- Gyere! Megmutatom a szobád - intett Stark.

A többiektől elbúcsúztam és utána siettem.

Egy hófehér folyosón ballagtunk, majd egy fekete ajtó elött meg álltunk a sok közül. Mindegyik teljesen egyforma volt. Tuti vagy egymilliószor el fogom téveszteni.

- Ez lesz a tiéd! - állt meg az egyik ajtó előtt. - Az egyik szomszédod Nat a másik Wanda. De nem akarok csacsogásra panaszt! - " fenyegetőzött,, de nem tudta visszatartani a mosolyát.

- Igenis uram! -húztam ki magam és jobb kezemet a homlokomhoz téve tisztelegtem. Stark csak nevett, amire én is elnevettem magam.

- És ki a szembe szomszéd? - mutattam a szembe lévő ajtóra.

- Bucky.

- Komolyan mondom ennél szerencsésebb sose voltam! A kávézóban tegnap az az öreg nyanya tényleg megáldott volna?

- Akkor jóéjt! - mosolyogtam és beléptem a szobába.

A szoba gyönyörű volt. Bár nem egyszer volt már a szállásom ötcsillagos hotelekben, de ez állandó lakhely lesz (vagyis csak a küldetés ideéig) és ahhoz nagyon nagyon szép!

A falak sötét lila színben pompáztak. Az ajtóval szemben egy hatalmas franciaágy amin a takaró is hasonló színű volt mint a falak. Az ágy elött a szoba közepén egy fehér szőrös szőnyeg, alatta pedig sötétbarna parketta. A baloldali falon volt egy könyvespolc mellette pedig két hatalmas tükrös szekrény. A könyvespolc elött volt egy fekete babzsák fotel. A jobboldali falon volt egy sminkes asztal és egy ajtó ami gondolom a fürdőbe nyílt.

Miután kigyönyörködtem magam ledobtam a táskám az ágyra előszedtem belőle a pizsim aztán bementem a fürdőbe.

Az is gyönyörű volt szürke csempe azon kívül meg minden fehér. Beálltam a zuhany kabinban és gyorsan megmosakodtam. Szerencsére volt törülköző szóval megtörülköztem vele aztán felöltöztem és konkrétan bedőltem az ágyba. Szinte azonnal elaludtam.

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem, mert én hülye elfelejtettem kikapcsolni a reggel hetes ébresztőm.

Miután kinyomtam morogva kászálódtam ki az ágyból. Mert az ébresztő miatt teljes felkeltem.

Gyorsan letusoltam. A táskámban keztdtem kutakodni. Végül egy fehér póló és egy fekete farmer mellett döntöttem. A sminkasztalnál mellig érő szőkés-barna hajamat egy kócos kontyba fogtam.

Következő utam a konyhába vezetett kávét remélve. A lépteimet felgyorsítva siettem tovább, mikor megéreztem a kávé illatát ami a rántottáéval keveredett.

A konyhában egy vígan sütögető Stevvel és egy asztalnál üldögélő, kávét iszogató Buckyval találtam szembe magam.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman mosolyogva Steve. - Éppen rántottát csinálok. Kérsz?

- Steve! Tudod te hány óra van? Úgy tűnik igaz, hogy az öregek hajnali ötkor kelnek - morogtam miközben töltöttem magamnak a kávét, amit valszeg Steve csinált. Tettem bele egy kis tejet és már ittam is.

- Akkor ha neked még korán van hogyhogy már fent vagy? - nevett Bucky. Ő is olyan friss volt mint Steve. Mi van ezekkel? Most komolyan? Reggel fél nyolc van?

- Én elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőm! Ha az nem szól akkor én kilencig is alszok! Nagyapa! - ültem fel a konyhapúltra és a lábamat lógattam.

- Milyen pimaszok ezek a mai fiatalok! - mondta Bucky a lehető legmélyebb és rekettebb hangon amit csak tudott.

Stevevel hangosan fel nevettünk. Bucky is velünk nevett.

- Egész vicces ez a csapat. Könnyű lesz beilleszkednem - gondoltam magamban.

- Mi ez a kora reggeli jókedv? - szólalt meg a hátam mögül egy kicsit rekett női hang. Oda néztem és egy kócos hajú Nattel találtam szembe magam.

- Na! Úgylátszik ma mindenki korán kelt! - nevetett Steve. Nat csak szemét forgatva ült le Buckyval szembe.

- Hétkor konkrétan kirúgott az ágyam - morogta miközben elkezdte enni Steve rántottáját.

- Vagy inkább Steve rugott ki a saját ágyából - szólaltam meg én is.

