Halkan sóhajtva kinyitottam a szemem. Még mindig a gyengélkedőn voltam. Mondtam az orvosnak, hogy minden rendben, de ő még egy hétig bent akar tartani. Nem értem, hogy miért. Bár amúgy teljesen mindegy ugyanis felfüggesztettek egy hónapra. Az a legjobb, hogy csak engem meg Castielt. Nathan meg Anastasia megúszták. Jah nem teljesen ők tűlünk lettek eltiltva. Nem akartam, hogy Nathan bajba kerüljön, de azért örültem volna neki ha meglátogat.
-Jöttem boldogítani -vágódott le a székre Castiel.
-Hála Istennek -ültem fel és rámosolyogtam.
-Hogy van a térded? -kérdezte.
-Egész jól, bár fájdogál. Magnus igazán meggyógyíthatná -fintorogtam.
-Nem fogja. Szerinte ez a büntetés. Hadja had szenvedj -forgatta meg a szemét.
-Legalább nyugta lesz egy hónapig -vigyorodtam el.
-Óóó nem hinném. Tőlem nem szabadul meg egykönnyen -nevette el magát.
-Mire készülsz? -húztam össze a szemem.
-Semmire -mosolygott sejtelmesen.
-Hé képes lennél kihagyni a buliból? -háborodtam fel.
-Ne dramatizáld túl, nincs semmi konkrét ötletem -forgatta meg a szemét vigyorogva.
-Oké szólj ha kitaláltál valamit. Egy kérdés. Mi a helyzet veled és Anastasiával? -kérdeztem és érdeklődve néztem rá.
-Mégis mi lenne? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Castiel -meredtem rá.
-Mi van Sarah? Jesszus -túrt a hajába.
-Biztos van valami szikra köztetek -erősködtem.
-Nem nincsen semmilyen szikra Sarah. Csak képzelődsz -fakadt ki.
-Jól van na -fontam össze a kezem magam előtt morcosan.
-Most úgy őszintén. Miért akarod ennyire, hogy legyen valami köztem és a hercegnő közt? -kérdezte gúnyosan mosolyogva.
-Pusztán azért mert kedvelem -vontam meg a vállam.
-És ezért nekem össze kell vele jönnöm? Mert te kedveled? -érdeklődött.
-Oké tudni akarod az igazat? Olyan lány mellett akarlak tudni aki nem használ ki. Vagy 20 lány jött oda hozzám és rólad érdeklődött -morogtam.
-Anastasia pontosan olyan lány aki kihasznált engem -nézett a szemembe.
-Az régen volt -suttogtam.
-Úgy gondolod megváltozott azóta? -horkantott fel.
-Igen -jelentettem ki.
-Sarah ismered vagy úgy egy hete -csóválta meg a fejét. -Nem fogok nemessel kezdeni. Felőlem te annyit enyelegsz Nathanel amennyit akarsz, de én nem fogom hagyni, hogy mégegyszer kihasználjanak -jelentette ki és felpattant. -Később még benézek -puszilta meg a homlokom aztán elment. Sóhajtva néztem utána majd a tekintetem megakadt Anastasian aki egy függöny mögül kémlelt ki.
-Mióta vagy itt? -tágult ki a szemem.
-Elég ideje -motyogta és leült az ágy melletti székre.
-Figyelj amit Castiel mondott...-kezdtem.
-Nem érdekel, hogy mit mondott Castiel -fakadt ki.
-Biztos nem gondolta komolyan -néztem a szemébe.
-Nekem úgy tűnt, hogy nagyon is komolyan gondolta -fonta össze maga előtt a kezét duzzogva. -Mióta ilyen a külseje tök nagyképű lett -morogta.
-Azért ezt ne mondd -szóltam rá.
-Ez az igazság. Azt hiszi, hogy így már könnyen megkaphat bármilyen lányt. Azt akarja, hogy én fussak utána, de arra várhat -jelentette ki.
-Olyan makacsok vagytok mind ketten -sóhajtottam fel.
-Úgy nézek ki én mint aki érez valamit az iránt a vadbarom iránt? -mutatott magára.
-Őszintén? Igen úgy nézel ki -biccentettem.
-Ha nem szeretnélek annyira amennyire szeretlek eltörném a másik lábadat is -mordult fel.
