A garázs ahova behajtottunk tele volt sportautókkal. De láttam úgy két motort is.

- Magának mégis hány kocsija van? - kérdeztem Starkot.

- Ebben a garázsban vagy amblok? -kérdezett vissza vigyorogva. Csak forgattam a szemem.

Stark leparkolt. Mindketten kiszáltunk. Én kivettem a táskám hátulról Stark meg hívta a liftet, amibe aztán mindketten bepattantunk. Stark megnyomta a megfelelő emelet gombját és mentünk is.

- A csapat tudja, hogy idehoz? - néztem fel rá mert mert majdnem egy fejjel magasabb volt nálam.

- Csak annyit mondtam, hogy lehet hozok egy új tagot.

- Akkor az új tag most bemutatásra kerül - mutattam végig magamon.

Pont abban a pillanatban mikor befejeztem a mozdulatot nyílt az ajtó.

Egy hatalmas nappali tárult szemem elé. Két nagy bordó kanapé meg még három ugyan olyan színű fotel volt benne. Meg egy fehér asztal volt még és egy TV. A nappali együtt volt a konyhával de azt most nem néztem mert mindenki a nappali részében volt.

Az egyik kanapén Amerika Kapitány ült mellettem valami ismeretlen néger férfi. Éppen valamin nevettek ami filmben történt. A kanapé elött a földön, ha jól sejtem Wanda Maximoff ült egy párnát szorítva magához. Az arca alapján nem nagyon osztotta a mögötte ülők nézetét a nevetés terén mert úgy nézett, mint aki mindjárt elsírja magát. A másik kanapén kinyúlva Nathasa Romanoff feküdt. Látszott, hogy mindjárt elalszik vagy már el is aludt a filmen. Az egyik fotelben egy 16-17 év körüli fiú ült. Ő Maximoffhoz hasonlóan könybelábadt szemmel figyelte a képernyőt. A mellette lévő fotelben meg a célszemélyem Bucky Barnes ült.

Ő nem nézte a filmet. Helyette valami könyvet olvasott. Egy egyszerű melegítőben és egy szürke polóban volt. A hosszú barna haja az arcába omlott így semmit sem láttam belőle.

- Köszönjük a lelkes fogadtatást! - zökkentett vissza a valóságba Stark.

Stark mondatára mindenki ránk kapta a tekintetét. Még Romanoff is felült. Bucky is felnézett a könyvből. A tekintetünk pont találkozott. A szemei sokkal kékebbek és ragyogóbbak mint azon a képen.

- Stark! Pepper mit fog szólni? - kérdezte mosolyogva a Kapitány. Aminek hatására elkaptam a teikintetem. Gyorsan belülről a számbelsejébe haraptam, hogy elpiruljak. Ez az kedvenc trükköm!

- Nagyon vicces Rogers! - mondta Stark és bár nem láttam tuti, hogy meg forgatta a szemét.

-Egyetértek. Mert nemár haver! A lánya lehetne! - halottam meg egy nevető mélyebb hangot. Vissza néztem a csapatra.

- Akkor ennyi erővel én a lányomat puszilom meg mikor megpuszilom Natet? - nézett nevetve Buckyra a kapitány.

- Mi van velem? - kérdezte a szemét dörzsölve Romanoff. Tuti, hogy Stark mondata ébresztette fel.

- Steve le kislányozott - nevettem Maximoff. Erre mindenki felnevettem kivéve a kapitányt védekezően felemelte a kezét Romanoff mérges és kérdő pillantásai ellen. Én is a csappatal nevettem.

- Ráadásul jó a humora - nézett végig mosolyogva rajtam a néger férfi.

- Most, hogy mindenki kinevette magát - kezdte Stark.

- A nevem Ávja Ivanov - fejeztem be helyette.

- Minek vigyázzon vele! Halja a gondolatokat és nagyon erősen üt! - kiáltott Stark vigyorogva.

- Te is mutáns vagy? - szaladt elém Maximoff csillogó szemekkel.

