A gondolataimba merülve sétáltam a parton. Valami rendezvény lehetett mert árusok voltak mindenfele és egy színpad is fel volt állítva. Anastasia totál lelkes volt, ide oda járkált és mindenfélét össze vásárolt. Nathanel azóta se szóltunk egymáshoz. Ő pukkadt, én pukkadtam.
-Nem kéne ezt csinálnotok -jegyezte meg Castiel aki eddig csendben sétált mellettem.
-Mit? -kérdeztem gorombán.
-Haragba lenni. Sarah ez egyikőtöknek se tesz jót -pillantott rám.
-Ő kezdte -fontam össze a kezem magam előtt durcásan.
-Te pedig folytattad -sóhajtott fel.
-Kérjen ő bocsánatot. Elvégre ő bántott meg engem -morogtam.
-Biztos vagy te abba? Sarah -nézett rám.
-Az csak egy átkozott album -mondtam ingerülten.
-Most őszintén te mit éreznél? Mit éreznél ha Nathan az exe fényképeit őrizgetné? -szaladt magasba a szemöldöke. Megvontam a vállam, de nem szóltam semmit. -Utálom, hogy ilyen makacs vagy -fújtatott és egyedül hagyott. Céltalanul sétáltam elvegyültem a tömegbe. Mikor jobbra fordultam, hogy lemenjek a partra láttam, hogy Nathan tisztes távolságból követ. Mint aki haragszik rám, de nem akar szem elől téveszteni. Ezen muszáj volt mosolyognom. Zsebre dugott kézzel sétáltam majd lekaptam a cipőm és a zoknim. Mezítláb sétáltam, a lábamat lágyan nyaldosta a víz.
-Erősítés nélkül kijössz? -kérdezte ekkor Damon hangja.
-Szia Damon -köszöntem és hátra néztem a vállam felett. Nathant sehol se láttam.
-A vérszívót keresed? -érdeklődött.
-Ne nevezd így -szóltam rá, de nem néztem a mellettem sétáló fiúra.
-Hiányoztál Sarah -suttogta. Halkan sóhajtottam egyet.
-Megmondtam, hogy nem akarlak látni -motyogtam.
-Mégis kijöttél. Tudtad, hogy kint megtalállak -erősködött. -Te is látni akartál engem vald be -érintette meg a kezem.
-Damon...segíteni akarok neked. Kell lennie valami módjának, hogy véget vessünk ennek. Hogy hazamehess -suttogtam.
-Nem akarok hazamenni -jelentette ki.
-Nem hiszek neked. Te nem vagy rossz Damon -ellenkeztem.
-De nem is vagyok jó igaz? Mert nem akarsz velem lenni -válaszolta keserűen.
-Azért mert nem szeretlek és ezt el kell fogadnod. Csak a lelked ami bennem van vágyik hozzád -suttogtam.
-És ez nem elég? Tudom milyenek az emberek. És ha mi ketten lelkitársak vagyunk? -kérdezte.
-Na és akkor is azok lennénk ha nem lenne bennem a lelked? Damon te csak azért akarsz engem mert bennem van a lelked. Ha egyszerű földi halandó lennék rám se néznél -mosolyodtam el halványan.
-Én szeretlek Sarah -suttogta.
-Én pedig bebizonyítom, hogy ez nincs így. Ígérem kitalálok valamit -szorítottam meg a kezét majd azonnal el is engedtem.
-Gyere velem kérlek -kérte.
-Nem lehet -suttogtam. -Szia Damon -köszöntem el majd lehunytam a szemem és Nathanre gondoltam. Egyenesen neki csapódtam.
-Óóó hála a jó égnek! -szorított magához. A nyakába temettem a fejem és szorosan lehunytam a szemem. -Már mindenhol kerestelek egyszer csak eltűntél -suttogta.
-Lent voltam a parton Damonel -néztem a szemébe.
-Micsoda? -fakadt ki.
-Nem, nem az van amire gondolsz. Nem beszéltem meg vele semmit -jelentettem ki.
-Mit akart tőled? -kérdezte mélyeket lélegezve.