Nat a hajához hasonló arcszinnel és szikrákat szóró szemekkel nézett rám, de szája sarkában egy kis mosoly bújkált. Steve pedig majdnem elejtette a kezében tartott tányért és egy kicsit elvörösödött.
Bucky pedig nevetésében félre nyelte a kávéját, így köhögve nevetett. Most már tuti, hogy kavarnak. Bosszúálló szerelem! - gondoltam miközben én is rajtuk kacagtam.

- Milyen poénról maradtam le? - lépett be a helységbe Stark nyomában Wandával.

- Ez kontextusban jó - hagyta abba a köhögést Bucky.

- Ezek szerint azonosultál a humorunkal- nézett rám mosolyogva.

- Nagyon nehéz volt, de sikerült rájönnöm, hogy leginkább egymás oltogatása a fő humor forrásotok.

- Gondolatolvasó vagy! - nevetett Nat.

- Ezt Stark is megmondta tegnap.

- Tényleg tegnap nem tudtál válaszolni az erőddel kapcsolatos kérdésemre! - ült mellém a konyhapúltra Wanda.

- Nem csak simán a gondolatolvasás a képeséggem - válaszoltam az esti kérdésre.

- Akkor még mi? - kérdezte érdeklődve Stark.

- Jó pár dolgot - mosolyogtam selytelmesen. - például rátudom venni mindenféle dologra az embereket.

- Ezt hogy kell érteni? - kérdezte homlokát ráncolva Steve.

- Hadd demonstráljam! - ugrottam le a konyhapultról és Steve el álltam. Érdeklődve nézett le rám. Az egész csapat körénk gyűlt még Bucky is felállt.

Mélyen a szemébe néztem. Éreztem ahogy az alapból barna szemem kékké változik, a szemem a pupillám pedig mint a kígyójé egy vonallá húzódik. Steve tekintete is megváltozott, olyan volt mintha lehúzták volna benne a redőnyt, nincs otthon senki csak az üres ház. Innen tudtam, hogy a hatásom alatt van.

- Öntsd magadra a kávéd! - parancsoltam.

Steve szó nélkül emelte a feje felé a kezében tartott bögrét, amit szinte azonnal fejjel lefelé fordított, így a fekete folyadék a szőke hajára ömlött. Az egész csapat dőbbenten nézett engem.

- Vissza! - kiáltottam aminek hatására Steveben felhúzták a redőnyt.

- Mi a franc? - kérdezte Steve a hajához kapva.

- Na! Hogy beszél Kapitány! - szukálódott Stark amire Steve csak egy szemforgatással reagált.

- Ez elképesztő volt! - szólalt meg ámúltan Bucky. - Jó ha sosem sértelek meg! - nevetett fel.

- Előre látó vagy! - mosolyogtam rá és egy aprót kacsintottam.

- Ezen kívül tudsz még valamit? - kérdezte Wanda.

- Rengeteg dolgot. De most csak a kedvencemet mutatom! - vigyorogtam és Wandához léptem. A kezemet nyújtottam neki, hogy fogja meg. Ő engedelmeskedett. Amikor hozzám ért érztem, hogy a testemet átjárja az erő.

- Most mit csináltál? - kérdezte értetlenül.

- Most pár percig én is rendelkezek a képességeddel - mosolyogtam.

A HYDRÁNAK hála tisztába voltam Wanda erejével szóval azonnal fellebegtettem egy az asztalon található villát. A csapat ámúlva nézte a feje feletti tárgyat. Egy rövid ideig pörgettem-forgattam, aztán úgy gondoltam, hogy emelek a téten. A villát letéve fogtam magam és fellebegtettem Buckyt. Kicsit ijedten kezdett kapálózni, de közben elismerő pillantásokkal nézett a szemembe.

Egyszercsak arra eszméltem, hogy éreztem ahogy az erő kiszáll belőlem. A kezem körüli pirosas csillogás eltűnt, ennek hatására Bucky körül is eltűnt ezért a fenekére érkezve placcsant a földön.

- Basszus! Sajnálom! - siettem oda hozzá.

- Újabb ok, hogy ne bosszantsalak fel! - nevetett miközben feltápászkodott.

- Szerintem a lebegtetést hagyd Wandára! - nevetett Strak.

- Jó tanács! Meg fogadom! Nem akarom kinyírni az egész csapatot - Legalábbis amíg nem adják ki parancsba - tettem hozzá magamban.

- Biztos jól vagy? - fordultam a mellettem álló Buckyhoz.

- Estem már nagyobbat is! - nevett fel és fémkezével megvakarta a tarkóját.

Sziasztok! Szörnyen sajnálom, hogy ennyi ideig tartott a kövi rész de az ihlet szeret bújócskázni és sokszor nagyon nehéz megtalálni.
Igérem a kövi hamarabb jön! Addig is remélem tetszett ez a fejezet. Szép estét vagy napot ki mikor olvassa! 😄
Puszi! ❤