Mindenfélével megpakoltam a tányérom majd leültem a dampyr asztalhoz és hozzá láttam a reggelihez. Épp az almalevembe ittam bele amikor Cady meglepetten felsóhajtott.
-Sarah odanézz milyen helyes pasi -suttogta Cady. Követtem a pillantását és az ebédlő ajtajában megpillantottam Castielt, de mégsem Castielt. A haja már nem vörös volt hanem barna és Troy Boltonos stílusba volt vágva. A boszorkány egyenruháját viselte ami fekete nadrágból és piros ingből állt. Lassan elmosolyodtam.
-Igen igazad van -bólintottam vigyorogva.
-Vajon ki lehet? Te ismered ugye? -nézett rám izgatottan.
-Ki ne ismerné Castiel Banet? -pillantottam rá.
-Az Castiel Bane? De hisz az lehetetlen -tátotta el a száját.
-Miért lenne lehetetlen? -kérdeztem széles vigyorral az arcomon miközbe azt figyeltem, hogy Castiel felénk tart.
-Jó reggelt húgom -hajolt le hozzám és megpuszilta az arcom.
-Nocsak...nocsak...te a bátyám lennél? -érdeklődtem. Castiel vigyorogva forgatta meg a szemét majd elcsent egy almát a tányéromról.
-Később találkozunk -kacsintott rám majd a saját asztala felé indult. Mozgását jó pár lány tekintet kísérte.
-Hogy lehet valaki ennyire helyes? -kérdezte Cady bambán.
-Szerintem vörös hajjal is helyes volt -ellenkeztem.
-Jó, jó, de akkor félelmetes volt most viszont olyan olyan ahw -magyarázta Cady.
-Hűha. Bajok lesznek még itt. Hallgathatom, hogy róla áradozol igaz? -sandítottam rá miközbe megkentem a kenyerem.
-Ne izélj már. Én is hallgatom ahogy Nathanről meg Luciferről na meg Michael-ről magyarázol -bökött oldalba.
-Nem is szoktam róluk beszélni -motyogtam.
-De még fogsz -jelentette ki.
-Cady, figyelj. Michael-el csak barátok vagyunk, Damonel bonyolult, Nathan pedig...vele vége van -néztem rá.
-Ugyanmár Sarah, nem tudhatod mit hoz a jövő -mosolygott sejtelmesen.
-Én nem...de biztos akad itt valaki aki a jövőbe lát. Talán kéne keresnem egyet -gondolkodtam hangosan.
-Hát nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem szeretném tudni a jövőmet. Az olyan mintha a végén kezdenél el olvasni egy könyvet. Annak meg mi értelme van? -vonta meg a vállát.
-Van benne valami -néztem magam elé.
-Khm bocsi -kocogtatta meg a vállam hirtelen egy kéz.
-Igen? -fordultam hátra. Egy csapat mora lány állt mögöttem.
-Ömm láttuk, hogy az a helyes fiú ide jött hozzád. Csak érdekelne, hogy a barátnője vagy-e? -kérdezte a szőke hullámos hajú lány.
-Nem a huga vagyok -válaszoltam.
-A huga? És ő most jött ide? -érdeklődött.
-Ti komolyan nem ismeritek fel? Hahó ő Castiel, attól még, hogy más lett a külseje még nem ő az Isten -viharzott hozzánk Anastasia majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is.
-Castiel? Az a vörös hajú rosszfiú? -pislogott nagyokat a fufrus lány.
-Igen ő -bólintottam.
-Mindegy. A lényeget már tudjuk. Szingli -mosolygott a szőke. -Szia Sarah örülök, hogy megismerhettelek -mosolygott rám aztán a barátnőivel együtt lelépett. Nagyokat pislogva néztem magam elé majd lehajoltam és kétszer az asztalba vertem a fejem.
-Nem lesz nyugtod egy darabig az fix -röhögte el magát Cady.
-Cady kérlek. Nyugodtan áradozz róla, csinálj bármit csak...csak argh -nyöszörögtem.
