Másnap délelőtt az ágyam mellett várt egy péksütemény, és egy bögre meleg tej. Ágyba reggeli. Megettem, majd felöltöztem - a múltkori ruhapróba után Jason megtöltötte a szekrényem különböző ruhakölteményekkel. Megigazgattam magam, majd kimentem az olvasó szobába.

Jasonnek sok könyve volt, és sokat is olvasott. Gyerekkönyvektől kezdve filozófiáig, komoly és ponyva, de még bibliát is találtam. Sok könyvet ő maga írt -megismertem a kézírását. Írt franciául és angolul, legfőképpen a játékkészítésről. Sok könyvet maga illusztrált, például megtaláltam a Rút kiskacsa és a Diótörő egy-egy gyönyörűen festett példányát.

Voltak régi könyvek, újak, bőrkötésesek, mindenféle. Találtam egy akkora enciklopédiát, ami majdnem akkora volt mint a testem, és nem bírtam megemelni. Leültem olvasni. Érdekes volt, már amit értettem belőle, amikor éreztem, hogy valaki figyel. 

Megfordultam- és két, hatalmas, szivárványszínű szem meredt rám nagyon közelről. Felsikoltottam, és meglendítettem a könyvet, fejbe csapva azt az izét.

Egy hatalmas, 3 méteres, lila plüsskígyó volt, vigyorgó szájjal. Idiótán vihogott, én meg ijedten szorongattam a könyvet. 

Dögszaga volt.

-Mr. Glutton*! Ne légy udvariatlan!- lépett be Jason, szigorúan karba téve a kezét -Elnézést kérek Nellie, ő Mr. Glutton, a házörzőm és a szemetesem.

-Egy személyben?

-Pontosan -mondta,és rámmosolygott.

Nem akarom tudni milyen szemétnek van dögszaga.

Jason megigazította a kabátját, és a vörös felöltőjét. Valahonnan nagyon ismerős volt, de nem tudom honnan. Mr. Glutton biccentett, majd összetekeredett. 

-Bocsáss meg hogy ma még nem foglalkoztam veled, vendégem van.

-Ki...

-JAAAAASON~ -hallottam egy magas hangot, ami ugyanúgy lehetett férfi mint nő. egy kék tündérféleség ugrott be.

Pontosabban egy olyan tündér, akit telenyomtak koffeinnel, és nem mellesleg totál pszihopata. Hosszú kék hajában a csörgők hangosan zörögtek ahogy ugrált.

-ÍÍÍÍGY OTT HAGYSZ EGY BARÁTOOOT? JASOOOON~! 

-Ne üvölts a fülembe Candy Pop, és nem hagytalak ott. Hiszen itt vagy.

Az izé amit Jason Candy Popnak nevezett felkacagott.

-Jóóól van, bocsánat. Milyen drága gyermek! Őt vetted a Vásároon? Jackie mesélte, hogy Jefftől hallotta, aki pedig a mi Dináánkal van jóban, hogy Bloody és Puppy jó üzletet kötött veled!

A vásár. Onnan volt olyan ismerős, ott mesélt szar vicceket azzal a heterokróm bohóccal.

-Gyere, mindjárt kész a kalapácsod.

De a tündér nem mozdult.

-Tééééényleg nagyon szép gyermek! Nem adnád inkább nekeeem? Légysziii! Te úgyis csak felboncolod, de nekeeem olyan jól esne szétverni a fejét a...

Nem tudta befejezni, mert egy fekete, karmos kéz torkon ragadta, és felemelte. Jason hajában egy tincs befekedett, a szemei őrült zölden ragyogtak. Az arca megrepedt.

A játékok körülöttünk egyszerre felénk néztek, a szemük vörösen vagy zölden izzott, nem egy ijesztően eldeformálódott.

Jason fekete ajkai nagyon lassan mosolyra húzódtak, felvillantva hegyes fogait.

-Candy, ne bántsd a barátom. Vagy tán elfelejtetted a múltat? Máris? Enyje-enyje. Hisz én legyőztelek. Legyőztem Puppeteert, és majdnem Slendermant is. Jól megfontoltad kivel húzol ujjat, te pondró?

Candy Pop tekintetében félelem csillant, és enyhén fuldokolva beszélni kezdett. 

-Sajnálom, csak viccelteem! Tudod milyen vagyok Jason, ne kapd fel a vizet! Sosem bántanám azt aki a tiéd.

Jason megint normális lett, és elmosolyodott, letette Candyt, aki megkönnyebbülten zihált. 

-Azt hiszem túlreagáltam. Sajnálom, barátom.

Candy elmosolyodott, de ugyanazt az ijedtséget láttam a szemében amit én éreztem. 

Láttuk a szörnyeteget.

-Ugyaaan, Jasooon~! Nem is tudnék rád haragudni!

*Glutton- Falánk