-Azt, hogy vele menjek, de nem erőszakoskodott. Nathan megmondtam neki, hogy csak azért akar velem lenni mert bennem van a lelke és, hogy kitalálok valamit, hogy tudnék segíteni neki hazamenni -suttogtam.
-Nem -jelentette ki. -Tudom mire gondolsz Sarah, de ha valaki egyszer már megbukott az bukott is marad. Lucifer nem tud visszamenni a mennyországba -fürkészte az arcom.
-Biztos van egy módja -erősködtem.
-Ha lenne arról már tudnánk -nézett a szemembe.
-De van egy módja. Gyerünk Sarah mondd el mit mondott neked Aslan -termett hirtelen mellettünk Castiel.
-Aslan? -bámult Nathan meghökkenten.
-Abban maradtunk, hogy ez a kettőnk titka -néztem Castielre.
-Addig úgysem nyugszik meg ez a fafej -forgatta meg a szemét.
-Oké -vettem egy mély levegőt. -Gyere -fogtam meg a kezét és a kávézó felé húztam. Kint leültünk egymással szemben.
-Milyen közös titkod van Castiellel? -fürkészte az arcom.
-Emlékszel amikor büntetésből a padláson kellett rendet tennem Castiellel? -kérdeztem mire bólintott. Vettem egy mély lélegzetet aztán belekezdtem a mesébe. -Aslan pontosan ezt mondta. Létezik egy módja annak, hogy megszabadulj a köteléktől ami Luciferhez köt, úgy, hogy egyikőtök se sérüljön és Lucifer lelke békére leljen. Ám a megoldásra magadtól kell rájönnöd gyermekem -fejeztem be a történetet. Nathan komor arcal dőlt hátra.
-Mi van ha Aslan tévedett? -kérdezte végül.
-Nathan Aslan Narniába olyan mint nálunk Jézus -néztem a szemébe.
-De ez akkor se....Sarah mégis hogy lehetett Lucifernek ikertestvére mikor Lucifer egykor angyal volt? -kérdezte. Az ajkamba haraptam.
-Hát ezen már én is gondolkodtam -mondtam csendesen. Egy ideig mindketten hallgattunk.
-Bárhogy is döntesz támogatlak, de nem hagyom, hogy mégegyszer a közeledbe menjen -mondta végül határozottan.
-Nem akarlak elveszíteni Nathan. Kidobom az albumot -ragadtam meg az asztalon lévő kezét.
-Ne beszéljünk erről -sütötte le a szemét.

○○○○

A Hollywodd felirat előtt pózolva csak az járt a fejemben, hogy Nathan még mindig haragszik rám. Nem akartam, hogy haragudjon, azt akartam, hogy átöleljen és megcsókoljon. Mikor visszafelé indultunk elkaptam Nathan kezét.
-Valami gond van? -nézett le rám. Válasz helyett lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, de úgy igazából. Nathan karjai azonnal körém fonódtak és készségesen viszonozta a csókom. Hozzá tapadtam ujjaim a hajába túrtak.
-Szeretlek Nathan de la Pole -suttogtam a homlokának támasztva a homlokom.
-Szeretlek Sarah Evans -súgta vissza és a szemembe fúrta a tekintetét. Elmosolyodtam és megfogtam a kezét. Egymás kezét fogva siettünk Castielék után. Egyre kevesebbet marják egymást. Ez jó jel.
-Talán vissza kéne mennünk -szólaltam meg úgy 2 óra elteltével. Épp egy mekibe ültünk.
-Visszamenni? Ilyen korán? -tágult ki Anastasia szeme.
-Támogatom az ötletet -jelentette ki Nathan aki elnézett Castiel válla felett majd magához húzott. -Ne nézz arra -kérte.
-Itt van? -kérdeztem halkan.
-Itt -suttogta.
-Oké meggyőztetek menjünk -jegyezte meg Anastasia.
-Had pörköljek oda neki kérlek -kérte Castiel.
-Ne gyertek -jelentettem ki. Megfogtuk egymás kezét majd Covingtonba kívántam magunkat.