A  nappaliban ültem, és a kísértetfiút néztem ahogy játszik (Ben azt hiszem) amikor valaki leesett a lépcsőn.

Én felpattantam, és odasiettem segíteni, de mások nem igazán mozgósították magukat. Milyen kedves, összetartó csapat.  

-Jól vagy? Megütötted magad?

A fiú- barna haj, barna szem, kissé zavart és álmos arc, nagyjából 17-18 éves- felnézett rám és elmosolyodott.

-Nem, semmi gond. Azt hiszem.

-Fáj valamid?

Nevetni, kezdett, mások is csatlakoztak hozzá, én pedig értetlenül néztem ahogy felkel mintha mi sem történt volna.

-Persze, jól vagyok, nem fáj semmim -mondta, és a feje tikkelt egyet oldalra, csúnya ropogással. 

(Megjegyzés: Toby csak a t és a d betűt dadogja)

-T-te vagy Nellie? -kérdezte.

-Igen...?

Bólintott mintha ez mindent megmagyarázott volna. Végigmért és mosolygott.

-Gyere, elviszlek a Mesterhez- mondta könnyedén és elindult. Gondolom, alap hogy követem. Felkapom Lilibethet, és gyorsan megyek utána.

Az másodlagos lehet hogy a srác vékony pólóban és tréningnadrágban van miközben odakint hideg szél fúj, de láthatóan nem zavarta az időjárás. Könnyedén baktatott előttem, át a bokrokon és a sűrű aljnövényzeten.

-Te ki vagy? -kérdeztem amikor mellé értem azután hogy egy ösvényre értünk, mert addig álandóan botladoztam.

-Ja, bocsi, nem mutatkoztam be -kezdte, és megállt, és vidáman rámnézett.

-T-Toby vagyok. T-Ticci Toby. 

Megveregette a vállam, és tovább ment. A vállveregetést leszámítva egész normális.

Ki veregeti meg egy lány vállát bemutatkozáskor?

-Te is proxy vagy?

-Igen, meglepő módon -mondja, és kuncog.

Szóval ő is gyilkos. Remélem nem megfojtani akar, és azért hoz ki ide.

Lassan, ahogy haladtunk befele, egyre nyomasztóbb lett az erdő, de nem tudtam miért.

-Milyen démonokat öltök?

-Masky elmondta ki Zalgo? 

-Nem ér kérdésre kérdéssel felelni.

Toby nevetett.

-Zalgo egy nagy hatalmú démon, aki lényegében be akar törni a dimenziónkba, és elfoglalni, megölni mindenkit, és a démonainak adni ezt a helyet. 

-És?

-Mi aladályozzuk meg benne. 

-Ó. És hogy megy?

-Hát...Egész jól néha.

-De ti is öltök embert. 

-Az más -a hangja felháborodtott volt- Mi a világ szemetét öljük meg, akik kártékonyak. 

-De élvezitek!

-Minden meló ilyen. Vagy megszereted vagy beleőrülsz. A t-titkárok sem sokkal jobbak.

-Ez beteg.

-T-talán, de nem ismersz minket. Mindannyian bőven megültük a szopórollert, ahogy T-Tim mondaná.

-Én is, de nem kattantam be.

Toby ezen kicsit eltűnődött, és megvonta a vállát.

-Mindjárt ott vagyunk. 

Végül egy jókora erdei lelátóhoz értünk egy tisztáson. Toby megállt, és pár pillanat múlva, egy fekete árnyék emelkedett ki a fák közül, végül egy magas, emberi alak lett belőle, hoszzú karokkal. Kijött a sötétből, és az arctalan lény állt előttünk aki elaltatott a múltkor. Toby térdre ereszkedett, én pedig feszengve álltam előtte.

-Mester -mondta Toby, mire Slenderman biccentett felé majd rám nézett.

-Felébredtél, Zalgo gyermeke?

Hello, én vagyok!
Boku no hero academia (My hero academia) fanoknak üzenem, hogy lessétek meg az oldalam, van egy Gonosz Deku könyvem az Alternatívák. Ha érdekel titeket a "mi lett volna ha..." kimenetel, nézzetek rá! Plusz ha van hős(jelölt) karaktered, akkor írhatsz a karakterpályázatra, és talán szerepelhetsz a könyvben (vagyis a karaktered XD de a karakter készítője meg lesz jelölve!)

Addig is, jó olvasgatást!

ILoveEverything