Kipattant a szemem és zihálva néztem fel a plafonra.
-Hahó kislány -köszöntött egy macskaszemű tüsis hajú férfi.
-Hol vagyok? -kérdeztem rekedten.
-A gyengélkedőn -válaszolta.
-Miért? Hiszen csak aludtam -ráncoltam össze a homlokom.
-Igen vagy egy hétig -közölte.
-Micsoda? -ültem fel hirtelen.
-Héé csak óvatosan -nyomott vissza az ágyra.
-Tökéletesen jól vagyok. Most azonnal mondja meg, hogy mi történt velem -fakadtam ki.
-Álomkómába voltál -fonta össze a kezét.
-Mi a fene az az álomkóma? -kérdeztem ingerülten.
-Az olyan drágám, hogy alszol álmodsz, de nem lehet téged felébreszteni -magyarázta.
-Még soha nem hallottam erről a szarságról -fontam össze a kezem magam előtt.
-Mert ez egy nagyon ritka dolog ezért is tartott olyan sokáig visszahozni téged -magyarázta.
-Jó és akkor miért is aludtam sokáig? -kérdeztem.
-Mert a drágalátos ,,udvarlód" miközbe aludtál behatolt az elmédbe majd a lelkedet magával vitte a pokolba -nézett a szemembe.
-Ez hülyeség. Ha Damon elvitte a lelkemet akkor meg kellett volna halnom -fakadtam ki.
-Ez neked túl magas, ne is próbáld megérteni -legyintett.
-Miért keltett fel? -kérdeztem ingerülten.
-Miért ott akartál maradni? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Igen -vágtam rá.
-Manipulált igaz? -húzta el a száját.
-Nem -kiáltottam fel. -Damon szeret engem ahogy én is szeretem őt. Csak ő ért meg engem, mellette tudok csak önmagam lenni -kiabáltam.
-Nem Sarah. Ebbe nekem is van beleszólásom. A lányom nem fog Luciferrel járni. Évitizedek óta ismerem megtiltom, hogy mégegyszer találkozz vele -csattant fel dühösen.
-Honnan tudod, hogy a lányod vagyok? -suttogtam. Magnus fújtatva kezdett el fel alá járkálni.
-Anyád nemrég mondta el -morogta. -Ha tudtam volna, hogy lehetséges, a francba is -túrt a hajába ingerülten.
-Megértem ha...azt kívánod bár meg se születtem volna. Nem leszek a terhedre, ha gondolod itt maradok és nem kell az Akadémián tanítanod engem, sőt megkeresem Damont -bólogattam.
-Eszedbe ne jusson Luciferhez menni -förmedt rám.
-Ő nem rossz ember. Szeret engem -lábadt könnybe a szemem.
-Csak azt hiszed, hogy szeret és, hogy jó ember. Sarah ő egy bukott angyal az Isten szerelmére -morogta.
-Csak azért taszították le mert nem értett egyet valamivel -fakadtam ki.
-Még mindig az ő hatása alatt vagy. Meg fogom oldani Sarah. Kiszedem belőled a lelkét -biztosított.
-Nem, nem akarom. Az életemet köszönhetem neki -kiabáltam.
-Elég ebből a hülyeségből -kiáltotta. -Már levédtem az elmédet és az enyém sokkal, de sokkal tartósabb mint Nathan hercegé -nézett a szemembe.
-Nathan? -kaptam fel a fejem. -Hol van? Azonnal hozzá kell mennem -pattantam fel.
-Jobb lenne ha nem tennéd. Még gyenge vagy -tanácsolta.
-Próbálj csak megállítani -mosolyogtam gúnyosan aztán lehunytam a szemem és Nathan szobáját képzeltem magam elé. Mikor kinyitottam már ott is voltam. -Nathan -kiáltottam és körbe néztem. Nem érkezett válasz. Mindenhova benéztem, de nem találtam. -Hol vagy Nathan? -kérdeztem és ekkor a pillantásom a szekrényre esett. Rosszat sejtve siettem a szekrényhez és nyitottam ki. Lefagyva bámultam az üres szekrényre. Elment. Itt hagyott engem.
-Elment Sarah -suttogta Michael.
-Nem -ráztam meg a fejem és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Sajnálom -lépett hozzám és a vállamra tette a kezét.
-Miért? Miért hagyott itt?? -sírtam el magam.
-Itt járt az anyja 3 napja, vele ment el -magyarázta.
-De...miért nem maradt? Attól, hogy ide jött az anyja ő még maradhatott volna -fakadtam ki.
-Nem tudom Sarah, mi nem is beszéltünk egymással -rázta meg a fejét.
-Legalább telefonált ugye? Aggódott értem? Kérdezte, hogy vagyok? -ragadtam meg a pólóját.
-Nem, egyszer se telefonált -rázta meg a fejét.
-Hazudsz. Ő nem tenne ilyet. Nem azok után ami...-csuklott el a hangom és elsírtam magam.
-Sarah félreismerted. Ő senkit sem képes szeretni -simogatta meg a hajam és magához ölelt. Fejemet a nyakába temetve zokogtam.