-Nyugi csajszi. Inkább egyél. Kell az erő mára. Tudod akadálypálya -emlékeztetett.
-Szuper -vigyorodtam el. Legalább meg tudom mutatni mennyit fejlődtem mialatt Narniába voltam -tettem hozzá gondolatban. Miután befejeztük a reggelit siettünk órára. A tanár nem igazán csípte a késést.
-Sarah -hallottam hirtelen Michael hangját.
-A neve Castiel Bane. Nem a pasim, hanem a bátyám és igen szingli -fordultam felé.
-Öö...tudom -bólintott zavartan.
-Bocs, azt hittem te is azt fogod kérdezni  ki az a helyes fiú -forgattam meg a szemem.
-Csak annyit akartam, hogy nincs-e kedved órák után csinálni valamit -mosolygott rám halványan.
-Ohh hát nem hiszem, hogy lenne programom szóval rendben -bólintottam. -Agyalj addig ki valamit -tettem hozzá.
-Rajta leszek, de már azt hiszem tudom is mi lesz -vigyorodott el majd elkocogott.
-Csak barátok mi? Az előbb dumáltátok meg, hogy randiztok -nézett rám Cady sejtelmes mosolyal.
-Jajj fogd be -löktem meg a vállát.
-Két szerelmes pár mindig együtt jár -kezdett el énekelni.
-Cady -szóltam rá élesen.
-Jó na befogtam -tartotta fel a kezét vigyorogva.

○○○○

Izzadságtól bűzölögve, de jókedvűen lépkedtem az irodalom terem felé. Sikerült végig mennem az akadálypályán anélkül, hogy haboztam vagy leestem volna. Szaltóztam, bukfenceztem, kötelet másztam, egyensúlyoztam, közben persze végeznem kellett pár strigának álcázott bábuval. Ez készít majd fel minket a felnőtt életre. Ha sikeresen vizsgázom két év múlva akkor van esélyem egy nemes családhoz kerülni, ha pedig béna leszek akkor bedugnak egy irodába papírmunkázni. Bár az edzőnk Mark (aki csak megsúgom egy 25 év körüli irtó helyes pasi) megnyugtatott, hogy értem már most vannak jelentkezők mert ugye félig banya vagyok. Ezen csodálkoztam. Ők nem tartanak tőlem? Számukra nem vagyok veszélyes? Gondolataimból az zökkentett ki, hogy észrevettem Nathan mellettem sétál.
-Hát te? -pislogtam csodálkozva.
-Megyek órára -válaszolta.
-Az oké, de mikor...vagyis mióta? -kérdeztem.
-Jah vagy úgy két perce. Köszöntem, de nem válaszoltál. Merre jártál? -fürkészte az arcom.
-Azon gondolkodtam, hogy az edzőm azt mondta már most sokan akarnak engem testőrüknek -vontam meg a vállam.
-Nahát ez nagyszerű -mosolyodott el őszintén.
-És nem értem miért. Elvégre veszélyes vagyok. Azt hittem anyud elintézte, hogy ne legyen munkám -csevegtem.
-Sarah. Szerinted mit ér anyum szava Lisa királynő szavával szemben? -érintette meg a kezem. -Anya mondhat akármit ha ér is el valamit akkor Lisa királynő beállít a saját testőrségébe -nézett le rám.
-Megteheti? -kérdeztem.
-Hisz ő a királynő -bólintott. -Bár én azt szeretném ha nekem...-kezdte.
-Szia te vagy Sarah? -lépett hozzánk egy árnyvadász lány.
-Igen én -bólintottam megrántva a táskám.
-Tudom, hogy Castiel a bátyád. Csak annyit szeretnék kérni tőled tudnál szólni az érdekembe neki? -kérdezte zavartan mosolyogva. Bámultam rá egy ideig, hogy komolyan gondolja-e.
-Persze mindenképp -bólintottam végül.
-Szupcsi -szökkent előre és megölelt majd elszökdelt.
