Miután Candy Pop elment (eliszkolt) Jason sóhajtott.

-Istenem milyen zsúfolt nap! Slender már megint elküldte azt a három idiótát valahova, és védhetem én a határokat! Értem én hogy megbízható vagyok, de ott van Puppeteer, meg a többi.  Sajnálom Nellie kisasszony, megint mennem kell- olyan szomorúan nézett hogy még az előzmények ellenére is összefacsarodott a szívem. Rámosolyogtam, és megfogtam a kezét.

-Semmi baj Jason! Itthon várlak, és majd sakkozunk jó? Vagy megtaníthatnál festeni! Rajzolni tudok egy kicsit de eddig nem igazán festettem.

Jason boldogan rámnézett. 

-Ez nagyon jó ötlet! Alig várom!

Behunyt szemmel rámosolyogtam.

-Nálam nem jobban. Vigyázz magadra! 

Megsimogatta a fejem, majd Mr. Gluttonnal egyetemben elindultak. Megvártam amíg eltűnik a kék ajtó a falon, és körbejártam a házat. 

Jason nem rossz, velem legalábbis, de nem akarok valaki kis kedvence lenni. 

Elhaladtam az egyik vörös ajtó előtt, amikor egy magas, ijedt hangot hallottam.

-Segítség...

Megmerevedve álltam meg, amikor megint hallottam.

-Segítség...valaki.

Azonnal odaugrottam. 

-Van ott valaki?

Halk, ijedt csuklást hallottam az ajtó mögül.

-Istenem! Kérem engedjen ki! Nem akarok meghalni! -egy lány hangja. Sírt, az ajtót kaparta.

-Ki vagy? Mit tett veled? Mi történt?

-Lilibeth vagyok... Bezárt ide! Azt hittem hogy ő csak egy gyerekkori képzeletbeli barát, de nem! Azt mondta rossza barát vagyok, egy igaz barát nem felejt, és bezárt! Kérlek engedj ki! meg fog ölni! 

Rángatni kezdtem a kilincset, de az ajtó zárva volt. 

-Én nem tudom kinyitni! Sajnálom! 

-A játékok! Ments meg! Kérlek! 

-Én is veszélyben vagyok! Nem tudok segíteni, és engem is megölne ha megtenném!

Csend.

-Lilibeth?

-Sajnálom...Én csak haza akarok menni...Nem akarok meghalni...Segítség... 

Én is elsírtam magam vele együtt.

-Semmi baj! Majd ha jön... Szaladj ki és kimenekülünk!

-De akkor mindketten meghalunk... Nem akarom! A játékok! Mozognak a játékok! Segítsé.... -elhallgatott, és utána nem is hallottam hiába kiabáltam át neki. Zaklatottan átmenekültem a szobámba, és majdnem leborogattam a játékokat, amikor rájöttem hogy láthat engem. És ha eddig nem mérges, ha tönkre teszem az imádott játékait, biztosan nagyon pipa lesz.

Lefeküdtem, és próbáltam lenyugodni.

Velem is ez lesz? Egy szobában fogok rettegni mint Lilibeth?  Amíg végez velem? 

Nem tudom meddig hánykolódtam. Nem tudom milyen nap van, hány óra, milyen napszak. Mióta vagyok itt? Napok? Hetek? Hónapok?

Évek?

Nem sokkal később Jason kopogott.

-Nellie kisasszony, jól vagy?

-Nem... -és nem is hazudtam.

Benézett, és aggódva nézett rám. Bejött, leült mellém,és rámmosolygott. 

-Biztos megfáztál. Hoztam neked egy új barátot! -mondta, és elővett egy babát. Piros ruhát viselt, hosszú barna haja és barna fufruja volt. A szemei szinte éltek. Gyönyörű volt, felültem és elvettem.

-Nagyon szép. Mi a neve?

Jason kedvesen mosolygott.

-Lilibeth.