Caspian király bált rendezett Castiel és az én tiszteletemre valamint Narnia győzelmére. Meghívta az egész királyságot. A tengeren túlról is érkeztek nemesek, hogy köszöntsék az új királynét Luciát. Mert igen Lucia többé már nem hercegnő, mostmár ő Narnia királynője. Világra szóló lakodalom volt és Castielel összesen három hete vagyunk itt. Azt hittem a csata végeztével miután Narnia megmenekül jön Aslan és hazamehetünk, de Aslan még mindig nem jött. Pedig mindennap vártam. Az erkélyen álltam és a táncoló tömeget figyeltem. Erre az alkalomra Lucia varratott egy ruhát nekem. Sötétkék színű volt, stílusában hasonlított Suzan királyné ruhájához. Ahoz amit az első részben viselt amikor megkoronázták Cair Paravel-ben.
-Minden rendben? -szólalt meg mögöttem Castiel. Hátra néztem rá. Mikor ma először megláttam alig ismertem rá. Nagyon jól nézett ki sötét öltönybe.
-Persze -bólintottam és visszanéztem magam elé.
-Tudom, hogy bánt valami -lépett mellém. -Sarah -fordította maga felé az arcom.
-Te boldog vagy itt Castiel? -kérdeztem csendesen. Habozott.
-Az aggaszt, hogy nem jött Aslan? -kérdezte válasz helyett.
-Castiel kérlek -tettem a kezére a kezem. Castiel hosszasat sóhajtott.
-Néz körbe Sarah. Itt mindenünk megvan. A mi tiszteletünkre rendezték ezt a bált. Jó életünk lenne itt -nézett vissza az arcomra. -Itt nem találna meg téged Lucifer. Nem lenne Nathan aki folyamatosan fájdalmat okoz neked. Elfelejthetnénk a múltat, új életet kezdhetnénk itt Narniába -nézett a szemembe. Lesütöttem a szemem ajkam remegett a vissza folytott sírástól.
-Megfutamodni gyávaság. Egy részem itt akar maradni, mert Narniába minden olyan egyszerű. Jó nem mindig, de itt nagyjából béke van. Emberek állatok együtt élnek. De odahaza...a barátaim, Rose. Nagyon hiányoznának nekem ha itt maradnánk -suttogtam felnézve rá.
-Félek ha vissza megyünk minden ugyanolyan lesz mint régen. Már nem akarok az a Castiel lenni aki voltam. Az akarok lenni akire a húga felnéz és akire az apja büszke. Félek, hogy odahaza mindent elcsesztem -húzta el a száját.
-Ígérem, hogy úgy fogok tekinteni rád mint most ebben a pillanatban -suttogtam.
-Könnyes szemekkel? -mosolyodott el halványan.
-Jajj nem dehogy -töröltem meg a szemem. -Castiel a bátyám vagy és szeretlek. Az idő alatt míg itt voltunk olyan oldaladat ismertem meg amit eddig senki nem ismert. Castiel még nincs minden veszve odahaza is lehetsz ugyanaz a bátor, hűséges és nagylelkű fiú aki itt vagy -szorítottam meg a kezét.
-Te pedig mindenhol ugyanolyan vagy. Gyönyörű, okos, bátor, makacs és olykor idegesítő -vigyorodott el. Könnyes szemekkel nevettem el magam majd átöleltem a derekát és a mellkasába fúrtam a fejem.
-Szeretlek Castiel -suttogtam.
-Szeretlek hugicám -puszilta meg a homlokom majd megdörzsölte a hátam.
-Óó hát itt vagytok -szólalt meg Lucia lihegve.
-Történt valami? -kérdeztük egyszerre.
-Aslan itt van -mondta izgatottan.

○○○○

Lucia nyomába siettünk ki a térre és ott volt tényleg ott volt. Egy fa előtt beszélgetett Caspian-el. Lefagyva álltam egy helybe és nem hittem a szememnek. Itt volt előttem alig pár méterrel Aslan a nagy oroszlán. Castielel egyszerre ereszkedtünk térdre.
-Megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel Aslan -suttogtam.
-Álljatok fel -kérte. Engedelmeskedtünk. -Bátran harcoltatok és most hazatérhettek. Narnia örökké hálás lesz nektek amiért megmentettetek a strigáktól -nézett ránk.
-Én...lenne egy kérdésem -szólaltam meg félénken.
-Kérdezz bátran gyermekem -mondta Aslan.
-Miért mi? -kérdeztem.
-Okkal kerültetek ide. A kürt tudta, hogy milyen segítség kell ezért hívott titeket. Csak ti tudtátok, hogyan kell elpusztítani a strigákat. Itlétetek során megtanultatok bízni egymásban és képesek voltatok összedolgozni -magyarázta.
-Szóval az egész arra ment ki, hogy jóba legyek a hugommal? -szaladt magasba Castiel szemöldöke.
-Szükségetek van egymásra. Nagy dolgokra vagytok még hivatottak a világotokba. Most hozzád szólok leány. Létezik egy módja annak, hogy megszabadulj a köteléktől ami Luciferhez köt, úgy, hogy egyikőtök se sérüljön és Lucifer lelke békére leljen. Ám a megoldásra magadtól kell rájönnöd gyermekem. Figyelemmel fogom kísérni utatokat -nézett felváltva ránk. Kavarogtak a gondolataim miközbe Luciához léptem, hogy elbúcsúzzak tőle.
-Itt is maradhatnátok -nézett rám könnyes szemekkel.
-Attól tartok muszáj haza mennünk -suttogtam.
-Annyira hiányozni fogsz -borult a nyakamba. -Sose felejts el -suttogta.
-Soha -ígértem aztán Caspienhez léptem.
-Mindent köszönök Sarah -nézett a szemembe.
-Én köszönöm, hogy megismerhettem királyom -mosolyogtam rá.
-Csak Caspian -ölelt meg.
-Akkor Csak Caspian -vigyorodtam el mire megforgatta a szemét.
-Visszavárunk titeket -szipogta Lucia miközbe Caspian oldalához simult. Mosolyogva integettem nekik aztán Castiel mellé léptem.
-Köszönök mindent Aslan -néztem az oroszlán bölcs szemeibe. Bólintott majd intett a fejével. Castiel megfogta a kezem aztán átléptünk a fa kapun.