Reggel még egy jó ideig beszélgettünk aztán mindenki ment a saját dolgára. Én a szobámba vettem az irányt. Mikor már a folyosón sétáltam akkor jutott eszembe, hogy nem tudom melyik az én szobám.
Kicsit ijedten váltogattam a tekintetem a sok egyforma ajtó között. Végül random böktem egyre és azt nyitottam ki.

Hát ez nem az én szobám volt! Egy szürke falú szobába nyitottam be. Nem nagyon néztem körbe mert a tekintetem megakadt az ágyon olvasó Buckyn. Hanyadt fekvésben nyúlt el rajta. A rendes kezét a feje alá tette, a fémmel pedig a könyvet tartotta. Hosszú barna haja az arcába omlott. Baromi jól nézett így ki! Várjunk! Miért mondom ezt?

- Szia! Szeretnél valamit? - kérdezte a könyvből fel nézve ezzel kizökkentve engem. Éreztem ahogy az arcom egy kis piros színt vesz fel. Én most komolyan elpirultam? Mi a fasz van velem?

- Ja! Nem! Csak eltévesztettem az ajtót! Mert pont a szembe lévő az én szobám. Nem is zavarlak! Szia! - vigyorogtam zavartan aztán gyorsan kiléptem a szobából.

Najó! Ez baromi fura volt!

Az ajtónak támasztva fújtam ki a levegőt aztán beléptem a saját szobámba.

A könyvespolcon található könyveket kezdtem le nézegetni. Ujjammal simítottam a könyvek gerincét. Egyszercsak megakadt a szemem egy könyvön. Éhezők Viadala. Nagy mosoly mellett kaptam le a polcról és a babzsákfotelbe huppanva kezdtem el olvasni.

Nem tudom mennyit olvastam csak a gyomrom korgása zökkentett ki. Ekkor jutott eszembe, hogy ma még nem ettem egy falatot sem. Felpattantam a fotelből a könyvet pedig ott hagytam rajta.

A konyha felé tartva azon drukkoltam, hogy Steve a reggeli után összedobott valami ebédet pontosabban vacsorát mert a falon található órára nézve megtudtam, hogy háromnegyed hét van. Egy kicsit túlságosan belemerültem az olvasásba. De a kedvenc könyvem na! El lehet nézni!

A konyhába lépve csalódnom kellett mert a konyha és a nappali is teljesen üres volt.

- Hol van mindenki? - kérdeztem hangosan gondolkodva.

- Bevetésre mentek - szólalt meg egy ismeretlen női hang.

- Mi a fészkes fene? - néztem körbe a hegységben de senkit sem találtam. - Ki beszél?

- Péntek vagyok! Mr. Stark mesterséges inteligencájú aszisztense - mondta a női hang, vagyis akkor Péntek.

- Mit ki nem talál Strak! - nevettem fel.

- És Péntek még a legkevésbé furcsa találmánya! - jött mögűlem egy mélyebb hang. Fénysebességet megszégyenítve fordultam sarkon, de egy mellkassal találkozott az orrom. A fordulás és az ütközés hatására elvesztettem az egyensúlyomat így majdnem elestem, de két erős kéz időben elkapott.

Egy kart éreztem a hátamon, egyet pedig a derekamnál a tekintetem pedig egy gyönyörű kék szemmel találkozott. Orrunkhegye összeért. Barna tincsei az arcomat csikizték. Éreztem ahogy az arcom megint egy kicsit piros színt vesz fel. Miért pirulok el folyton? Szerintem gyerek koromban volt vörös a fejem zavartól a kiképzés során.

- Bocsi! Nem akartalak megijeszteni! - kapott észbe és elengedett. Zavartan léptem hátra egy lépést és a fülem mögé tettem egy kiszabadult tincset.

- Péntek ilyesztett meg nem te! Te csak jókor jöttél! - nevettem amire ő is felnevetett. - Egyébként te, hogyhogy nem mentél a bevetésre?

- Valakinek itt kellett maradnia, hogy vigyázzon rád - kacsintott.

- Tudok magamra vigyázni!

- Aha. A szirének a harci képességeikről híresek! - pimaszkodott. Az állam is leesett.

- Majd megmutatom neked hogyan harcolt egy szirén! - böktem mellkason és kihívóan néztem rá.

- Mit szólnál ha holnap akkor bunyóznánk? - nézett hasonló lelkesedéssel a szemembe és egy kicsit közelebb hajolt.

- Holnap tízkor?

- Nem tudsz korábban felkelni?

- Nem! Mert szerencsére még nem vagyok százéves vénember! - nyújtottam rá a nyelvem.

- Akkor tízkor!

Úgy egy percig farkasszemet néztünk aztán mindketten elnevettük magunkat.

- Azért a bunyó még áll? - kérdeztem mikor abba bírtam hagyni a nevetést.

- Persze!

- Akkor jó! - mosolyogtam aztán a hasamhoz kaptam mert az egy hatalmasat korgott.

- Steve vagy valaki csinál ebédet?

- Nem! Már délelőtt elmentek - gondolkodott el. - Rendeljünk pizzát? Én is éhen halok!

- Remek ötlet!

- Milyet?

- Húsimádó? - vontam vállat.

- Jó! Péntek! - nézett a plafonra. - Rendelj egy nagy húsimádó pizzát!

- Máris! - válaszolta a plafon. Ezt se lessz egyszerű megszoknom.

- Á! Szóval nem csak halára rémisztésre jó ez a robot vagy mi! - nevettem fel.

