A plafont bámulva feküdtem az ágyamon. Szombat volt és szétuntam az agyam. Mit csinálnak a hétvégéken itt bent az Akadémián? Hangosan fújtatva felültem az ágyban és leültem a számítógép elé. Az összes szabad percemet Nathanel töltöttem és most furcsa volt, hogy nincs itt velem. Családi ebéden vagy min van amire ugye én nem megyek. Unottan szörfölgettem a Facebookon. Persze álnevem volt és egy képet se töltöttem fel. Azért furcsa lett volna ha a régi Facebookom használom elvégre nyomtalanul eltűntem. Ekkor felugrott egy ablak, valaki írt nekem. Vagyis...nem valaki Damon írt.

Damon Lackwood: Szia! El se tudod képzelni mennyire örültem amikor megtaláltalak téged! Szemét dolog volt tőlük, hogy elszakítottak minket egymástól.

Az ajkam szélét rágcsáltam. Mit írjak neki vissza? Ujjaim a billentyűzet felett lebegtek majd vettem egy mély lélegzetet.

Megan Scott: Hagyja ezt abba! Fogalmam sincs ki maga és, hogy mit akar tőlem!!

Damon Lackwood: Sarah...tudom, hogy te vagy az!

Megan Scott: Damon....mit akarsz?

Damon Lackwood: Veled lenni Sarah! Te nem akarsz velem lenni? Sarah szeretlek!

Megan Scott: Damon ez bonyolult.

Damon Lackwood: Mi ebben olyan bonyolult? Mit mondtak neked Sarah? Miért nem akarsz már engem? Meg se tudlak már látogatni. Hiába próbálkozok,  érzékellek, de egy hatalmas áthatolhatatlan fal vesz körül téged. Mi történt Sarah?

Megan Scott: Tudni akarod, hogy mi történt? Az, hogy elmúlt Damon. Le merném fogadni, hogy te is tisztába vagy vele, hogy a szemed milyen hatással van rá. Csak azért voltam veled, mert manipuláltál. Damon én nem akarok olyan fiúval lenni akit csak akkor szeretek ha a szemébe nézek. Nem mondom azt, hogy nem vagy fontos nekem, nem utállak Damon inkább....inkább sajnállak. Segíteni akarok neked. Neked is az lenne a legjobb ha nem lennék hozzád kötve!

Damon Lackwood: Ez hülyeség Sarah! Azért akarsz engem, mert velem akarsz lenni.

Megan Scott: Nem vitatkozok veled Damon....

Damon Lackwood: Sarah kérlek!

A fejemet rázva jelentkezetem ki Facebookról majd a karomra hajtottam a fejem.
-Hé Sarah itt vagy? -rontott be Anastasia.
-Itt. Neked nem családi valamin kéne lenned? -pillantottam fel rá.
-Dögunalom -fintorgott és levágta magát az ágyamra. -Kéne valamit csinálni -jegyezte meg.
-Mit? -érdeklődtem.
-Menjünk ki csavarogni. Mondjuk Atlantába -csillant fel a tekintete.
-Nekem nem ajánlatos kimennem -sütöttem le a szemem.
-Ohh tényleg Lucifer....megvédlek -jelentette ki.
-Tőle senki se tud megvédeni -suttogtam.
-De én igen. Tökös csaj vagyok Sarah -mondta magabiztosan.
-Rendben meggyőztél, úgyis szétuntam az agyam -álltam fel a székről.
-Szuper akkor indulás -vigyorgott.

○○○○

Elég könnyen eljutottunk az Akadémia határáig.
-Nélkülünk akartatok lelépni? -kérdezte hirtelen Castiel. Döbbenten fordultunk meg mindketten.
-Nathan? -kérdeztem tág szemekkel.
-Nem hagyom, hogy egyedül kimenj -nézett a szemembe majd hozzám lépett és átölelt.
-Honnan tudtátok, hogy ki akarunk menni? -kérdeztem zavartan.
-Castiel vett észre titeket -válaszolta Nathan. -Nélkülem akartál elmenni? -kérdezte halkan.
-Úgy tudtam családi összejövetelen vagy és már nem is akarok elmenni. Maradjunk inkább itt -suttogtam.
-Nem kell engem féltened -simította meg az arcom.
-Nathan...-kezdtem.
-Sarah kérlek, nem lesz baj -nézett a szemembe. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
-Szeretlek -súgtam a szájába.
-Szeretlek -suttogta és az ujjaival a hajamba túrt. Miközbe mi Nathannel elvesztünk a saját kis világunkba Castiel és Anastasia veszekedtek.
-Vald be, hogy követsz engem -gyanúsította meg Castielt.
-Kissebb dolgom is nagyobb annál mint, hogy téged kövesselek -mosolyodott el gúnyosan. -Nem minden körülötted forog hercegnő -tette hozzá.
-Akkor honnan tudtad, hogy ki akarunk menni? -sziszegte Anastasia.
-Láttalak titeket és ne mondd azt, hogy csak sétáltunk mert nem, nem sétáltatok hanem lopakodtatok -mondta Castiel unottan. Fejemet Nathan vállára hajtva fürkésztem őket.
-Nem unjátok a folytonos veszekedést? -kérdeztem végül.
-Te ebből maradj ki -vágták rá tökéletesen egyszerre.
-Bocs na -húztam fel az orrom és Nathan nyakába fúrtam a fejem.
-Srácok el kéne indulnunk -jegyezte meg Nathan.
-Nem, ő nem jön -jelentette ki Anastasia és Castielre mutatott.
-A hugom nem fog nélkülem kimenni oda -mondta Castiel határozottan.
-Képes vagyok megvédeni őt -ellenkezett Anastasia.
-Megismétlem. A. Hugom. Nem. Megy. Nélkülem. Sehova! -nyomott meg minden egyes szót.
-Nem félek tőled -nézett vele farkasszemet Anastasia.
-Pedig kéne -mosolyodott el Castiel ördögien.
-Oké elég legyen -léptem kettejük közé. -Vagy megyünk mind a négyen vagy egyikünk se -néztem körbe.
-Te most az ő pártjára állsz? -tátotta el a száját Anastasia. Segítségkérően néztem Nathanre.
-Rám ne számíts. Nem szívesen veszekszek a hugommal -tartotta fel a kezét.
-Gyáva -motyogtam.
-Hé -bámult rám sértődötten.
-Ne haragudj -léptem oda hozzá. -Sajnálom -motyogtam megpuszilva az arcát.
-Nem vagyok gyáva -suttogta.
-Tudom, nem vagy gyáva -öleltem át a nyakát. -Ne haragudj -pusziltam meg a száját.
-Jesszusom induljunk akkor -mondta Anastasia ingerülten.

