Fejemet a tenyerembe támasztva bámultam ki az ablakon. Töri óra volt, de engem egyáltalán nem kötött le. Minek a dampyroknak törit tanulni? Az óra csiga lassúsággal telt el, de szerencsére végre letelt.
-Szia -csapódott hozzám Anastasia.
-Szia -köszöntem vissza.
-Hallom Nathanel együtt dolgoztok -pillantott rám.
-Igen úgy tűnik -bólintottam.
-Sarah -sóhajtott fel és megállított. -Tudom, hogy szereted Nathant és, hogy ő is szeret téged. Kérlek nem szeretem ha szenved a bátyám, melletted boldog -nézett a szemembe könyörögve.
-Én...nagyon megbántott engem -sütöttem le a szemem.
-Tudom, de bánja is Sarah -suttogta.
-Nem akarok szenvedni. Mi lesz ha mégegyszer elhagy? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Kérlek Sarah. Adj neki egy esélyt. Megbánta komolyan -fogta meg a kezem.
-Akkor miért nem ő mondja? -néztem rá könnyes szemekkel.
-Mert tudja, hogy nem hinnél neki. Sarah te nem láttad őt amikor hazajött. Ki sem akart jönni a szobájából. Mikor megtudta, hogy Lucifer elvitte a lelkedet tombolt, szinte mindent összetört a szobájába. Teljesen kifordult magából. Sarah aggódom érte, ha nem vagy mellette lehet, hogy őrültséget tesz. Ne foglalkozz anyával, Lisa királynő úgyis megvéd -suttogta könnybe lábadt szemekkel.
-Nem szaladhatok mindig Lisa-hoz -ráztam meg a fejem.
-Nem is azt kérem. Kérlek Sarah ez a közös munka remek alkalom arra, hogy megbeszéljétek a dolgokat -szorította meg a kezem.
-Gondolkodom rajta -mondtam halkan.
-Köszönöm -suttogta. Némán sétáltunk egymás mellett. -Mi ütött a bátyádba? -kérdezte hirtelen.
-Ezt, hogy érted? -kerekedett ki a szemem.
-Mitől változott hirtelen ekkorát? Csaja lett? Megjött az esze? -faggatott.
-Anastasia kérlek. Kedvellek, de a mai nap folyamán vagy 30 lány jött oda hozzám, hogy Castielről kérdezzen. Miért nem mész oda te magad? -érdeklődtem.
-Én nem beszélek azzal a senkivel -fonta össze a kezét maga előtt.
-Miért nem? Nem olyan szörnyű -néztem rá.
-Castiel a legutálatosabb pasi a világon -fakadt ki.
-Zene füleimnek amit mondasz -csapódott hozzánk az említett személy.
-Mit akarsz? -mordult rá Anastasia.
-Jöttem a hugomhoz. Talán van ellenvetésed? -mosolygott Castiel.
-Akkor később Sarah -nézett rám Anastasia aztán előre sietett.
-Rosszabbak vagytok mint a gyerekek -motyogtam.
-Te meg se szólalj -ölelte át a vállam.
-Amúgy érdekelne egy dolog. Mi késztetett erre a változásra? -néztem fel rá.
-Megmondtam, hogy más ember akarok lenni -vonta meg a vállát.
-Javíts ki ha tévedek, de közrejátszik ebben Lucia is? -kérdeztem halkan.
-Sarah -sóhajtott fel.
-Értem nem faggatlak -öleltem át a derekát.
-Talán igen. Lucia örökre a szívembe lopta magát -törte meg a csendet. Felnéztem rá és halványan elmosolyodtam.
-Talán itt is megtalálod a Luciádat. Mondjuk ismerek egy hercegnőt -köhintettem.
-Mit forgatsz abban a furfangos fejedben? -kérdezte.
-Anastasia -néztem a szemébe.
-Álmodozz csak -röhögött ki.
-Castiel ne csináld már. Anastasia nagyon rendes lány -győzködtem.
-Ne akarj kerítőnőt játszani -jelentette ki. Halkan sóhajtottam egyet majd ennyiben hagytam a dolgot.