-Én is szeretlek Anastasia -mosolyodtam el. Anastasia egy ideig csendben ült aztán egy hatalmasat sóhajtott és a kezébe temette a fejét.
-Jó meglehet, hogy érzek valamit iránta, de az csak egy nagyon kicsi vonzalom egy halvány kis szikra -motyogta az ujjai közt nézve rám. -De te is tudod, hogy Castiel semmit sem akar tőlem -tette hozzá.
-Castiel egy keményfejű, makacs fiú. Szereti a kihívásokat ugyanakkor....nos azt hiszem az olyan lányokat szereti akik ártatlanok ugyanakkor ott van bennük a tűz -gondolkodtam.
-Én minden vagyok csak ártatlan nem -fortyant fel.
-Mindenki az elképzelése ellentétjébe zúg bele. Egyet biztosan tudok Castiel szereti ha a hős lovagot játszhatja, imponál neki ha valaki biztonságba érzi magát a közelébe ugyanakkor ügyelj arra, hogy ne támaszkodj rá teljesen. Legyél talpraesett -tanácsoltam.
-Te most komolyan tanácsokat osztogatsz, hogy hogyan szedjem fel a bátyádat? -ráncolta a homlokát.
-Őszinte leszek. Nem akarok Castiel mellett egy üresfejű tyúkot látni, te vagy hozzá a tökéletes és ezzel ő is tisztában van csak magának sem meri bevallani -vigyorogtam.
-Hihetetlen milyen mélyre süllyedtem -sóhajtott fel mire meglöktem a vállát.

○○○○

-Doktor úr kimehetnék szívni egy kis friss levegőt? -ugráltam fél lábon az irodájához.
-Nem, nem azonnal menj és feküdj vissza -pattant fel a székéről.
-De kérem -könyörögtem.
-Nem -jelentette ki.
-De már fáj a fejem, megesz az unalom a négy fal között -panaszkodtam.
-Engedje meg doktor úr majd én vigyázok rá -fonódott egy kéz a derekam köré. Nathan -gondoltam elmosolyodva.
-Magának nem lenne szabad itt lennie -csóválta meg a fejét a doki.
-Ott vagyok ahol Sarah. Nekem mellette van a helyem -mélyült el Nathan hangja. A doki szaporán pislogott.
-Ne maradjatok sokáig -küldött minket. Nathan azonnal a karjába kapott és a kijárat felé vitt. A hátsó kertbe mentünk ami tele volt virágokkal és a kert közepén egy szőkőkút helyezkedett el körülötte padokkal. Nathan leült az egyikre engem pedig az ölébe vont.
-Mondd csak te nem tudsz soha a háttérben maradni? -kérdezte halkan.
-Micsoda? -kerekedett ki a szemem.
-Castiel és Anastasia -suttogta a nyakamba.
-Ohh...hát az úgy volt...-kezdtem.
-Hogy a fejedbe vetted, hogy kerítőnő leszel -pillantott az arcomra.
-Én csak azt akarom, hogy boldogok legyenek -haraptam az ajkamba.
-Szerinted egymás mellett boldogak lennének? -billentette oldalra a fejét.
-Igen szerintem igen -jelentettem ki. Nathan elgondolkodva játszadozott a hajammal.
-Talán igazad van -suttogta és a nyakamba fúrta a fejét. Kezem a tarkójára siklott és beletúrtam a hajába.
-Bűbájt alkalmaztál a dokin? -törtem meg a csendet.
-Észrevetted? -sandított rám.
-Nem volt nehéz -forgattam meg a szemem.
-Különben nem engedett volna ki velem -sóhajtott fel.
-Anyud teljesen eltiltott tőlem igaz? -sütöttem le a szemem.
-Rá akarta venni Lisa királynőt, hogy hozzon olyan rendeletet, hogy nem jöhetsz a közelembe -húzta el a száját.
-Szuper -motyogtam kerülve a pillantását.
-Héé azt hiszed hagytam volna? Ha sikerült is volna rávennie szartam volna rá. Szeretlek Sarah -hajolt hozzám és megpuszilta az arcom. -Sarah kérlek nézz rám -kérte. Habozva engedelmeskedtem. -Szeretlek, szerelmes vagyok beléd -nézett mélyen a szemembe aztán magához húzott és mohón megcsókolt.