Egy kihalt tengerparton voltam pontosabban Malibuban. Egy teremtett lélek sem volt itt amit furcsáltam. Általában ez a hely dugig szokott lenni emberekkel.
-Örülök, hogy itt vagy -lépett közvetlen mögém Damon. Megfeszültem lélegzetem szaporább lett.
-Damon -sziszegtem.
-Hát te nem örülsz nekem Sarah? -kérdezte csendesen és végighúzta az ujját a karomon.
-Ne nyúlj hozzám -léptem el tőle, de továbbra se néztem rá.
-Ne küzdj ellenem Sarah -kérte.
-Hagyj békén Damon és szállj ki a fejemből -fakadtam ki.
-Ugyanmár Sarah ez csak egy álom, nem tudlak bántani -sóhajtott fel.
-Akkor sem akarok itt lenni -jelentettem ki.
-Nem tetszik a strand? Ha gondolod elmehetünk máshova -ajánlotta.
-Nem a helyszínnel van a baj. Veled Damon. Nem akarok veled itt lenni -nyomtam meg minden egyes szót.
-Na és így jobb? -kérdezte hidegen mire hátrasandítottam a vállam felett. A szemem tágra nyílt ahogy észrevettem Nathant magam mögött.
-Nathan? -kérdeztem halkan.
-Igen Sarah? -billentette oldalra a fejét. Teljesen összezavarodtam.
-Hogyan? Az előbb még....-kezdtem a szavakat keresve.
-Elment, elzavartam -léptem felé.
-Elzavartad? -ráncoltam össze a homlokom.
-Kiűztem a fejedből -érintette meg az arcom.
-Ohh...-leheltem. -Honnan tudtad, hogy benne van a fejemben? -kérdeztem.
-Megérzem az ilyet és beszéltél álmodba -vonta meg a vállát finom mosolyal.
-Beszéltem álmomba? Nathan nem is vagyunk egy szobába -fürkésztem az arcát gyanakodva.
-A francba -motyogta. -Azért jó voltam nem? Bevetted, hogy ő vagyok -mondta Damon hangján. Dühösen taszítottam el magamtól mire elnevette magát. -Ne már Sarah. Veled még játszani sem szabad? -nyúlt a derekam után.
-Ez nem volt vicces te idióta balfácán -kaptam le a papucsom és hozzá vágtam.
-Ne legyél már ilyen gyerekes Sarah -hajolt el a papucsom elől.
-Nem vagyok gyerekes. Ideges vagyok és gyűlöllek téged -vágtam hozzá a másik papucsomat is.
-Nem gyűlölsz Sarah -rázta meg a fejét.
-Gyűlöllek Damon -morogtam.
-Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy gyűlölsz -lépett felém.
-Nem fogok a szemedbe nézni -morogtam a földet bámulva.
-Akkor nem gyűlölsz engem -suttogta.
-Nagyon jól tudod, hogy miért nem nézek a szemedbe -sziszegtem hátat fordítva neki. -Manipulálsz a szemeddel -suttogtam.
-Tévedsz Sarah -ölelt át hátulról.
-Ha a szemedbe nézek akkor veled akarok lenni -hajtottam le a fejem.
-Akkor legyél velem Sarah -ölelt szorosabban és a nyakamba hajtotta a fejét.
-Nem tehetem -téptem ki magam az öleléséből.
-Sarah a lelked hozzám tartozik -jelentette ki.
-A szívem viszont sosem lesz a tiéd. Lehet a lelkem a tied, de csak azért mert belém lehelted a te romlott lelkedet -csattantam fel.
-Megmentettelek Sarah, hálásnak kéne lenned amiért élhetsz -keményedett meg Damon arca.
-Nem kértelek rá. Soha nem kértem, hogy ments meg. Sőt inkább haltam volna meg minthogy veled töltsem életem hátralévő részét -vágtam az arcába. Damon felemelte a kezét azt hittem mindjárt megüt, de csak a hajába túrt.
-Ezt te se gondolod komolyan -suttogta elcsigázottan.
-De még mennyire, hogy komolyan gondolom -mondtam fagyosan.