○○○○

Utolsó óra után Michael már a terem előtt várt rám.
-Nos készen állsz? -kérdezte vigyorogva. -Ami azt illeti Cooper tanárúr házit adott fel. Szerepet kell eljátszanunk és gyakorolnom kell -húztam el a szám.
-Ohh...-lehelte. -Na és milyen házi? -kérdezte.
-Az alkonyatból kell egy jelenetet eljátszani -vontam meg a vállam.
-Nálunk is volt egyszer az a feladat -jegyezte meg.
-Te mit húztál? -kérdeztem.
-Esküvő na és te? -pillantott rám.
-Edward elhagyja Bellát -motyogtam.
-Kivel kell eljátszanod? -nézett a szemembe.
-Nathan -suttogtam.
-Értem -préselte össze a száját. -Akkor gondolom vele töltöd a délutánt -fonta össze a kezét maga előtt.
-Mit terveztél mára? -kérdeztem az arcát fürkészve.
-Már úgysem számít, de gondoltam kimehetünk, az akadémián kívülre -vonta meg a vállát.
-Kimenni? Akkor lehet nem jönnék vissza. Érzem, hogy Damon odakint vár -suttogtam.
-Képes vagyok megvédeni téged -jelentette ki.
-Te nagyon bátor vagy Michael, de Damon sokkal erősebb tőled -motyogtam.
-Sarah -szólalt meg mögöttem Nathan.
-Egy pillanat -pillantottam hátra rá. -Sajnálom Michael -néztem a szemébe.
-Nem tesz semmit -vonta meg a vállát majd elment. Sóhajtva lépkedtem oda Nathan-hez.
-Minden rendben? -kérdezte lenézve rám.
-Persze -bólintottam. -Hol akarsz gyakorolni? Menjünk a tanulószobára? -kérdeztem.
-Ott túl nagy a hangzavar. Felmehetünk hozzád vagy hozzám is -fürkészte az arcom.
-Akkor menjünk hozzád -sütöttem le a szemem.

○○○○

Nathan szobájába belépve rögtön feltűnt, hogy újak a bútorok. Sátán rögtön üdvözölt majd visszafeküdt az ágy elé.
-Újak a bútorok -jegyeztem meg.
-Igen, meguntam a régieket -vonta meg a vállát.
-Ne hazudj nekem Nathan -néztem a szemébe.
-Anastasia -sóhajtott egy nagyot.
-Nem akartad, hogy megtudjam? -kérdeztem mire rámpillantott majd az ablakhoz sétált.
-Nem, nem akartam -fordult felém.
-Miért nem? -kérdeztem.
-Mert szégyellem Sarah -suttogta. -Aznap teljesen a padlóra kerültem, tehetetlennek éreztem magam. Hogy küzdjek a pokol urával? -kérdezte lehajtva a fejét.
-Miért kéne küzdened vele? -léptem egyet felé.
-Ugyanmár Sarah -mosolyodott el szomorúan. -Te magad mondtad, hogy a felesége akarsz lenni -suttogta.
-Gyere ülj le -fogtam meg a kezét és lehúztam magammal az ágyra. -Mikor Damonel vagyok akkor nem számít semmi. Mindent elfelejtek. De amikor távol vagyok tőle az érzés elmúlik. Én...van egy módja, hogy elszakadjak Damontől, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Magnus is folyamatosan segít. Ha itt maradok az akadémián Damon nem tud a közelembe férkőzni. Apa levédte az elmémet most már nem tud a fejembe hatolni -néztem a szemébe. -Én...a leveled nagyon nagy fájdalmat okozott nekem és megfogadtam tegyél bármit nem bocsátok meg neked. De attól tartok mondani könnyebb mint betartani -suttogtam a szám szélét rágcsálva.
-Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz? -kérdezte alig hallhatóan.
-Igen azt, de...-kezdtem.
-De? -fürkészett feszülten.
-Nem akarok többé szenvedni -suttogtam. -És szeretném ha rendes kapcsolatunk lenne. Hétköznapi. Persze tudom ebben a világban nem létezik olyan, hogy hétköznapi, de elég volt az izgalmakból most csak lenni akarok -hadartam.
-Köszönöm -zárt szorosan a karjaiba. A nyakába temettem a fejem és mélyen magamba szívtam az illatát. Úgy éreztem mintha egy hatalmas kő gördült volna le a szívemről, mintha egy mázsás súlytól szabadultam volna meg. Szorosabban tapadtam hozzá és elsírtam magam. -Na Sarah -suttogta és finoman eltolt magától.
-Sajnálom, de most tényleg minden összejött -szipogtam. -Elvesztettem a szüleimet aztán kaptam újakat, mellé két testvért is. Aztán te.... egyszerűen ez már túl sok -töröltem meg a szemem. Nathan gyengéden megsimította az arcom majd végignyúlt az ágyon, magával húzva engem is. A mellkasára hajtottam a fejem és halkan felsóhajtottam. -Csókolj meg -kértem. Nathan az állam alá csúsztatta a kezét és megemelte a fejem.
-Biztos, hogy megtehetem? -kérdezte alig hallhatóan.
-Kérlek -suttogtam lehunyt szemmel. Nathan ajka engedelmesen simult az enyémre. Halkan sóhajtottam és mohón viszonoztam a csókját. Mindketten ziháltunk miközbe az ajkunk folyamatosan összetapadt. Nathan testével az ágyhoz szorított, teljesen egymásba feledkezve csókolóztunk.
-Bocsika, hogy csak úgy berontok -csörtetett be Anastasia.
-Jézusom -ugrott le rólam Nathan. -Kopogni nem tudsz? -förmedt a hugára.
-Kopogtam -válaszolta Anastasia. -De már itt se vagyok, látom nagyon lefoglal titeket a tanulás. Azt hittem a szakító jelenetet kaptátok, de nekem ez inkább a nászéjszakának tűnik -hátrált az ajtó felé vigyorogva.
-Takarodj -pattant fel Nathan.
-Jó itt se vagyok. Örülök nektek -nevetett majd gyorsan kiment így a párna amit Nathan neki szánt az ajtónak csapódott.
-Tényleg tanulnunk kéne -jegyeztem meg. -Hihetőnek kell lennie a szakításnak -motyogtam.
-Oké fogjunk hozzá -huppant le mellém és felnyitotta az újholdat.

