2 hónap elteltével

Eddig még egyszer se jártam a tanárok épületében. Ám most Castiellel együtt apához tartunk, ő intézi mindkettőnk ruháját az álarcos bálra. Az igazat megvallva én tartok kicsit tőle. Ki tudja milyen ruhát választ nekem Magnus. Remélem nem lesz annyira feltűnő és csicsás.
-Kivel mész? -pillantottam Castielre. Rámnézett majd újra maga elé aztán hirtelen elém perdült.
-Eljössz velem a bálba Sarah? -érdeklődött.
-Tudod, hogy Nathan a partnerem -forgattam meg a szemem.
-Akkor lesz kettő -vigyorodott el. -Amúgy egyedül megyek -vonta meg a vállát.
-Castiel akárkit elhívhatnál -mutattam rá.
-De nem akarok senkit se elhívni. Tavaly meg se fordult volna a fejemben, hogy elmenjek egy ilyen hülyeségre -horkantott fel.
-Új külső, új szokások -karoltam bele.
-Na ja -morogta.
-Esetleg Anastasia? -kockáztattam meg a kérdést.
-Hát te sose adod fel? -fakadt ki. -Két hónapja ezen lovagolsz, kezd egy kicsit idegesítő lenni -nézett rám.
-Az a helyzet Castiel, hogy túlságosan makacs vagy, félsz bevallani az érzéseidet saját magadnak -vágtam hozzá.
-Kezdesz nagyon messzire menni Sarah -emelte meg a hangját.
-Ez csak az igazság -morogtam.
-Fogalmad sincs arról, hogy mi az igazság -mordult fel. -Attól mert te azt hiszed van valami szikra köztem és a hercegnő közt, még nem biztos, hogy úgy is van. Mi van ha nem akarok vele lenni? Ha nem tetszik nekem? -szántott a hajába. Nem válaszoltam csak megszaporáztam a lépteimet.

○○○○

Minden bizonytalanságom és kétségem elmúlt amikor megpillantottam a ruhámat. Kék színű volt, buggyos ujjal, hátul fűzős és abroncsos. A kék szín fölött volt egy hát függöny szerű csillogó anyag. Az álarcom csak a szememet takarta és szerencsére nem olyan volt amit a kezemben kellett fogni. Egy hölgy megcsinálta a sminkem és a hajamat majd segített belebújni a ruhámba. Mikor a végeredményt megnéztem a tükörbe elállt a lélegzetem. A lány vagyis inkább nő nem is én voltam. Egy idegen volt a tükörben. A ruha tökéletes volt, ahogy a hajam is ami egy bonyolult fonatban volt felkontyolva. Különösen jól nézett ki, hogy a hajam kék melírcsíkos volt.
-Tökéletes munkát végzett -mosolyogtam a nőre.
-Nem az enyém az érdem -rázta meg a fejét mosolyogva. Ekkor az ajtó kinyílt és Magnus sétált be Castiellel a nyomába. Mindketten csodálkozva megtorpantak.
-Az anyja Sarah -füttyentett Castiel elismerően.
-Ezt a lányt tényleg én csináltam? -gondolkodott Magnus. Elpirulva sütöttem le a szemem.
-Ezek szerint tetszik? -kérdeztem.
-Meseszép vagy -mosolyodott el Magnus. Elfigyeltem az arcát.
-Te hány éves vagy tulajdonképpen? -böktem ki.
-Ide tartozik ez most? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Hát nem, csak kicsit fura. Egy tizenéves srác külsővel vagy az apám -vontam meg a vállam zavartan. -Jól nézel ki -néztem végig Castielen.
-Köszönöm -vigyorodott el. Magnus elgondolkodva figyelt mindkettőnket.
-Hát srácok, büszke vagyok arra, hogy az apátok lehetek -törte meg a csendet. Elérzékenyülve léptem oda hozzá és megöleltem.
-Mi is büszkék vagyunk rád -mosolyodtam el. -Ugye Castiel? -kérdeztem.
-Hogyne, persze -bólintott Castiel.