○○○○

Minden baj nélkül kiértünk az erdőből. Ahogy a fák közül kiléptem megpillantottam az egykori otthonom.
-Hát itt laktam -sóhajtottam fel és a házra mutattam. Nathan szorosan átölelt és megpuszilta a homlokom.
-Menjünk -rendelkezett Anastasia. Castiel és ő vezették a csapatot mi Nathanel mögöttük sétáltunk egymás kezét fogva. Mellettem Nathan folyton az eget kémlelte, tartása feszült volt. Közelebb húztam magamhoz mire lenézett rám.
-Addig nincs gond míg a szemébe nem nézek -suttogtam.
-Ez megnyugtat tényleg, véletlenül is a szemébe nézhetsz -húzta el a száját.
-Ha gondolod szívesen kiégetem -jegyezte meg Castiel.
-Szerinted használ rajta a tűz? Ő a pokol ura ahol mindig tűz van -gúnyolódott Anastasia.
-Nem, nincs tűz -jelentettem ki. Mind meglepetten pillantottak rám.
-Miről beszélsz Sarah? -kérdezte Nathan halkan.
-Én voltam ott és...és a pokol nem is olyan szörnyű hely. A pokol úgy néz ki amilyennek te akarod -vontam meg a vállam.
-Mi van ha az csak illúzió? -kérdezte Castiel.
-Nem nem az -ellenkeztem. -Nekem van egy albumom -haraptam az ajkamba.
-Milyen album? -pördült felém Anastasia.
-Fénykép album, rólam meg Damonról vannak benne fotók -suttogtam.
-Te fotókat tartogatsz róla? -kérdezte Nathan haragosan.
-Én...én csak -kezdtem.
-Persze, te mindig csak -morogta arrébb lépve tőlem. -Azt hittem, hogy én vagyok neked az egyetlen -morogta.
-Te is vagy -jelentettem ki.
-Nem hinném -mosolyodott el keserűen. -Miért nem dobtad ki? -kérdezte.
-Mert...mert -kezdtem a szavakat keresve.
-Majd megmondom én miért. Mert nem akartad. Ha ló nincs jó a szamár is ugye? -kérdezte dühösen.
-Ne mondd ezt -kértem.
-Mégis mi mást mondjak? A csajom az exe fényképeit őrizgeti. Ez ugyanolyan szemét dolog a mi világunkba is mint a tiédbe -fakadt ki. -Fontos vagyok neked egyáltalán? -kérdezte ingerülten. Lefagytam és tág szemekkel rámeredtem.
-Nem bazmeg egyáltalán nem vagy nekem fontos -csattantam fel és dühösen előre csörtettem. Indulatosan lépkedtem Castiel és Anastasia közt.
-Talán tényleg ki kéne dobnod az albumot -jegyezte meg Anastasia. Nem válaszoltam csak morcosan zsebre vágtam a kezem.
-Mivel megyünk? -kérdeztem.
-Elkötünk egy kocsit -vigyorodott el Castiel.
-Én ebbe nem veszek részt -jelentettem ki.
-Sarah ne pukkadj már -szólt rám Anastasia.
-Én nem pukkadok -morogtam.
-Nem tényleg nem -forgatta meg a szemét.
-Sarah akkor mégis mivel menjünk? -bökött oldalba Castiel.
-Velem -vontam meg a vállam. -Elvégre képes vagyok teleportálni -fogtam meg Castiel kezét majd Anastasia keze után nyúltam.
-Nathan gyere -hívta Anastasia.
-Igazán nem akarok zavarni -morogta.
-Nathan -csattant fel Anastasia és megragadta a bátya kezét.
-Valami kívánság, hogy pontosan hova menjünk? -kérdeztem.
-Tényleg így bárhova eljuthatunk -gondolkodott Anastasia.
-Menjünk Los Angelesbe -jegyezte meg Castiel.
-Nehezen bár, de egyetértek Castiellel. Los Angeles a tökéletes -bólogatott Anastasia.
-Nathan? -kérdeztem.
-Édes mindegy -rántotta meg a vállát.
-Odapörkölök nektek ha nem békültök ki -fenyegetőzött Castiel. Morcosan hunytam le a szemem és képzeltem magam elé Los Angelest.