Van valami filmszerű ebben. Fejhallgatóval a fejeden felhúzott lábakkal ülni a kocsiban és az ablakon bámulni kifele azt figyelve, hogy mennyire zuhog az eső. Ilyenkor a filmekben a hősnő a szerelmére gondol. Hát én arra gondolok, hogy mi a franc történhetett velem. Megfordult a fejemben, hogy talán valami természetfeletti lény vagyok, de hamar el is vetettem. Bíztam benne, hogy léteznek vámpírok (olyanok persze mint Edward Cullen esetleg Damon Salvatore vagy talán Christian Ozera. Mindegy elkalandoztam.), vérfarkasok, árnyvadászok igen bíztam benne, de hogy egy legyek közülük? Annak nagyon csekély az esélye. A 21.században élünk, csomószor voltam orvosnál, ha lenne valami bajom, valami rendellenes akkor ők biztos jeleztek volna vagy kisérletek alá vonnak, hogy vajon miféle szerzet lehetek. Hallkabbra vettem a zenét és a szüleimre pillantottam. Három óránként váltogatták egymást ugyanis Floridától Covingtonig majdnem 8 óra az út.
-Hé figyusztok -szólaltam meg.
-Igen kicsim? -fordult hátra anya.
-Nem vagyok véletlenül természetfeletti? Nincs olyan rokonom aki sokáig élt? -érdeklődtem. Apa és anya váltottak egy pillantást, ami persze nem kerülte el a figyelmem.
-Kicsim tudjuk, hogy most választ próbálsz találni a kérdéseidre, de nem léteznek természetfeletti lények azok csak a képzelet szüleményei -nézett a szemembe anya.
-Jó csak egy ötlet volt -vontam meg a vállam.
-Sarah minden rendbe lesz. Itt új életet kezdünk -biztatott apa.
-Nektek is be kell látnotok, hogy amit tettem az nem normális. Egy lány anélkül, hogy gyakorlott volna nem tud agyonverni egy fiút aki ráadásul sokkal többet nyom mint én -makacskodtam.
-Csak elvesztetted a kontrolt magad felett, ez bárkivel előfordul -jelentette ki apa. Éreztem, hogy düh kezd el lángolni az ereimbe.
-És azt mivel magyarázzátok, hogy senki nem tud semmiről és a srácon egy karcolás sincs? -kérdeztem ingerülten. Ezúttal nem válaszoltak mire fújtatva maxra állítottam a hangerőt és kibámultam az ablakon.

○○○○

Covington gyönyörű város. Az ablakon kihajolva néztem a szebbnél szebb házakat. Nyüzsög az emberektől mióta itt forgatták a Vámpírnaplókat sőt ha jól tudom Ian Somerhalder is itt született. Talán a szülei még mindig itt élnek. Elhagytuk a belvárost és most már a kertvárosba jártunk. Itt a házak hangulatosak voltak. Gyerekek szaladgáltak ide oda.
-Szia -integetett nekem egy kislány.
-Szia -integettem vissza nevetve. A mi házunk az erdő szélén volt. Egy emeletes családi ház. Apa leparkolt a kocsival, én rögtön kiszálltam és alaposabban is szemügyre vettem. A háztól vezetett egy turistaösvény be az erdőbe. Hosszasan bámultam az erdő felé. Volt valami hátborzongató, de egyben gyönyörű abban ahogy felém magasodott. Mennyi mindent rejthet az az erdő. A lábam magától indult meg az ösvényen. Be akartam vetni magam az erdőbe, fel akartam fedezni minden négyzetcentijét.
-Sarah ráérsz később is sétálni, gyere segíteni -kiáltott utánam apa. Sóhajtva fordítottam hátat az erdőnek és mentem vissza a kocsihoz.
-Tudtátok, hogy itt forgatták a Vámpírnaplókat? -érdeklődtem. -Állítólag ez egy mágikus hely, tele mindenféle varázslatos teremtménnyel -csevegtem.
-Az csak egy sorozat Sarah -mondta anya.
-Én is tudom, de attól még varázslatos. Titkokkal teli -mosolyodtam el ábrándosan majd a vállamra kaptam a sporttáskám és felkaptam a bőröndöm. Beléptem a házba és ámulva körbe néztem. Az ajtón belépve az előszoba volt onnan lehetett átmenni a nappaliba, a nappaliból lehetett felmenni az emeletre ahol két szoba, egy fürdő és egy Wc volt. A nappaliból nyílt a konyha és volt egy hátsó terasza egy kis udvarral. Az udvaron volt egy kiülő, mellette bográcsoló helyel. Volt még egy másik hálószoba, oda ez előszobából lehetett bejutni és mellette volt a fürdő meg a Wc. A ház jobban lambériával volt beborítva. A cuccaimmal együtt bementem a szobámba. A bútorok már eleve itt voltak, az előző tulajnak nem kellett. Az én szobám fala halványlila volt és elég tágas. Kipakoltam a dolgaimat ami 3 órámat vette igénybe és közbe a kedvenc zenéimet hallgattam.

