan aki épp az egyik alkalmazottal beszél. Megpróbáltam elképzelni, de a fantáziám ezúttal cserben hagyott. Nathan apukáját maximum elnökként vagy ügyvédként tudtam volna elképzelni. -Na látod -mosolyodott el az arckifejezésem láttán majd elkezdett maga után húzni. Beléptünk a házba és az előszobába találtuk magunkat. Ha jobbra mentél arra volt a nappali mellette Nathan apukájának a dolgozó szobája az mellett pedig a könyvtár. Ha balra mentél arra volt az ebédlő akkor a konyha és a cseléd szobák. Felfelé vezetett egy lépcső ami három irányba elágazott. Jobbra volt Nathan lakrésze balra pedig Anastasiáé. Egy emelettel feljebb pedig Nathan apukájának a birodalma. Oda nekünk gyerekeknek szigorúan tilos volt a bejárás. Már nem mintha kíváncsi lettem volna az alsógatyáira. A földszinten a lépcső mögött volt egy edző terem, medencével és ahogy láttam kint is volt egy medence.
-Gyere megmutatom a szobámat -fogta meg a kezem Nathan. Felmentünk a lépcsőn majd jobbra fordultunk. Behúzott az első ajtón ami egy nappaliba vezetett volt itt kanapé, tv, asztal, egy könyvespolc és egy bárpult. A nappaliból lehetett bemenni a hálószobába. Egy baldachinos franciaágy uralta a szobát. Volt bent egy gardrób szekrény egy tv és egy íróasztal. Az ajtóban állva néztem az ágyra és éreztem, hogy az arcom egyre jobban kivörösödik.
-Ömm én a kanapén alszok? -kérdeztem halkan.
-Már miért aludnál a kanapén? -kuncogott fel. Lehelete a nyakamat cirógatta mire az ajkamba haraptam.
-Akkor a vendégszobába? -kérdeztem suttogva.
-Nem akarsz velem aludni? -karolta át a derekam.
-Nem akarom, hogy apud azt hidje tudod...-kezdtem az ajkamat rágcsálva.
-Mit? -kérdezte.
-Hogy egy könnyű lányka vagyok, azt akarom, hogy kedveljen, hogy tudja nem csak a pénzed és a rangod miatt szeretlek -fordultam felé.
-Tisztában van ezekkel a dolgokkal és már az első pillanattól kezdve kedvel téged -nézett mélyen a szemembe. -Sarah nem kell félned, semmi olyan nem fog történni amit te nem akarsz -simította meg az arcom.
-Egyáltalán nem erről van szó -sütöttem le a szemem. Nathan elmosolyodott majd megpuszilta a homlokom.
-Megnézed a fürdőt? -kérdezte. Bólintottam egyet és a másik ajtóhoz léptem. A fürdőbe belépve leesett az álam. Egy nagy fürdőkád, szerintem lehet benne pezsgőfürdőzni is, de ami a legjobban meglepett az az volt, hogy volt egy Tv a fürdőbe. Aztán persze rögtön rájöttem, hogy az a Tv miért is van ott és miért van pont a káddal szemben.
-Az a Tv gondolom nem film nézésre van -suttogtam piros arcal.
-Miből gondolod? Elmész fürödni közben megy a kedvenc sorozatod. Nem akarsz róla lemaradni ezért fogod és bekapcsolod -vigyorodott el.
-Nem akarom tudni, hogy te mit szoktál benne nézni -sütöttem le a szemem.
-Gonosz vagy -kapta el a derekam és szorosan magához húzott. Szapora szívveréssel néztem fel rá és vártam, hogy megcsókoljon. -Olyan szép vagy -simította meg a hajam gyengéden majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Folyamatosan csókolózva hátráltunk az ágyig majd leborultunk rá. Nathan keze birtoklóan járt végig rajtam, ajka szenvedélyesen tapadt az enyémre. Mikor az ajka a nyakamra siklott hátrahajtottam a fejem és elégedetten sóhajtottam.
-Nem nehéz megállni? -kérdeztem halkan. Nathan elhúzódott tőlem és felkönyökölt.
-Micsodát? -kérdezte rekedten.
-Hát tudod....vámpír vagy nekem meg úgy lüktet a pulzusom...-kezdtem megvonva a vállam.
-Nem mondom, átkozottul csábít az illatod, de soha nem tenném ezt veled. Nem foglak megharapni soha -nézett a szemembe.
-Én ezt annyira nem értem. Mármint ott a vámpírnaplók. Ott ha Stefan megharapta Elenát majd hagyta, hogy Elena is igyon az ő véréből akkor náluk az a szerelmet jelentette. Az alkonyatba meg azt, hogy vámpírrá akarja változtatni. Itt pedig ha megharapnál akkor vérszajha lennék -vontam meg a vállam. -A másik meg. Titeket, hogyhogy nem a Volturi irányít? -kérdeztem. Nathan hosszasan sóhajtott és ledőlt mellém.
-A Volturi és a királyi családok hosszú évek óta szövetségesek. Ők nem háborgatnak minket így mi se háborgatjuk őket. Mindenhol más szokások vannak Sarah. Nálunk ez. Ha megharapnak vérszajha leszel -magyarázta. Elgondolkodva néztem a plafonra.
-Akkor a Volturi striga? Emberek vérét szívják ki. Így akkor Damon is striga, Edwardék meg morák nem? Mert ők állatok vérét szívják ki -néztem rá.
-Olyanokon töröd a fejed amiknek semmi értelme -hajolt fölém. Morcosan ráöltöttem a nyelvem mire elvigyorodott és lehajolva hozzám megcsókolt.
-Khm elnézést -köszörülte meg ekkor a torkát valaki. Nathan bosszús arcal elhúzódott tőlem.
-Heló Adam -köszönt.
-Hova tegyem a csomagokat uram? -kérdezte a srác vagyis Adam.
-Tedd ide őket aztán menj és csukd be az ajtót magad után -válaszolta Nathan. Adam engedelmeskedett aztán magunkra hagyott minket.
-Milyen gyümölcsöket termesztetek? -pillantottam Nathanre miközbe a bőröndömhöz léptem.
-Alma, cseresznye, szilva, körte, barack, szőlő -sorolta az ujjain számolva.
-Most augusztus vége van akkor az azt jelenti, hogy talán a barack meg a szőlő -gondolkodtam.
-És, hogy milyen finom barack -mosolygott Nathan álmodozva. Gyorsan előkaptam a mobilom és megörökítettem ezt a pillanatot. Nathan kinyújtotta felém a kezét és belehúzott az ölébe. -Van kedved lemenni? -húzta végig a kezét a karomon.
-Hát...megkívántam a barackot -fúrtam az ujjaimat a hajába.
-Akkor irány a szabad -borzolta meg a hajam.