-Miatta van igaz? Az átkozott Nathan miatt van minden ugye? -kérdezte dühösen.
-Semmi közöd ahoz, hogy mi van köztem és Nathan közt -jelentettem ki.
-De még mennyire, hogy van hozzá közöm. Össze fogja törni a szíved Sarah. Ő nem szeret téged, az anyja bábja, azt tesz amit ő mond. Nem vagy fontos neki, csak szórakozik veled. Vedd már észre könyörgöm, hogy az a görény kihasznál téged -üvöltötte és a szárnyai előbukkantak. Félelmetes volt, de egyben gyönyörű. Hátat fordítottam neki és futásnak eredtem. Aztán a talaj elfogyott a lábam alól, Damon tartott a karjaiba és az ég felé repült velem.
-Tegyél le -motyogtam pánikba esve. -Damon kérlek -esdekeltem szorosan lehunyt szemekkel.

Mikor kinyitottam a szemem egy folyónál voltam. A madarak vidáman csiripeltek és egy kastély húzódott a folyó partján. Körbe fordultam Damont keresve és meg is pillantottam őt. Egy fának támaszkodva állt.
-Hova hoztál? -kértem számon rajta.
-Haza -mondta halkan.
-Haza? Ez nem az otthonom, sose jártam itt -ráztam meg a fejem.
-Ez az én otthonom. Az igazi otthonom. Nem vagyok szörnyeteg Sarah és mint látod a pokol se szörnyű -nézett körbe.
-Ugye nem azt akarod nekem beadni, hogy a pokolba vagyok? Damon találj ki valami mást. Tudom, hogy a pokol szörnyű hely -nevettem el magam keserűen.
-Ugyan honnan? A könyvekből? A Percy Jackson-ból? Azok mind hazugságok Sarah. A pokol úgy néz ki ahogy mi szeretnénk. Vagyis ahogy én szeretném, hogy kinézzen meg persze te -magyarázta.
-Szóval akkor ha mondjuk azt akarom, hogy a kastély a tengerparton legyen akkor ott lesz? -ráncoltam a homlokom.
-Pontosan -bólintott elmosolyodva.
-Akkor te azt is kívánhatnád, hogy úgy nézzen ki mint a mennyország -jegyeztem meg.
-Igen kívánhatnám azt -bólintott. -Ki akarod próbálni? Csak gondolj egy helyre és már kész is a varázslat -lépett felém.
-Csak nem lesz ebből semmi gond -motyogtam és lehunytam a szemem. Magam elé idéztem Skopelos szigetét ahova világ életemben elvágytam. Mikor kinyitottam a szemem csak pislogtam. Tényleg megváltozott. A szívem hevesebben kezdett el dörömbölni miközben magamba ittam a látványt. Gyönyörű volt.
-Elképesztő az ízlésed -suttogta Damon lelkes mosolyal. Nem tehetek róla, de visszamosolyogtam rá és véletlenül a szemébe néztem. A tekintetünk hosszasan kapcsolódott egymáséba majd Damon hozzám lépett és én hagytam. Magamba ittam az arca minden négyzetcentijét. Damon végighúzta az ujját az ajkamon majd lehajolt és egy lágy csókot lehelt az ajkamra. Úgy nyújtózkodtam felé mint a napraforgó a nap felé. -Boldog vagy Sarah? Boldog vagy, hogy itt lehetsz velem? -kérdezte halkan.
-Soha nem voltam ennél boldogabb -suttogtam mire elmosolyodott és szorosan átölelve a karjába kapott és megpörgetett. Nevetve néztem le rá majd lehajoltam és megcsókoltam. Nyelvemmel ingereltem a nyelvét és ő készségesen viszonozta a csókom miközbe ujjai a hajamba markoltak. -Tudod mihez lenne kedvem? -kérdeztem lihegve.
-Mondj bármit és ígérem valóra váltom -suttogta a nyakamat csókolva.
-Fürödni -mondtam halkan.
-Akkor irány a part -kapott a karjába és a szárnyait széttárva felröppent. Csodálattal a szemembe néztem az arcát majd hozzá hajoltam és megpusziltam az arcát. Damon elvigyorodott majd letett a parton.