○○○○

Ideges vagyok, persze nem attól, hogy megbámulnak hanem attól, hogy vajon mit fog Nathan szólni. Az akadémiának van egy bálterme is, külön épület van csak erre a célra. Castiel mellett lépkedtem, elvegyülve a többiek közt. Ahogy sétáltam a tekintetem megakadt egy magányosan sétáló lányon. Pontosabban Anastasián. Még innen távolról is láttam, hogy milyen meseszép. Piros ruhája volt, ugyanúgy abroncsos mint nekem, de stílusban teljesen eltért. A szemem sarkából Castielre sandítottam aki Anastasiát nézte. A karjára tettem a kezem mire rámpillantott.
-Menj -suttogtam.
-Veled mi lesz? -kérdezte.
-Nathan bent vár, na menj -unszoltam.
-Oké megyek, de ez nem jelent semmit -nézett a szemembe.
-Persze tudom -mosolyodtam el gyengéden majd egy könnyed puszit leheltem az arcára. Emelt fővel, magamat kihúzva sétáltam tovább.
-Nahát Sarah, csodásan festesz -csapódott mellém Cady aki Jason-el jött.
-Köszi, te is gyönyörű vagy -mosolyogtam rá. Neki lila ruhája volt, testhez simuló és a jobb lábánál fel volt hasítva.
-Nathan merre van? -kérdezte kíváncsian.
-Ő már bent -válaszoltam.
-Kitalálom. Az anyja -forgatta meg a szemét.
-Igen -motyogtam.
-Fel a fejjel csajszi -simogatta meg a karom aztán leléptek. A bejáratnál két dampyr állt akik a diákokat ellenőrizték.
-Neved? -kérdezte.
-Sarah Evans -válaszoltam.
-Rendben, mehetsz -intett. Beléptem az ajtón és elakadt a lélegzetem. Flordiába a tornaterem közelébe se ért a bálteremnek. Magasra tartott fejjel álltam meg a lépcső tetején, tekintetemmel Nathant kerestem. Aztán megpillantottam, fekete nadrágot viselt, fehér inget és egy fekete zakót, olyan régi stílusó zakót, de most nem jut eszembe a neve. A lényeg, hogy hátul hosszabb elől pedig rövidebb. Láttam, hogy több fej felém fordul és a férfi is rámnéz aki eddig Nathanel beszélgetett. Mondott valamit Nathanek mire ő megfordult és rámnézett. Egy pillanatig csak nézett rám aztán széles mosolyal az arcán felém indult. Felsietett a lépcsőn és megfogta a kezem.
-Nem találok szavakat, egyszerűen csodálatos vagy -suttogta és egy csókot lehelt a kézfejemre.
-Köszönöm -mosolyodtam el. Nathan levezetett a lépcsőn majd összefűzte az ujjainkat.
-Szeretném bemutatni az édesapámat -nézett a szemembe.
-Ööö...biztos jó ötlet ez? -kérdeztem ijedten.
-Kedvelni fogod bízz bennem -szorította meg a kezem. Hagytam, hogy maga után húzzon és ahoz a férfihoz vezessen akivel korábban beszélgetett. -Apa ő itt Sarah az én egyetlen szerelmem, Sarah ő itt pedig apa -mosolygott Nathan.
-Sokat hallottam már rólad -mosolygott rám. -Nathan de la Pole -nyújtott kezet.
-Sarah Evans -ráztam meg a kezét félszegen. Nathan keze a derekam köré fonódott mire zavartan rápillantottam.
-Apa teljesen ellenzi anya viselkedését -nézett a szemembe.
-Nem tart veszélyesnek uram? -sandítottam az apukájára.
-Egyáltalán nem tűnsz veszélyesnek. Ne törődj Ursulával, mindig össze vissza fecseg -forgatta meg a szemét.
-Nehéz nem törődni -sütöttem le a szemem.
-Ne hagyd, hogy bántsa a lányt. Megmondtam nem kell mindig anyádnak engedelmeskedni -nézett a fiára.
-Soha nem fogom hagyni, hogy bántsa -jelentette ki Nathan. -Egy idióta voltam amikor eldobtam magamtól -suttogta.
-A meghívás még mindig áll és szeretném ha te is Nathanel tartanál -nézett hirtelen rám.
-Hova? -érdeklődtem.
-Apa meghívott a birtokra két hétre. Holnap indulnánk -magyarázta Nathan.
-Ohh hát igazán nem szeretnék zavarni. Az igazgatónő biztos nem díjjazná -makogtam.
-Neki már semmi köze hozzá és én ragaszkodom ahoz, hogy elgyere -mosolygott rám.
-Ez esetben köszönöm a meghívást -mosolyodtam el félénken.
-Nem én köszönöm -mosolygott vissza rám. -Na megyek, hagylak titeket, megkeresem a lányomat -mosolygott ránk majd elment. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt és éreztem, hogy Nathan testtartása is ellazul. A nyakába fúrtam a fejem mire szorosan átölelt.
-Két hét együtt -suttogtam.
-Anya figyelő szeme nélkül -tette hozzá. -Tényleg gyönyörű vagy Sarah -nézett az arcomra. -Erre viszont semmi szükség -nyúlt az álarc után.
-Ez egy álarcos bál, nem akarom felrugni a szabályt -kaptam el a kezét. Nathan sóhajtott egyet majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Az ajka lágyan simult az enyémre és a nyomás alatt elnyílt az ajkam. Kezem a hajába gabalyodott és lábujjhegyre álltam.
-Tisztes távolság -dörrent ránk az egyik tanár, de mi meg se hallottuk. -Azonnal hagyjátok abba különben mindketten távoztok -fenyegetett meg minket. Sóhajtva szakadtam el Nathan ajkától, nem hagyhattam, hogy kidobjanak még táncolni akartam Nathanel.
-Táncolunk? -kérdeztem halkan.
-Kérésed számomra parancs -mosolyodott el és a táncolók közé húzott. Épp a Shrekk-ből az It is you című szám csendült fel. Egyik kezemet Nathan vállára helyeztem míg a másikkal megfogtam a kezét. Nathan a szemembe nézett és elkezdtünk táncolni.

