Nagyot nyújtózkodva nyitottam ki a szemem és a kezem bele ütközött egy eleven testbe. Oldalra fordítottam a fejem és elmosolyodva néztem az alvó Damon-re. Fejét a karján nyugtatta, ajka enyhén elnyílt, hosszú szempillái az arcát simogatták. Egy puszit leheltem az arcára majd felálltam és a teraszra sétáltam. A korlátra könyökölve egy ideig elgyönyörködtem a tájba majd lehunytam a szemem és azt kívántam, hogy Németországba legyünk azon belül pedig Gablenz-be. Mikor kinyitottam a szemem rengetek fát láttam, de a távolba felfedeztem azt a hidat ami miatt ide akartam jönni. Magamba szívtam a friss hegyi levegőt majd a teraszajtót nyitva hagyva visszamentem a szobába és a szekrényhez sétáltam. Egy dologra rájöttem, Damon szereti ha pirosat hordok. Kivettem az egyik piros ruhát és magamra öltöttem. Könnyű nyári ruha volt amit a nyakamba kellett megkötni. A hajamat feltűztem majd kisminkeltem magam. A pokolba voltam ám semmi sem emlékeztetett arra, hogy ott lennék. Itt nem volt fájdalom, boldog voltam, tökéletesen boldog. Hátra néztem a még mindig alvó Damon-re és sóhajtottam egy nagyot. A hasam hirtelen elkezdett korogni mire rácsaptam egy nagyot és elindultam egy konyhát keresni. Vagy akár ki is sétálhatok a faluba. Magam mögött hagytam a kastélyt és gyalog indultam meg a falu irányába. Hangulatos kis falu volt, az emberek pedig nagyon kedvesek és segítőkészek. Egészen biztos, hogy ez a pokol? -tűnődtem magamba miközbe bevásároltam. Vettem jó pár csomag chipset, energia italt, pár darab banánt, péksütit. Miután fizettem elhagytam a boltot és egyenesen Damon-be botlottam.
-Szióka -csókoltam meg.
-Szia -suttogta szorosan átölelve. -Azt hittem elmentél -motyogta.
-Nélküled? Mégis hova mennék? -pislogtam csodálkozva.
-Nem tudom -vonta meg a vállát.
-Megnyugodhatsz nem megyek sehova -jelentettem ki.
-Akkor jó -mosolyodott el.

Napokig ment így. Minden nap máshol volt. Ha én keltem hamarabb akkor én választottam helyszínt amikor viszont Damon akkor ő választott. Azt hiszem 5 napja vagyok itt, de nem vagyok benne biztos, igazából nem is érdekel csak az számít, hogy Damon-el vagyok. Csomó helyen jártam eddig. Bejártam egész Németországot, utána Franciaország, Románia, Szlovákia, a Maldív szigetek, Magyarország. Tényleg csomó helyen voltunk. Megkóstoltam a helyi specialitásokat és csomó fényképet készítettünk amiket én kinyomtattam és  beleragasztottam egy albumba. Mindegyikhez írtam pár sort. A mai állomásunk Kuba amit én választottam. Imádtam piszkos táncolni. Belebújtam a piros pörgős ruhámba aztán Damon felé fordultam aki épp az ingét gombolta be.
-Damon...-kezdtem.
-Mondd csak -mosolygott rám.
-Ömm...hát szóval. Ezeken a helyeken tényleg jártunk? Vagy mindez csak egy illuzió? -túrtam zavartan a hajamba.
-Sarah mi most itt vagyunk. Együtt, ketten Kubában és egy nagyszerű este áll előttünk -fogta meg mind a két kezem. Felmosolyogtam rá.
-Szeretlek Damon -suttogtam.
-Szeretlek Sarah, szeretlek -csókolt meg hosszasan majd a karjába kapott és az ágyhoz vitt.
-Damon legyél velem -kértem felnézve rá.
-Nem lehet -suttogta a combom belső oldalát simogatva.
-Mindent lehet csak akarni kell -motyogtam.
-Azt hiszed, hogy én nem akarom Sarah? -könyökölt fel.
-Tudom, hogy akarod csak nem értem. Azt mondod, hogy csak az esküvőnk után lehetünk együtt, de nem házasodhatunk össze -tártam szét a kezem. -Miért nem Damon? -kérdeztem. Damon megsimogatta az arcom majd sóhajtott egyet és a homlokomnak támasztotta a homlokát.
-Kérlek Sarah ne kérdezz -suttogta. -Bízol bennem ugye? -nyitotta ki a szemét és a szemembe nézett.
-Az életemet is rád bíznám -jelentettem ki.
-Ezt örömmel hallom -csókolt meg.

A testünk tökéletes összhangban volt és a zene ritmusára mozgott. Damon nagyon tehetséges táncos volt, szerintem ő úgy született, hogy tud táncolni. A vérében volt. Damon hozzám nyomta a csípőjét miközbe hátra döntött és körző mozdulatott tett majd vissza rántott magához és a fenekemre csúsztatta a kezét. Tudom, hogy vannak olyan emberek akik undorodnak az ilyen fajta tánc stílustól, de nem bánják meg ha egyszer kipróbálják. Persze nem azt mondom, hogy cuppanjanak rá egy idegenre, táncoljanak a szerelmükkel. Felejthetetlen élmény, nekem elhihetitek. Miután kellőképpen kifulladtunk beültünk vacsorázni egy tengerparti hangulatos kis étterembe. A pincér felvette a rendelésünket majd kihozta az italunkat. Én egy koktélt rendeltem, Damon pedig sörözött. A kezembe akartam venni a poharam, de a kezem áthatolt a poharon.
-Mi a...-kezdtem és újra megpróbáltam. -Damon -néztem fel rá rémülten.
-Ne, a rohadt életbe is ne -pattant fel. -Miért nem hagytok végre minket békén? -üvöltötte el magát.
-Damon mi történik? -kérdeztem ijedten.
-Sarah szerelmem -térdelt le elém. -Megígéred nekem, hogy semmit nem felejtesz el? Egyetlen egy pillanatát se -nézett a szemembe könyörögve.
-Damon -nyúltam a keze után, de nem tudtam megfogni. -Segíts kérlek, nem akarok elmenni -kezdtem el könnyezni. -Itt akarok veled maradni -zokogtam.
-Szeretlek Sarah, annyira szeretlek -suttogta aztán minden eltűnt én pedig zuhantam.