-Hogyhogy nincs senki? -néztem körbe.
-Ez egy zárt rész, a strand arrébb van -magyarázta.
-Ohh akkor jó, ugyanis nincs fürdőruhám -pirultam el. Damon csibészesen elvigyorodott mire összeráncoltam a homlokom és lenéztem. Egy falatnyi tűzpiros bikinibe feszítettem. -Azta -ámultam el.
-Tetszik mi? -mosolyodott el miközbe rajtam legeltette a szemét. Felnéztem rá és játékosan elmosolyodtam.
-Nem tudom neked tetszik? -fordultam körbe lassan. Damon nagyot nyelve bámult rám. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.
-Igen...nagyon tetszik -nyögte ki. Odasétáltam hozzá és átkaroltam a nyakát.
-Nem hiszek neked -suttogtam.
-Hogy? -kerekedett ki a szeme.
-Tudom, hogy anélkül szeretnél látni -húztam meg az alsó ajkát.
-Elismerem megfordult a fejemben -suttogta és a szemében lobogó tűztől egész testemben megborzongtam. Hátranyúltam és kioldottam a bikini kapcsát mire Damon szeme még jobban kitágult. Megfogtam a bikini felsőt és félredobtam majd belegázoltam a vízbe. Damon sietve jött utánam. Lebuktam a víz alá közbe kibújtam az alsómból is majd elengedtem. Ezután felszínre rúgtam magam és mosolyogva Damonre néztem.
-Meglepődtél szépfiú? -kérdeztem halkan.
-Ömm jah aham -túrt a vizes hajába.
-Pedig azt hittem kapva kapsz az alkalmon. Általába te vagy a csábító és nem én -úsztam oda hozzá.
-Úgy látszik szerepet cseréltünk -mormolta majd a derekam után nyúlt és magához ölelt. Lábamat a dereka köré kulcsoltam és a nyakába csimpaszkodva megcsókoltam. Damon mohón viszonozta a csókom keze a mellemet cirógatta majd feljebb emelt és a szájába vette. Hátrahajtottam a fejem, ágyékomat szorosan hozzá préseltem miközbe elégedetten sóhajtoztam.
-Jó ez Sarah? -kérdezte rekedten.
-Igen -pihegtem. Damon egyik keze ekkor a lábam közé siklott és az ujjával kényesztetett odalent. Egész testemben megfeszültem lélegzetem akadozó lett. Damonból állatias hangok törtek fel majd lehúzta magához a fejem és megcsókolt.
-Talán ez nem a legmegfelelőbb hely -mormogta.
-Úgy gondolod? -húzódtam el tőle. A kezem lassan végigsiklott a mellkasán, körbe rajzolta mind a két mellbimbóját majd egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam.
-Mire készülsz? -kérdezte rekedten mire elmosolyodtam.
-Rosszalkodok egy kicsit -suttogtam és becsúsztattam a kezem a nadrágjába.
-Rossz vagy Sarah Evans -lihegte.
-Hát nem ezt akartad? Hogy rossz legyek? Hát akkor most ismerkedj meg a rossz Sarahval -néztem a szemébe és megcsókoltam miközbe a kezem odalent ügyködött.

A parton ültem Damon mellkasának dőlve, szárnyai mindkettőnket körbeölelt.
-Szóval miért nem akartad? -kérdeztem a kezével játszadozva.
-Nem az, hogy nem akartam mert, de akartam -suttogta.
-Csak? -kérdeztem csendesen.
-Az esküvő előtt nem szeretném. Ez nekem szent dolog -mondta megpuszilva az arcom.
-Akkor mire várunk? Házasodjunk össze -fordultam felé.
-Sajnos nem olyan egyszerű az -mosolyodott el szomorúan.
-Ugyanmár. Csak van itt egy papa, meg két tanú -ellenkeztem.
-Tényleg hozzám akarsz jönni? -támasztotta a homlokát az enyémnek.
-Hát persze te butus -suttogtam. Damon elmosolyodott majd megcsókolt.