Rohanva közelítettem meg a negyedik emeleten lévő termet. Magnus ki fogja tekerni a nyakam, az is biztos. Bekopogtam majd benyitottam.
-Elnézést a késésért -motyogtam.
-Ez az első napod és máris késel? Büntetésből a padláson kell rendet tenned órák után -közölte velem Magnus unottan. Döbbenten álltam egy helybe.
-Elhúznál az útból? -mordult fel mögöttem egy barátságtalan hang. Megpördültem a tengelyem körül. Egy vörös vállig érő hajú, szürke szemű srác bámult le rám. -Talán nem hallottad kislány? Menj az útból különben sült csirkét csinálok belőled -mordult rám és fenyegetőzve felemelte a kezét.
-Castiel nem tűröm az ilyesfajta viselkedést -csattant fel Magnus.
-Ő nem húz arrébb -vágott vissza Castiel.
-Talán szépen is megkérhettél volna -vágtam az arcába.
-Elég mind ketten. A padláson órák után addig lesztek ott míg meg nem tanultok normálisan viselkedni az órámon. Most pedig azonnal üljetek le -üvöltötte el magát Magnus. Én szabályosan megijedtem Castiel viszont rezzenéstelen tekintettel bámult Magnusra.
-Különben mi lesz fater? -mosolyodott el gúnyosan Castiel. Kettejük közt kapkodtam a fejem és szaporán pislogtam. Fater? Akkor ez a bunkó tahó a bátyám lenne? Most úgy őszintén hány testvérem van nekem? Magnus és Castiel közt csak úgy pattogott a feszültség ezért én lassan elhátráltam és leültem az egyik üres padba. Castiel és Magnus hosszasan egymás szemébe néztek majd Castiel bosszúsan fújtatott egyet és levágódott a terem végébe. Elővettem egy üres füzetet és kinyitottam. A mostani óra mágiatan volt amin az elméleti részt vettük a következő lesz majd mágia gyakorlat ahol már gyakorlatba csináljuk a dolgokat. Az osztály vegyes volt. Tőlem jobb oldalt egy neonsárga hajú lány ült és a szeme ugyanolyan színű volt. A bal oldalamon egy tüsis hajú srác foglalt helyet. Rajta nem láttam semmi érdekeset. Előttem egy lila hajú lány ült, testét pikkelyek borították. Itt volt a tetőtől talpig kék lány is. Meg voltak itt átlagosnak kinézőek is. De hát nem minden boszorkánynak lehet különleges ismertető jegye. Pillantásom ekkor újra Castielre ugrott. Kerestem valami hasonlóságot közte és köztem. Valóban a bátyám lenne? Kíváncsian néztem őt mígnem hirtelen rámnézett. A tekintetéből sütő rosszindulattól görcsbe rándult a gyomrom, de álltam a pillantását. Farkas szemet néztünk, egyikünk se akarta feladni. Aztán ő lassan elmosolyodott tekintetébe egy csipetnyi jókedv csillant. Visszamosolyogtam rá majd visszatértem az órához. Az óra vége felé közeledve azonban észrevettem, hogy Castiel a tűzzel játszadozik. Szó szerint. A kezéhez érintett egy papírt ami lángra kapott. Gondolkodás nélkül zúdítottam rá egy adag vizet.
-Sarah. Hagyd abba -kapta fel a fejét Magnus.
-Ne haragudjon kérem, Castielnek túl erős volt az illata gondoltam lemosom róla egy kis vízzel -mondtam ártatlanul. Castiel bőrig ázva a fejét rázva meredt rám.
-Kis boszorka -sziszegte.
-Igen az vagyok -bólintottam.

