Órák után Alicel és Cadyvel beszélgettem az udvaron amikor Castiel közeledett felénk nagy hévvel.
-Hol a pokolban voltál? Fél órája várlak téged a padláson -förmedt rám.
-Higgadj le Castiel. Azt se tudom, hogy hol van az az átkozott padlás feljáró. Azt ajánlom ne baszd fel még jobban az agyam mert így is sík ideg vagyok -förmedtem rá türelmemet vesztve.
-Azt hiszed érdekel, hogy mi van veled? Essünk túl ezen a szaron és kész -sziszegte.
-Te mindig ilyen tapló paraszt vagy? -horkantottam fel.
-Általába igen -bólintott szárazon.
-Nagyszerű -fújtattam. -Sziasztok lányok -köszöntem el.
-Sziasztok -ucsódott fel Cady.
-Sziasztok -köszönt el Alice is.
-Oké főnök. Mutasd az utat -néztem Castielre összefont kézzel. Castiel minden szó nélkül fordult el és indult meg. Szaladnom kellett ha lépést akartam tartani vele.
-Sarah -kapta el a kezem hirtelen Nathan.
-Ne légyszi Nathan. Dolgom van -húztam el a karom.
-Sarah kérlek muszáj megbeszélnünk azt ami korábban történt -nézett a szemembe esdekelve.
-Húzzál el amíg szépen mondom -lökte el tőlem Castiel Nathant. -Dolgunk van és már így is megváratott -biccentett felém.
-Mi dolgotok van nektek együtt? -kérdezte Nathan haragosan.
-Szeretnéd tudni mi hercegecske? -mosolyodott el gúnyosan Castiel.
-Ha bántani merészeled vagy egy újjal is hozzá érni -emelte meg a hangját Nathan.
-Nem bántottad te már eleget? -érdeklődött Castiel.
-Soha sem bántanám Saraht -ellenkezett Nathan.
-Elég az, hogy összetörted a szívét és kihasználtad -morogta.
-Srácok elég legyen -ugrottam kettejük közé.
-Sarah ezt te se gondolod komolyan. Ne menj vele -nézett a szemembe Nathan.
-Nem tehetek mást. Az apám megbüntetett mert késtem az órájáról -magyaráztam.
-Ugyanmár nem kell hazudnod Sarah. Mondd meg az igazat -ölelte át a derekam Castiel.
-Hogy mi van? -tágult ki a szemem.
-Sarah és én nagyon közel kerültünk egymáshoz -nézett Castiel Nathanre.
-Ez nem is igaz -ellenkeztem.
-Sarah soha nem jönne össze veled -jelentette ki Nathan.
-Honnan tudod, hogy milyen fiúk jönnek be? Tudod veszélyes vagyok szóval a vakmerő fiúkat szeretem akik kiállnak magukért. Castiel pont egy olyan fiú, ha már Damon nem lehet -vontam meg a vállam.
-Ez nem te vagy Sarah -rázta meg a fejét.
-Nem tényleg nem. Megváltoztam. A fájdalom megváltoztatott és felnyitotta a szemem. Nekem izgalomra van szükségem egy kapcsolatba. Olyan fiú mellett akarok lenni aki mellett úgy érzem élek -vágtam Nathan arcába. -A másik pedig ha annyira ismered Castielt akkor tudhatnád, hogy a vezeték neve Bane. Castiel a féltestvérem az Isten szerelmére -néztem a szemébe a fejemet rázva. -Menjünk -löktem meg Castielt. Mindketten hallgattunk miközbe a kanyargós pókhálós csigalépcsőn sétáltunk fel.
-Miért mondtad azt, hogy együtt vagyunk? -törtem meg a csendet.
-Nem mondtam azt -vigyorodott el.
-De céloztál rá -forgattam meg a szemem.
-Ugyanmár a kis vérszívódnak jót tesz egy kis féltékenység -nevette el magát gúnyosan.
-Eldobott magától szóval semmi joga féltékenynek lenni -morogtam.
-Szóval nem te dobtad őt? -érdeklődött.
-Hát persze, hogy nem -jelentettem ki.
-Tényleg? Egy hétig a pokolba lógtál Luciferrel. Ne mondd nekem azt, hogy nem történt semmi mert úgysem hiszem -pillantott rám.
-Ez az egész bonyolult -mondtam végül.
-Ha te mondod -rántotta meg a vállát.

○○○○

A padláson óriási rendetlenség és mocsok uralkodott. Mindent belepett a por, de ugyanakkor volt benne valami hátborzongatóan gyönyörű. Kitudja milyen titkokat rejt ez a padlás. Rég elfeledett tárgyakat, okleveleket és egyéb dolgokat. Talán találok majd egy ládát tele régi stílusó ruhákkal. Vagy mondjuk egy naplót. Castiel körbe hordozta a tekintetét majd fintorogva az egyetlen ablakhoz lépett, letörölte a port majd felült.