-Én...én...esküszöm...megőrülök -morgolódtam. -A mai nap vagy 20 lány kérdezte ugyanezt. Imádom Castielt, de a francba is....miért hozzám jön mindenki? Miért nem mennek hozzá? Egy randit is nekem kell majd lebonyolítanom? Castiel Lara azt mondja szobára akar menni veled. Mit üzensz neki? -dühöngtem. Nathan vigyorogva nézett le rám amitől még jobban bepipultam. -Ne nevess hallod -förmedtem rá.
-Bocs, de nem tudom megállni. Olyan édes vagy amikor dühöngsz -vonta meg a vállát cuki mosolyal.
-Inkább éreznél együtt velem. Te mit tennél ha rajtad keresztül akarnák becserkészni a hugodat? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Én fiú vagyok Sarah. Persze, hogy elijesztem a gyereket. Ha rajtam keresztül érdeklődik a hugom iránt akkor egy félős kisfiú. Az ilyen nem való a hugom mellé -jelentette ki.
-Ennyi erővel akkor Castielhez senki sem való -motyogtam. Egy ideig mindketten csendben voltunk aztán az én ajkam mosolyra húzódott. -Te Anastasia bátya vagy -néztem fel rá.
-Igen az volnék -bólintott miközbe gyanakodva vizslatott.
-Én pedig Castiel huga -tettem hozzá. Nathan az arcomat fürkészte majd megrázta a fejét.
-Nem, ezt most felejtsd el. Castiel egyszer már dobta a hugomat -jelentette ki.
-Azért mert nem akarta, hogy szórakozzanak vele. Csak azért kellett a hugodnak, hogy anyádat idegesítse -ellenkeztem.
-És azt gondolod, hogy most már más a helyzet? Sarah azok ketten 5 perc alatt képesek kinyírni a másikat -sóhajtott fel.
-Anastasiat eléggé zavarta, hogy olyan sok lány csorgatja a nyálát Castiel után -mosolyogtam.
-Terembe fiatalok és nem szeretnék ma veszekedést -hesegetett minket Cooper tanár úr. Engedelmesen mentünk előtte be a terembe.

○○○○

A helyemen ülve rágcsáltam a tollam végét miközbe a Tv-t néztem amin az alkonyat első része ment. Éreztem magamon valaki tekintetét mire hátra néztem és a pillantásom Nathanével akadt össze. Gyorsan előre néztem és lesütöttem a szemem. Óra végén Cooper tanárúr felkapcsolta a villanyt majd egy sapkával körbe járta a termet.
-Ebben a sapkában kis fecniket találtok amikre jeleneteket írtam fel. Mindegyikből kettőt. Ha mindenki húzott keressétek meg a párotokat. Nincs varjálás, mindenki azzal van akit kihúzott. Ha lány lánnyal, ha fiú fiúval nem számít. Holnapra kérem az előadásokat. Elfoglak titeket kérni az órátokról, hogy mindenki be tudja mutatni amit alkotott -magyarázta. Kihúztam egy fecnit majd megnéztem mi van ráírva. Újhold. Edward elhagyja Bellát. Remek pont az amin mindig elbőgöm magam. Mindenki elkezdett forgolódni meg járkálni, hogy megtalálja a partnerét. Én maradtam egy helybe. Ekkor megéreztem, hogy valaki megáll mögöttem.
-Mit húztál? -kérdezte Nathan.
-Amikor az a piszok Edward lelép mert azt hiszi az a legjobb Bellának -morogtam. Nathan sóhajtott egyet majd ledobott elém egy papírt. Ugyanaz volt az övén is mint az enyémen.
-Tudom nem örülsz neki -mondta halkan.
-Ez csak egy feladat -álltam fel. -Nekem nincs ellene kifogásom, de jobban tennéd ha anyukádnak nem szólnál -fordultam felé.
-Nem ő dönt mindenről, nem mondhatja meg nekem mit csináljak -nézett a szemembe.
-Örülök, hogy így gondolod -mosolyodtam el halványan majd kisiettem a teremből.