Lepattantam a ló hátáról és egy fához kötöttem. Castiel megállt mellettem és lenézett rám.
-Készen állsz? -kérdezte.
-Nem igazán, de van más választásom? -kérdeztem nagyokat nyelve.
-Sarah nem lesz semmi baj -jelentette ki.
-Én nem a strigáktól félek hanem Thomastól -motyogtam.
-Azt a férget bízd rám, te keresd meg Caspiant. Vidd magaddal a hercegnőt is -tette a vállamra a kezét.
-Rendben -bólintottam aztán szembe fordultam a tömeggel. -Mind tudjátok mire vállakoztatok. A strigák nem ismernek kegyelmet. A szeretteitek akikkel találkoztatok már nincsenek. Ne gyengüljetek el mert kihasználják a gyengeségeiteket. Mindig legyetek mozgásba, öljetek meg minnél több strigát. Aki menni akar az most menjen, mert nincs visszaút. Mit mondtok emberek? Velem vagytok?? -emeltem magasba a kezem.
-Veled vagyunk -kiáltotta valaki.
-Caspian királyért -emelkedett még több kéz a levegőbe.
-Narniáért -kiáltotta Lucia hercegnő.
-És Aslanért -bukkant fel a fák közül egy kentaur akit több száz állat követett valamint törpe.
-Aslanért -kiáltottam és a csapatommal bevetettem magam a barlangba. Mint sejtettük a strigák nem számítottak ránk. A nagyja aludt, de fürgén pattantak fel és szálltak harcba velünk. Egy hatalmas terembe jutottunk ahol egy csontokból készített trón díszlelgett. A trónon pedig ott ült Damon. Nem, nem Damon Thomas. Thomas tekintete rám ugrott ajkát hátborzongató mosolyra húzta.
-Sarah menj -lökött meg Castiel erősen. Megráztam a fejem és a küzdelembe vetettem magam. A strigák sokan voltak és legyőztek volna minket ha a Narniaiak nem jönnek segíteni. Sorra gyilkoltam a strigákat és ők voltak olyan okosak, hogy tudják veszélyes vagyok. Egyszerre négyen támadtak rám.
-Srácok ne már -csóváltam meg a fejem. -Komolyan négyen jöttök egy ártatlan kislányra? Hát milyen férfiak vagytok ti? -kérdeztem szigorúan.
-Ő az a lány. Kapjuk el, a gazdánk igényt tart rá -sziszegte az egyik raszta hajú.
-Miért ő a gazdátok? -kérdeztem, hogy húzzam az időt.
-Mindig is ő volt -válaszolta az egyik.
-Arra még nem gondoltatok, hogy ti is lehetnétek a főnökök? A drága gazdátok csak felhasznál titeket, hogy mentse a saját bőrét -intettem Thomas felé aki kényelmesen terpeszkedett a trónján.
-Bármire képesek lennénk az ő kedvéért -sziszegte a raszta.
-Ez most komoly? Mit tett, hogy ennyire tisztelitek? Örök életet ajánlott? -érdeklődtem.
-Elég a beszédből -mordult rám egy kopasz nagydarab pasi.
-Szerintem is -csendült fel Lucia hercegnő hangja majd megölte a kopasz strigát. Rávetettem magam a rasztára, egy könnyed mozdulattal lenyestem a fejét ám a vöröshajú ekkor a falnak csapott. Feljajdultam a kezemmel a kezét markolásztam mert alig kaptam levegőt. Pontok táncoltak a szemem előtt. Lucia hercegnő próbált a segítségemre sietni, de egyszerre ketten támadtak rá. Aztán a vörös hajú feljajdult és a földre omlott. Lenézve egy törpét pillantottam meg hatalmas bárdal a kezébe.
-Köszi -lihegtem és karót döftem a vörös szívébe.
-Szívesen -szólt aztán tovább is szaladt. Lucia segítségére siettem, ráugrottam az egyik strigára és a szívébe mélyesztettem a karót. Körbe néztem, tekintetemmel Castielt kerestem. Úgy láttam jól van. Sorra égette a strigákat és ahogy láttam próbált Thomas közelébe jutni. Mikor látta, hogy csak állok hevesen kezdett el gesztikulálni. Azt akarta, hogy ne csak bámuljak, keressem meg Caspient. Csak tudnám hol keressem.
-Találtam egy utat -szaladt hozzánk egy gepárd.
-Akkor menjünk, mutasd az utat -ragadta meg a kezem Lucia és már szaladtunk is a gepárd után. Közben sorra gyilkoltuk az utankba kerülő strigákat. Egy lépcső vezetett lefele így arra vettük az irányt. Elborzadtam az elém táruló látványtól. Rácsok mindenütt, tele haldokló emberekkel. Végeztünk a lent lévő strigákkal.