○○○○

A szüleim kérésére elmentem bevásárolni a közeli boltba. Magamhoz vettem egy kosarat és elindultam a sorok között. Épp a tusfürdők közt válogattam amikor megéreztem, hogy valaki néz. Megpördültem a tengelyem körül önkéntlenül is védekező állást véve fel. Egy srác állt tőlem pár lépésre. Talpig feketébe volt öltözve, kapucnit viselt, kék szeme ragyogott. Ismerem ezt a fiút, de vajon honnan?
Hamarosan újra emlékezni fogsz Sarah és akkor semmi sem választhat el minket.
Megbűvölve néztem a fiút. A hangja a fejemben szólalt meg.
-Segíthetek? -szólított meg az egyik eladó. Felé fordítottam a fejem.
-Nem köszönöm, már meg is van -kaptam le a polcról egy kakaóvaj illatú tusfürdőt. Mikor hátrasandítottam a vállam felett a fiú már nem volt sehol. Összezavarodva pislogtam miközbe összeszedtem a dolgokat amiket anya felírt. A kasszánál egy fiatal lány állt. Kb velem egykorú lehetett.
-Szia -köszönt mosolyogva.
-Szia -köszöntem vissza.
-Új vagy itt? -érdeklődött.
-Aham -bólintottam.
-Te költöztél az erdő szélén lévő házba? -tágult ki a szeme.
-Igen. Miért? -kérdeztem zavartan.
-Semmi csak...csak onnan mindig eltűnnek az emberek. Senki nem akar ott lakni. Nem tűnt fel, hogy milyen olcsón adták el? -kérdezte összerázkódva.
-Hogy érted, hogy eltűnnek? -néztem rá.
-Nyom nélkül. Senki sem látta többé azokat akik ott laktak. Azt mondják az a ház el van átkozva. Az ördög tanyája -suttogta.
-Régóta laksz itt? -érdeklődtem.
-Amióta megszülettem -válaszolta.
-Nem lehet, hogy tudod. Vámpírok? -túrtam a hajamba. A lány az ajkát rágcsálta, tekintete ide oda cikázott.
-De igen. Én én találkoztam egyel -húzta összébb magát.
-Micsoda? -tágult ki a szemem. A lány idegesen körbe nézett majd félrehúzta a haját, felfedve ezzel a nyakát. És a hófehér nyakán két apró pont volt látható. Pont olyan mint egy vámpír harapás.

○○○○

Lélekszakadva rohantam haza.
-Léteznek -ziháltam beesve a konyhába.
-Sarah -nézett rám apa.
-Komolyan léteznek vámpírok. A boltba találkoztam egy lányal aki aki találkozott egyel, meg is mutatta. A nyakán egy harapásnyom volt -hadartam.
-Sarah kicsim. Ha lennének vámpírok akkor arról már tudnánk -mondta anya türelmesen mintha egy kisgyerekhez beszélne.
-Már honnan tudnánk? Ők az éjszaka teremtményei, nem akarnak lebukni -fakadtam ki.
-Sarah fáradt vagy hosszú volt az út -nézett a szemembe apa.
-Ti nem hisztek nekem ugye? -túrtam a hajamba majd a fejemet rázva sarkon fordultam és kiszaladtam a házból.