○○○○

A teremből kilépve észrevettem Michaelt.
-Szia -léptem oda hozzá.
-Szia -ölelt meg könnyedén. -Milyen volt az első mágiatan órád? -érdeklődött.
-Mi még nem végeztünk Sarah Evans -vetette oda Castiel amikor elsétált mellettünk.
-Dehogy végeztünk Castiel Bane -válaszoltam. Michael tekintete ide oda járt köztem és a távolodó Castiel közt.
-Mivel haragítottad magadra? -kérdezte miközbe elindultunk.
-Az útjába voltam aztán megfürdettem amikor felgyújtott egy papírt -meséltem.
-Te vonzod a bajt Sarah -csóválta meg a fejét.
-És tudod mi a legjobb? -kérdeztem.
-Na mi? -vonta fel a szemöldökét.
-Késtem az óráról mert Cooper tanárúr feltartott. Volt egy kis vitám Nathannel, de ez most nem fontos. A lényeg az, hogy Magnus büntit szabott ki rám a padláson kell rendet tennem. Aztán mivel Castiel is késett ezért jön és velem együtt kell rendet tennie -meséltem.
-Ezt most komoly? -tágult ki a szeme.
-Igen -sóhajtottam.
-Na, de...-kezdte.
-Figyelj ez Magnus döntése. Semmi kedvem vitatkozni az apámmal -vontam meg a vállam. -Nem mellesleg Castiel a bátyám -tettem hozzá.
-Castiel Bane? A bátyád? -torpant meg.
-Ha Magnus Bane az apja akkor igen. Castiel a bátyám -biccentettem.
-Na és ő tudja? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Fogalmam sincs -vontam meg a vállam.

○○○○

A mágia gyakorlat az udvaron volt megtartva mert ott kevesebbet rongálunk Magnus állítása szerint. A mai órán egymás ellen kellett küzdeni. Mindenki saját magának választott párt. Egy helybe álltam amikor is Castiel állt meg mellettem.
-Felkészültél a megszégyenítésre? -érdeklődött.
-Azt hiszed, hogy csak azért mert lány vagyok nem tudlak legyőzni? -vontam fel a szemöldököm.
-Előbb csinálok belőled sült húst minthogy te megtudnál mozdulni -mosolygott le rám gúnyosan.
-Nagyon meg fogsz lepődni Castiel -néztem fel rá.
-Nehéz engem meglepni -nézett a szemembe.
-Azt hiszem nekem fog sikerülni -mondtam magabiztosan.
-Majd meglátjuk -vigyorodott el. Mi voltunk utoljára. Addig figyeltük a többieket és együtt elemeztük ki. Mit csináltak szarul meg ilyenek. Aztán mi következtünk. Megálltunk egymással szembe. Castiel tűzgömböt dobott felém ami elől könnyedén kitértem. Igazából mást nem is igazán tudtam csinálni. Mit tehetnék zuhogjak a nyakába?
-Ballettozni tanulsz Sarah? -csipkelődött. Dühösen húztam össze a szemem majd lehunytam a szemem és a háta mögé teleportáltam magam aztán elgáncsoltam. Válaszul megragadta a bokám és lerántott a földre.
-Peched van, közelharcba én vagyok a jobb -sziszegtem.
-Úgy, hogy közbe égsz? -érdeklődött. A következő pillanatban lángolni kezdtem. Azonnal hívtam az esőt és mindenkit bőrig áztattam. Felpattantam és elhátráltam Castieltől. -Csak ennyi Sarah? -mosolygott gúnyosan. Szorosan összepréseltem a szám aztán a kezemmel úgy kezdtem el formálni az eső cseppeket mint más a hógolyót. Aztán elhajítottam. -Ugye tudod, hogy ezzel nem érsz el semmit? -érdeklődött. -Ezzel nem tudsz kinyírni egy strigát -gúnyolódott. Dühösen kiáltottam fel aztán magam elé emeltem mint a két karom. Vízsugár lövelt Castiel felé és döntötte le a földre. Aztán mint egy kígyó körbe tekeredett a testén. Castiel dühösen ficánkolt.
-Oké ennyi elég -lépett hozzánk Magnus. Csettintett egyet mire minden újra száraz lett.
-Felsegítselek? -nyújtottam a kezem Castiel felé. Ő megragadta a kezem majd lerántott és a földhöz szorított.
-Még soha senki nem győzött le engem -suttogta.
-Talán be kéne látnod, hogy vannak tőled sokkal jobbak is bátyus -néztem fel rá. Castiel pillantása megkeményedett ajka vicsorra húzódott.
-Ne nevezz így. A rohadt életbe is ne nevezz így -sziszegte dühösen majd felpattant és elment.