-Istenem a népem -suttogta Lucia.
-Lu-Lucia? -kérdezte egy erőtlen hang.
-Caspian -kiáltotta Lucia és futásnak eredt.
-Hercegnő várjon, nem tudhatjuk ember-e még -szaladtam utána. Ám addigra Lucia egy kezet markolászott és zokogott.
-Lucia....kedvesem el kell menned...nem biztonságos -suttogta Caspian.
-Nem nem megyek el. Azért jöttem, hogy megmentselek -ellenkezett Lucia.
-Kérem hercegnő -könyörögtem.
-Még ember Sarah. A szemei ugyanazok -nézett rám könnyezve.
-Kulcsok...kellenek a kulcsok -néztem körbe majd úgy döntöttem nem keresgélek. Nekifutásból berugtam a rácsos ajtót. Caspian és Lucia rögtön egymás karjaiba omlottak. Kiéhezve csókolóztak mint akik nem biztosak benne, hogy megtehetik-e még. Nos ha rajtam múlik még a dédunokáikkal is tudnak majd játszani.
-Kérem, ez most nem a megfelelő hely és idő -sürgettem őket.
-Köszönöm -nézett rám Caspian.
-Szívesen segítek királyom -hajoltam meg.
-Adj fegyvert -kérte. A kezébe nyomtam egy karót amit ő gyanakodva méregetett.
-Vágja le a striga fejét vagy szúrja szíven -hadartam.
-Sarah -sikította Lucia. Megfordultam és még idejébe elugrottam a gepárd elől amit felém hajítottak. A terem másik végében Thomas állt.
-Add fel Sarah. Ezúttal nem nyerhetsz -mondta behízelgő hangon.
-Nem szokásom feladni -köptem a padlóra.
-Kár, akkor kénytelen leszek Lucifernek elmagyarázni, hogy a makacsságod miatt meg kellett öljelek -sóhajtott fel.
-Nem teszed meg. Damon végezne veled -jelentettem ki.
-Hacsak nem én végzek vele -vigyorodott el.
-Őket engedd el, engem akarsz -intettem Caspienék felé.
-Ugyan miért tenném? -kérdezte.
-Ha őket szabadon engeded én itt maradok -néztem a szemébe.
-Honnan tudjam, hogy nem hazudsz nekem? -vonta fel a szemöldökét.
-Nem szokásom hazudni. Damon már tudja. Ami a szívemen azon a számon -jegyeztem meg.
-Rendben, hagyom, hogy innen elmenjenek, de odafent már nem garantálhatom a biztonságukat -termett hirtelen előttem. Belebámultam a vörös szempárba ami egyáltalán nem emlékeztetett Damon kék szemeire. Tudtam mit kell tennem.
-Nem is tudom miért ellenkeztem. Te sokkal többet érsz mint Lucifer -húztam végig a kezemen a mellkasán. Thomas elégedetten elvigyorodott. -Te olyan bátor vagy. Miért nem te uralkodsz a pokolba? Sokkal jobban illene az hozzád -haraptam gyengéden a fülébe.
-Én is ezt kérdezem. Mindkettőnket letaszítottak. Lucifer sokkal jobban járt -morgolódott.
-Te szegény -duruzsoltam kigombolva az ingét. Beleharaptam a mellbimbójába majd neki löktem a falnak és megcsókoltam. Azt terveztem, hogy eloszlatom minden velem kapcsolatos gyanúját aztán támadok. Ám ekkor lángolni kezdtem, Thomassal együtt. Majdnem sikítottam, de aztán leöntöttem magamat vízzel Thomast pedig megöltem.
-Jézusom Sarah, te komolyan egy strigával smaciztál? -kérdezte Castiel grimaszolva.
-Minden rendben? Caspienék kijutottak? -ragadtam meg a kezét.
-Mindenki ki ment és nekünk is el kell tűnnünk. Mindjárt az egész barlang ránk omlik -ragadta meg a kezem. Lehunytam a szemem és a barlang elé teleportáltam magunkat.
-Hál Istennek Sarah, azt hittem meghaltál -borult a nyakamba Lucia sírva.
-Jól vagyok hercegnő -simogattam meg a hátát gyengéden.
-Ne csak Lucia kérlek -fogta meg a kezem.
-Lucia -mosolyodtam el.
-Hálával tartozom nektek -lépett hozzánk Caspian.
-Királyom -térdelt le Castiel és ezúttal ő rántott magával engem.
-Álljatok fel kérlek. Hálás vagyok amiért megmentettetek engem és Narniát egyaránt. Sose felejtem el nektek -nézett a szemünkbe felváltva. Rámosolyogtam majd összerezzentem a hatalmas robajtól. A barlang összeomlott.
-Győzelem -üvöltöttem magasba lendítve a kezem.