○○○○

Fejemet Nathan mellkasán pihentettem miközbe laposakat pislogtam. Mindjárt vége lesz az alkonyat második részének. Most vannak épp a Volturinál. Nathan keze hol a hajammal játszadozott hol pedig a karomat simogatta. Mikor a filmnek vége lett Nathan megpuszilta a homlokom.
-Ébren vagy még? -kérdezte halkan.
-Aham valamennyire -motyogtam és kényelmesebben elhelyezkedtem.
-Héé akarsz itt maradni éjszakára? -kérdezte halkan.
-Hacsak nem akarsz a karodba elvinni akkor igen. Leragad a szemem -mormogtam.
-Elhozzam a pizsidet? -kérdezte.
-Elég lesz egy pólód is -suttogtam. Nathan elmosolyodott majd megpuszilta az arcomat és felállt.
-Zuhanyozni kimész? -kérdezte.
-Jah, mutasd hol van -tápászkodtam fel.
-Van sajátom is -nyitott ki egy ajtót. Bevonultam majd gyorsan lefürödtem aztán belebújtam Nathan köntösébe és kiléptem a fürdőből. A ruháimat letettem a székre majd Nathanre néztem.
-Tessék -nyújtott felém egy pólót. Kikötöttem a köntöst majd hátat fordítottam Nathannek és felkaptam magamra a pólót. Nathan keze ekkor a derekam köré fonódott mire megfordultam. -Örülök, hogy itt vagy velem -suttogta mosolyogva.
-Igen én is. Ugye nem tör ránk valami felügyelő tanár? -kérdeztem aggódva.
-Bezártam az ajtót -mondta halkan.
-Ohh értem -bólintottam.
-Nyugodtan feküdj le -intett az ágy felé.
-Rendben -sütöttem le a szemem. -Ezt visszaadom -nyomtam a kezébe a köntöst. Nathan elmosolyodott majd egy csókot nyomott a számra aztán bevonult a fürdőbe.
Örülök, hogy boldogok vagytok.
Sátán hangjára ijedten rezzentem össze, el is felejtettem, hogy itt van.
-Igen én is -suttogtam miközbe bebújtam a takaró alá.
Jó éjt Sarah!
-Neked is Sátán -mosolyodtam el halványan. Mikor Nathan visszajött én már aludtam. Bemászott mellém magához ölelt és így aludtunk. Egymáshoz bújva.