○○○○

Az ablakon kibámulva meredtem az esőbe. Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben meghaltam volna. A térdemre hajtottam a fejem amikor kopogtattak. Nem válaszoltam. Az ajtó kinyílt és anya dugta be a fejét.
-Lisa királynő látni óhajt -mondta. Némán álltam fel és mentem ki utána. -Hogy vagy? -kérdezte. Megvontam a vállam és a pulcsim ujjával megtöröltem a szemem. Lisa a lakosztályába fogadott engem. Furcsa volt őt hétköznapi ruhába egyszerű farmerbe és pólóba látni. Rose mellette ült ám érkezésünkre felnézett.
-Sarah -pattant fel és hozzám sietve szorosan megölelt. -Bemostam neki egyet helyetted. Lisa megengedte -dörzsölte meg a hátam. Szótlanul hajtottam le a fejem majd Lisára néztem.
-Látni kívánt felség?
A hangom alig volt több mint suttogás.
-Örülök, hogy magadhoz tértél mind nagyon aggódtunk érted -mosolygott kedvesen.
-Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam felség -suttogtam. Lisa az ajkát rágcsálta majd az asztalról felemelt egy levelet.
-Ezt Nathan írta neked, azt mondta adjam oda -nyújtotta felém. Remegő kezekkel vettem el majd hajtogattam szét.

Sarah,
Ha olvasod az azt jelenti, hogy jól vagy aminek őszintén örülök.
Sajnálom, hogy nem voltam ott, de azt láttam jónak ha nem maradok ott.
Meg kell értened az én biztonságom sokkal fontosabb mint a tiéd. Melletted veszélybe vagyok, ezért szeretném ha vége lenne annak ami kettőnk közt volt.
Anyának igaza volt. Mi ketten teljesen mások vagyunk és nem szeretnék egy olyan lánnyal lenni akire igényt tart az ördög.
Nem szeretnék kellemetlenséget így megkérlek rá maradj az udvarba. Az lesz mindenkinek a legjobb ha mi ketten soha többé nem találkozunk.

Nathan.

Levegő után kapkodtam a könnyektől semmit sem láttam. Teljesen összeroppantam. Egész testemben remegtem, görcsös zokogás szakadt fel belőlem.
-Sarah -ugrott mellém Rose. -Sarah nyugi, nyugodj meg -kérlelt magához ölelve.
-Gyűlölöm. Teljes szívemből gyűlölöm -zokogtam.
-Jól van sss...-simogatta a hajam.
-Méghogy fontos vagyok neki. Mocskos idióta vámpír. Utolsó senkiházi paraszt -üvöltöttem kínok közepette. Törni akartam, pusztítani. És ekkor zuhogni kezdett az eső, bent az épületen belül. Még én is meglepődtem. Mindenki tetőtől talpig vizesen bámult rám.
-Ez...ez én vagyok? -kérdeztem döbbenten.
-Igen te -bólintott Magnus és csettintett egyet mire minden újra száraz lett. -Különös. Sarah tisztába vagy azzal, hogy milyen erő hatalmába vagy? -kérdezte homlokráncolva.
-Én...én -dadogtam.
-Milyen képességeid vannak eddig? -kérdezte.
-Hát beszélek az állatok nyelvén, akkor a teleportálás most pedig ez -mutattam.
-Nem csoda, hogy akar téged Lucifer. Óó, hogy az az idióta milyen ravasz. Kapva kapott az alkalmon -járkált fel alá idegesen.
-Nem értem...-kezdtem.
-Az anyád dampyr -mutatott anyára. -Én pedig boszorkánymester -mutatott magára.
-Igen azért vagyok képes ilyenekre -bólintottam.
-Nem egészen. Mikor Lucifer áthelyezte beléd lelke egy darabkáját akkor képességei egy részét is átruházta rád -magyarázta.
-Most befogtok zárni? Mert csodabogár vagyok? -kérdeztem rémülten és körbe néztem.
-Nem, dehogy nem fogunk be zárni -nyugtatott meg Lisa. -De szeretném ha itt maradnál, nem kényszerítelek, de talán itt lenne neked a legjobb -nézett a szemembe. Visszagondoltam Nathan levelére. Nem fogok neki engedelmeskedni.
-Pár napig még maradok amíg összeszedem magam utána visszamegyek az Akadémiára -határoztam el magam.