-Rendet kéne tennünk -jegyeztem meg.
-Gondoltam ha már olyan mindenhez értő csaj vagy, csettintesz egyet és minden a helyére kerül -fonta össze a kezét.
-Mit gondolsz ha lenne olyan képességem Magnus ideküldött volna? -kérdeztem ingerülten.
-Ha gondolod felgyújthatom és minden megvan oldva -ajánlotta fel.
-Castiel emeld fel a segged és gyere segíteni -fakadtam ki.
-Higgadj már le jó? Áztasd el a szobát vízzel oszt máris nincsen por -morogta.
-Persze és majd minden úszni fog -vágtam vissza majd fogtam magam és otthagytam. Tehetetlenül néztem körbe. Mégis, hogyan lehet itt rendet tenni? Kerítettem egy kissé rozoga létrát felmásztam rá majd leemeltem az első dobozt. Azt hittem, hogy leszakad a kezem. Letettem a földre majd kinyitottam a dobozt. Egy vastag, de tényleg nagyon vastag könyv volt benne. Lefújtam a borítójáról a port. Ujjaim végigsiklottak a kidomborodó betűkön. Narnia. Narnia? A Narnia krónikái ilyen vastag lenne? Kinyitottam az első oldalon ám egy betűt se láttam a könyv üres volt.
-Hát te meg mit csinálsz? -állt meg felettem Castiel.
-Találtam egy könyvet, de nincsenek benne szavak -néztem fel rá.
-Igen és? -kérdezte.
-Szerinted ez nem különös? Milyen könyv az amiben nincsenek szavak? -érdeklődtem.
-Mit tom én. Biztos lekoptak a szavak -legyintett.
-A Narnia nem olyan régi -mutattam rá.
-Miféle Narnia? -túrt a hajába.
-Hát ez. Az a címe, hogy Narnia -csuktam be és megmutattam neki a borítót.
-Jajj Sarah, te mindenre valami magyarázatot keresel. Ez csak egy átkozott könyv. Lehet, hogy valaki olyané volt aki szeretett olvasni aztán véletlenül kitörölte a szavakat -gondolkodott miközbe egy fényképet vizslatott.
-Ez te se gondolhatod komolyan -ráztam meg a fejem. -Oka van annak, hogy ebbe nincs egy szó se -jelentettem ki.
-Kitalálom addig nem nyugszol még rá nem jössz, hogy mitől ilyen varázslatos az az ózsdi könyv -forgatta meg a szemét miközbe gúnyosan mosolygott.
-Igenis azt fogom tenni. Megmutatom Magnusnak -bólintottam.
-Szerinted fogja őt érdekelni? Ne legyél már ilyen idióta Sarah, nem törődik ő senkivel csak saját magával -förmedt rám.
-Ha nem törődne senkivel akkor hagyta volna, hogy Damonel maradjak -vágtam vissza és felpattantam.
-Nem mondhatott nemet. A királynő kérte meg rá -morogta.
-Az Istenit már. Fogalmam sincs, hogy neked mi a bajod az apánkkal, de én kedvelem őt -vágtam a képébe majd taszítottam egyet a mellkasán amitől ő a falnak csapódott. Dühösen grimaszolt szemében vad tűz kezdett el lobogni.
-Szóval így állunk -sziszegte. -Azt hiszed, hogy szeret téged? Hogy a lányának tart? Hát nagyon tévedsz, csak hasznod húz belőled ahogy belőlem is. Annak az embernek nincsenek érzelmei -indult meg felém. A pillantásától ahogy rámnézett felállt a szőr a hátamon.
-Hogyan húzott belőled hasznot? -kérdeztem elhátrálva tőle.
-Mit érdekel az téged? Felcsinálta anyámat aztán ott hagyott minket egy mocsok kis dampyr miatt. Igen Sarah az anyád miatt. Gyűlölöm apámat, mert elhagyott. Gyűlölöm anyámat, mert bedőlt apámnak. Gyűlölöm a te anyádat mert tönkre tette a családom és téged Sarah. Téged gyűlöllek a legjobban -nézett a szemembe. Az, hogy halkan beszélt sokkal, de sokkal ijesztőbb volt mintha üvöltött volna. Folyamatosan hátráltam mígnem megbotlottam és hátra zuhantam. -Sarah -kapott Castiel a kezem után, de csak annyit ért el vele, hogy őt is magammal rántottam. Nem direkt, véletlenül! Aztán zuhantunk a sötétségben.