Reggel Nathanel arra ébredtünk, hogy Anastasia beront a szobába. Hogy hogyan bírt bejönni a zárt ajtón arra nem jöttem rá.
-Ébresztő -rántotta le rólunk a takarót.
-Akadj le rólunk -morogta Nathan.
-Sarah Castiel megcsókolt -fakadt ki.
-Micsoda? -ültem fel azzonal és egy pillanat alatt tökéletesen éber lettem.
-Úgy ahogy mondom, tegnap este -túrt a hajába elkeseredetten.
-Erre te? -vontam fel a szemöldököm.
-Ez a legrosszabb. Visszacsókoltam -nyögött fel és lehuppant a földre.
-Hűha és milyen volt? -vigyorodtam el. Anastasia arca vörösben kezdett el égni.
-Előtte nem mondok semmit -bökött Nathan felé.
-Akkor befogod a szád, mert én nem megyek sehova -dörmögte Nathan a párnába.
-De...de...-kezdte.
-Menjetek át a te szobádba -morogta Nathan.
-Nem oda nem mehetünk -rázta meg a fejét hevesen.
-Miért nem? -meredt rá Nathan aztán a felismerés kiült az arcára. -Aha így már mindent értek -jegyezte meg. Kettejük közt kapkodtam a fejem.
-Egyre kíváncsibb vagyok -szólaltam meg. -Nathan a szobámba hagytam a....fogkefém átmennél érte? -néztem Nathanre.
-Ott van a táskádba -vágta rá azonnal.
-Csajmegbeszélés -pislogtam ártatlanul.
-Akkor miért nem azt mondod, hogy kopjak le? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Jajj már Nathan -sóhajtottam fel.
-Értem én. Megyek megsétáltatom Sátánt -tápászkodott fel. Magára kapott egy nadrágot meg egy pólót aztán kiment Sátánnal a nyomába.
-Na most már mesélj -parancsoltam Anastasiára.
-Én....én nem tudom, hogy történt. Egyszerűen csak megtörtént -temette a kezébe a fejét.
-Bővebben? -noszogattam.
-Hát ugye úgy volt, hogy odajött hozzám és ő kísért be a bálra aztán beszélgettünk meg táncoltunk majd kimentünk sétálni aztán egyszer csak megcsókolt. Aztán a dolgok jöttek maguktól és...és lefeküdtünk -pirult el lesütve a szemét.
-Azta -bámultam magam elé. -Ez elég gyorsan ment -jegyeztem meg.
-Jajj hagyj már -nyögött fel.
-És akkor most miben maradtatok? -kérdeztem.
-Nem tudom semmibe. Mikor eljöttem még aludt -tárta szét a kezét.
-Szóval aludt -jegyeztem meg.
-Sarah mit csináljak? -kérdezte elkeseredetten.
-Mondjuk hagyd magad sodródni az árral -tanácsoltam.
-Sarah -sóhajtott fel.
-Sok boldogságot -kacsintottam rá.
-Sarah neked biztos mondott valamit Castiel. Mi volt az? -meredt rám.
-Semmit sem mondott. A legutóbb csak annyit, hogy ne kombináljak -ellenkeztem.
-Biztos? -kérdezte idegesen.
-Igen igen biztos -bólintottam. -Anastasia menj vissza hozzá és adj neki egy esélyt -mosolyogtam rá.
-Azt kéne tennem? -kérdezte bizonytalanul.
-Jó érzés volt vele lenni? -kérdeztem.
-Igen -vágta rá.
-Akkor feltétlen ezt kell tenned -jelentettem ki.
-Okés -sóhajtott fel aztán feltápászkodott a földről. -Köszi -ölelt meg majd kiment. Elmentem lezuhanyozni aztán felöltöztem. Mikor Nathan visszajött már indulásra kész voltam.
-Ilyen hamar vége? -szaladt magasba a szemöldöke. Sóhajtva léptem oda hozzá és öleltem át a nyakát.
-Anastasia boldog -jegyeztem meg csendesen.
-Hogy sikerült összehoznod? -ölelte át a derekam.
-Nem csináltam semmit -ráztam meg a fejem elmosolyodva.
-Szeretem ha mosolyogsz -suttogta megsimítva az arcom. Elpirultam és a mosolyom kiszélesedett. Nathan elfigyelte az arcom aztán hozzám hajolt és megcsókolt.