○○○○

Hercegnőnek érzem magam. Nathan tett róla, hogy hercegnőnek érezzem magam. A bál végeztével hozzám mentünk, hogy át tudjak öltözni. Megbeszéltük, hogy nála alszok csak előbb még össze akartam pakolni ha már holnap elmegyek.
-Kifűzöd? -fordítottam hátat Nathanek.
-Jah persze -bólintott. Amint elkezdte kifűzni hatalmasat sóhajtottam. Bármennyire is imádtam ezt a ruhát örültem, hogy megszabadulhatok tőle.
-Kedvelem apukádat -jegyeztem meg.
-Ennek nagyon örülök -mosolyodott el és egy puszit nyomott a csupasz vállamra.
-Kérdezhetek valamit? -érdeklődtem miközbe belebújtam a pólómba.
-Bármit -biccentett.
-Hogy értette apud, hogy anyukádnak már nincs beleszólása? -sandítottam rá és a magasba emeltem a kezem, hogy segítsen levenni a ruhát.
-Úgy, hogy a szüleim elváltak -válaszolta, de az arcát nem láttam mert épp a ruha alatt voltam.
-Sajnálom -suttogtam.
-Ez van, nem tudok ellene mit tenni -vonta meg a vállát és leterítette a ruhát. Belebújtam a mackómba és elkezdtem kibontani a hajam.
-Fáj ugye? -kérdeztem halkan.
-Fájt, de most már úgy vagyok vele, hogy mindenkinek jobb így -suttogta majd lenyomott egy székre és ő maga látott hozzá a hajamhoz. Nagyon különös volt, hogy ezt csinálja.
-Talán be kéne néznem Magnushoz mielőtt elmegyünk -haraptam az ajkamba. Nathan keze egy pillanatra megállt majd folytatta a hullámcsattok kiszedését.
-Igen az lesz a legjobb -biccentett.
-Még mindig segíteni akarok neki, de nagyon nehéz ha nem nézhetek a szemébe -motyogtam.
-Sarah -kezdte mire ijedten ránéztem.
-Bocsi, ne haragudj befogtam -húztam be a nyakam. Nathan halkan sóhajtott egyet majd legugolt elém.
-Féltelek tőle Sarah, ki tudja mire képes -suttogta felnézve rám. Az ajkamba haraptam majd a nyakába fúrtam a fejem.
-Szeretlek -suttogtam.
-Szeretlek -mormolta.