Sötétség.

Fura volt, mert nem hallottam semmit...konkrétan semmit, a sajét szívverésemet sem. Meglóbáltam- elméletileg- a kezem az arcom előtt, de nem láttam.

(Hol lehet a lány?)

Hobo. Elindultam felé.

-Itt vagyok! Valahol...

Ekkor valaki megfogta a karom. Felsikítottam és lekevertem neki egy pofont, bár nekem jobban fájt.

-Csak én vagyok!

(Igazi úrihölgy, pofonokat oszt)

-Hol vagyunk?

-Zalgo várának kapujában. Képletesen. Menjünk.

-Merre?

(Szerinted?)

Meg kéne tanulom kizárni a gondolataikat.

Megfogta a kezem és elindul, én pedig botladozva követtem. Végül -végre!- feltűnt valami előttünk. Egy hatalmas, fekete kapu, ami a  széleinél vörösen izzott.

Hobo odament és felnézett.

-Engedj be!

-Áh, szóval előbújtál szívecske? -egy gunyoros férfihang. Lassan előtűnt a sötétből a kapu túloldalán. A bőrét fekete pikkelyek borították, a vörös haja a fején borzolódott. A szemei is feketék voltak, csak máshogy csillogtak, és fehér volt a pupillája. Ahogy beszélt, hegyes fehér fogai szinte világítottak a szájában -Nem tudjuk hogy szívesen látunk-e téged Hobo heart. A gazda azt mondta nekünk, hogy ha nem hozol valamit, akkor nem engedhetünk be, és mi szót fogadunk. Mit hoztál nekünk Hobo Heart?

-Blakness*, neked semmit. Zalgonak hoztam az elveszett báránykáját.

(lat.: feketeség)

A lény szeme rámnézett. 

(Ennyi? Ennél azért többre számítottunk)

-Bocsáss meg hogy nem felelek meg az elvárásaidnak -feleltem a gondolatára, mire döbbenten nézett.

-Óóóó.

És valami igen mocskosra gondolt, mire elfintorodtam.

Szélesen elvigyorodott.

(!!Ez muriiis, tetszik neküüünk!!Bár itt lenne bátyó is hogy megmutathassuk neki!!)

-Okéééé, gyertek, beengedünk! A gazdám nagggyon fog örülni! Óóóó igen, igen! Mi is örülünk a gazda lányának! Ezzel elkapjuuk, széttépjüük, megöljüük és megesszüüük Slenderman szánalmas kis csapatát.

-A széttépéssel már megöljük őket, nem?- Hobo Heart hangja udvariasan kíváncsi volt, és pont emiatt tűnt olyan gúnyosnak.

(Hülye, még fogalmazni sem tud)

(Azt hiszi mi erre nem gondoltunk? Nem vagyunk hülyék! Rohadt csontváz! Téged is széttépünk!)

-Ha előbb téped ki a lábait és karjait, meg a nyelvét talán túléli!

Milyen mélyenszántó diskurzus. De Blakness előrelépett és megkocogtatta a kaput.

A kapu pedig idegőrlő nyikorgással kinyílt, és vöröses fény lobbant fel mögötte. Kicsit messzebb egy óriási hegy, amit fekete és vörös indák nőttek be. Körülötte olvadt kőzet, és rohangáló démonok. A legtetején egy hatalmas trón, amibe még Slenderman is úgy ülne mint egy kisgyerek. Az ég is vörös, nap nincs, fekete füstfelhők lebegnek csak.

Átható kén és dögszag, majdnem elhánytam magam.

-Üdvözlünk itthooon, gazdánk leányaa!