○○○○

Kissé meglepődtem ugyanakkor boldogsággal töltött el, hogy láttam Castielt és Anastasiát kéz a kézben közeledni felénk.
-Látod mondtam, hogy boldog -böktem oldalba Nathant.
-Igazad van -mosolyodott el majd megfogta a kezem magához vont és megpuszilta a homlokom. Lehunytam a szemem és elmosolyodtam.
-Jó reggelt -köszönt Castiel.
-Szép jó reggelt -vigyorogtam rá. Castiel tekintete rám rebbent majd haragosan összehúzta a szemét. -Jól aludtál? -érdeklődtem.
-Nagyszerűen. És te? -vonta fel a szemöldökét.
-Egy kicsit kényelmetlenül -vontam meg a vállam.
-Na persze -suttogta Nathan.
-Felszállni gyerekek. Nocsak bővült a csapat? -ráncolta a homlokát Nathan apukája.
-Öm igen. Apa ő itt Castiel Bane -pirult el Anastasia.
-Magnus fia? Megváltoztál -jegyezte meg.
-Igen uram -biccentett Castiel. Mind felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Bekapcsoltam az övemet majd a fejemet Nathan vállára hajtottam. Ő átölelte a vállam és a fejemnek döntötte a sajátját.

○○○○

Valamikor útközbe elnyomhatott az álom. Arra ébredtem fel, hogy folyik a nyálam Nathan pulcsijára. A szememet dörzsölve nyitottam ki a szemem és emeltem fel a fejem Nathan válláról ezzel fel is ébresztettem őt.
-Bocsi -suttogtam.
-Nem gond -rázta meg a fejét és rámmosolygott. -Jól aludtál? -simította meg az arcom.
-Ühüm -bólintottam. -Majd kimosom a pulcsidat okés? -kérdeztem félénken. Nathan elnevette magát majd átkarolta a vállam és megcsókolt. Viszonoztam a csókját majd meghúztam az alsó ajkát.
-Szeretlek -suttogta.
-Szeretlek -motyogtam.
-Még fel sem ébrednek máris turbékolnak -dörmögte Castiel.
-Fogd be és csináld te is azt -sziszegte Nathan.
-Hülye vagy? Ha most felébresztem, képes és kidob a repülőből -morogta Castiel.
-Nyugi majd én megvédlek -mosolyogtam.
-Ne hidj neki. Együttes erővel fognak kidobni -vigyorgott Nathan.
-Ez nem is igaz -ráztam meg a fejem.
-Tőletek már aludni se lehet -morgolódott Anastasia.
-Szerintem mindhármunkat kidob -tűnődött Nathan.
-Senkit sem dobok sehova -válaszolta Anastasia.
-Valakinek jót tesz a szerelem -vigyorogtam.
-Sarah akarsz repülni? -érdeklődött Anastasia.
-Nem, nem szeretnék -húztam be a nyakam.
-Akkor csönd -jelentette ki. Engedelmesen befogtam és minden figyelmemet a mellettem ülő fiúnak szenteltem. Vagy úgy 20 perc múlva Castiel felmordult.
-Had vágjam le a szárnyait könyörgöm -kérte.
-Damon -suttogtam.
-Voltál Magnusnál, nem tud tenni semmit -ölelt szorosan át Nathan.
-Nem fog bántani -jelentettem ki. -Benne volt a pakliban, hogy összefutunk vele -haraptam az ajkamba.
-Hagyna már végre békén, képtelen felfogni, hogy nem akarsz tőle semmit -fakadt ki Anastasia. Halkan sóhajtottam egyet és kipillantottam az ablakon. Damon tőlünk pár méterre repült, de nem jött közelebb.
-Sarah -fordította maga felé az arcom Nathan.
-Igen? -kérdeztem. Az arcán láttam, hogy  féltékeny ahogy azt is, hogy fél. Csak néztünk egymás szemébe aztán hozzá hajoltam és megcsókoltam. Azt akartam, hogy tudja csak őt szeretem és csak vele akarok lenni.