- Hallottam és mesterséges intelligencia vagyok! - válaszolt Péntek sértődött hangon. Buckyval egyszerre hangosan felnevettünk.

- Nem nézünk valami filmet? - ajánlottam fel mikor abbahagytuk.

- Rendben! - huppant le az egyik kanapéra. Én az asztalról felkaptam a távirányítót aztán mellé ültem. Direkt úgy ültem mellé, hogy a csípőm az övéhez ér és egy kicsit neki támaszkodtam a jobb kezének. A szemem sarkából láttam ahogy egy kicsit meglepődik és végig néz rajtunk, de én úgy tettem mintha észre sem venném.

- Jurassic Park? - kérdeztem mikor a Netflixen megláttam.

- Nem hallottam még róla! - vont vállat.

- Most csak szivatsz! Hiszen kultfilm! - ámultam el és térdeimet felhúzva felé fordultam.

- Nem szórakozok! - rázta a fejét. - A HYDRÁNÁL két agy mosás között nem nagyon volt alkalmam filmet nézni - hajtotta le a fejét. Magam se tudom miért de a vállára tettem a kezem mire felnézett rám.

- A HYDRA szörnyű dolgokat tesz. Mind a világgal mind az embereivel. Ezért is volt többek között elegem belőlük! - hazudtam. Vagyis egy részét. Igaz, hogy a HYDRA velem se bánt valami kesztyűskézzel de ez kellett ahoz, hogy jó ügynök legyek és túl sok mindent köszönhetek nekik meg amúgy is eszembe se lenne elárulni őket.

- Elszöktél tőlük?

- Igen. Három hónapja - hazudtam ismételten.

- Három hónap alatt felzárkóztál popkultúrából? - mosolyodott el újra és már nyoma sem volt az elöbbi szomorúságból.

- Nem. A kiképzés közben a popkultúláris " tanítást,, is kaptam hiszen a célpontokkal remek beszélő témák lehetnek - fura volt ilyen lazán beszélni a múltamról és az csak még egy lapát, hogy igazat mondok.

- Elképzelem ahogy egy romos szobában ülnek a szirének és mindenféle filmet meg sorzatot! - kacagott.

- Egyébként nagyjából ez is történt! - nevettem én is.

- Megérkezett a pizza! - szólalt meg Péntek.

- Felhozom! - állt fel Bucky.

Amíg lement a szobámba siettem amit most elsőre sikerült eltalálnom! Gyorsan felhaptam egy shortot és egy atlétát. Igaz, hogy november közepe felé járt az idő de a toronyban jó volt a fűtés.

Mikor vissza ültem a kanapéra pont abban a pillanatban nyílt a lift ajtó amin egy pizzás dobozt szorongató Bucky lépett ki.

- Átöltöztél? - nézett végig rajtam kicsit zavartan mert a szettem tökéletesen kiemelte minden adottságom. Félmosolyra húztam a szám rajta. Eddig ő hozott zavarba bár ötletem sincs hogyan.

- Így sokkal kényelmesebb!

Vissza ült mellém, én pedig elindítottam a filmet, közben elkezdtük enni a pizzát. Bucky érdeklődve figyelte a filmet. Én már vagy hatszor látta ezért fejből tudom mikor mi fog történni ezért inkább a mellettem ülőt kezdtem vizsgálgatni. Fehér bőrét csak a tévé fénye világította meg. Kék szeme édeklődve figyelte a film eseményeit. Enyhén borostás arcán annyira szívesen végig húztam volna az ujjam. Izmos mellkasát a rajta lévő szürke poló tökéletesen kiemelte. A rendes keze lazán mellette lógott. A fém kezét alig használta. Evés közben csak a jobb kezével evett. Amikor elkapott akkor is elösször a balt vette le rólam. Biztos utálja a kezét. A HYDRÁRA emlékeztetheti. Akkor rá kell vennem, hogy többet használja így elő jöhetnek az emlékei.

Egyszercsak támadt egy ötletem. Egy nagy ásítás mellett ellazítottam a testem így teljes testsúlyommal neki dőltem a fejem pedig a vállára érkezet. Éreztem ahogy az egész teste lefagy ettől. Magamban jót kuncogtam de ezt kívülről nem mutattam. Szememet le csukva játszottam, hogy alszom.

,, Milyen békésen alszik "- gondolta magában. Ekkor megéreztem egy hideg fém kezet az arcomon ami a fülemmögé tett pár kósza tincset.

,, Csodaszép " - erre bármennyire koncentráltam de egy halványan elmosolyodtam. Mivan velem? Eddig a világ legdögösebb csávója legaranyosabb bókján se mosolyogtam ha nem akartam. Most meg egy gondolatától mosolygok?

Gondolkodásomból az zökkenetett ki, hogy egy hideg fém kéz nyúl a térdemhez. Aztán menyasszony pózban felkap majd a szobá felé veszi velem az irányt. A szerepemet játszva valami érthetetlen morgással a nyakához tettem a fejem. Arcomat csikizte a borostája. A nyakába szuszogtam aminek hatására az egész teste begborzongott. Magamban jót kuncogtam rajta.

Egy kis bézás után sikeresen kinyitotta a szobám ajtaját. Finoman az ágyra hejezett aztán betakart. Érztem a fejem feletti szuszogását. Mintha azon gondolkozott volna, hogy mit csináljon.

Végül úgy döntött, hogy nem csinál semmit. Gyorsan kisietett a szobából.

Arcomat egy kicsit jobban belenyomtam a párnába és egy kicsit jobban elhelyeszkedtem. Nem járhatott olyan későre de teljesen magával húzott az álom..