- Ezek alapján te is - mosolyogtam rá.

- Ja! Wanda Maximoff vagyok! - jött a felismerés, hogy nem mutatkozott be. - Csak a gondolat olvasás a képességed?

- Kicsit toljátok késöbbre a csacsogást - lökte finoman arrébb Wandát a néger férfi mielőtt bármit válaszolhattam volna.

- Sam Wilson - nyújtott kezet.

- Ávja Ivanov. De ezt már mondtam - mosolyogtam.

- Seve Rogers - jött oda a kapitány.

- Önt ki nem ismerné Kapitány? - nevettem.

- Hívj csak Stevenek! - kacsintott.

- Rendben. Steve - kacsintottam vissza.

- Csak kiváncsiságból - lépett Steve mellé Romanoff - Engem ismersz?

- Nathasa Romanoff. Alias a Fekete Özvegy - válaszoltam.

- Hív nyugodtan Natnek - mosolygot.

- Én meg Peter Parker vagyok! - szólat meg a kamasz srác. - De a szuperhős nevem Pókember - tette hozzá.

- Szia Peter Parker! - integettem neki hiába volt alig 10 centire.

- Mi ez a nagy nyüzsgés itt? - repült át hirtelen a plafonon egy piros robot.

- Mi a...? - rémültem meg.

- Nyugi ez csak Vizió - nyugtatgatott Wanda.

- Üdvözlöm hölgyem! - szált le elöttem és most már nem piros volt hanem teljesen embernek nézett ki. - Baromi para ez a robot! - gondoltam magamban.

- Ávja Ivanov. Örvendek - mondtam kicsit még mindig ijedten amin mindenki halkan kuncogott.

- Akkor már csak engem nem ismersz - állt Peter mellé Bucky.

Gyorsan végig néztem rajta. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam. A szürke poló feszült a mellkasán így jól látszódtak az izmai. A fém karján nem lepődtem meg. Hisz az az egyik legfőbb ismertetője. Bár most fémből hanem valami fekete anyagból volt.

- James Buchenen Barnes, de hívj csak Buckynak - nyújtott kezet. Ekkor jöttem rá, hogy bámultam ezért gyorsan elkaptam a fejem.

- Ávja Ivanov - mondtam játszva a zavartan miközben elfogattam a kezét. - De hívj csak Ávjának - néztem fel a szemébe nevetve. Esküszöm valahányszor látom a szemét egyre szebb! Várjunk! Miért mondom ezt? Hisz ő csak egy célpont! Mi van velem?

Ő is nevetett a viccemen. - Gyönyörű a nevetése! Mivan? Mi van veled Ávja?

- Találkoztunk már? Ismerős vagy - mért végig.

- 2008 Párizs Elöttem lőtted le a Brit miniszter fiát. Én csalogattam ki a partiról - adtam neki választ.

- Mi van? - kérdezte Stark döbbenten.

- Az nem volt az aktában, hogy a HYDRÁ-nál mi voltam? - fordultam felé. Csak megrázta a fejét.

- Szirén voltam.

Bucky és Nat ilyedten néztek rám. Ők bizonyára tudták, hogy mit jelent ez. Wanda erősen elgondolkozva nézett mintha ismerős lenne neki de nem tudná mit jelent. A többiek értetlenül és döbbenten néztek rám.

- Szóval ha leöntelek vízzel akkor uszonyod lesz? - törte meg a beállt csendet Stark.

- Ez nem olyan vicces dolog Stark! - morgottrá Nat.

- Mert? Nem szereted a kishableányt? - kérdezett vissza nevetve Stark.

- A szirének a HYDRA legveszélyesebb egysége az özvegyek mellett - mondta Bucky miközben méregető pillantásokkal nézett engem.

- Olyan veszélyes vagy mint Nat? - kérdezte kicsit rémülten Sam.

- Tulajdonképpen igen. De máshogy vagyunk veszélyesek - szóltam hozzá a beszélegetéshez én is. - Az özvegyeket harcra képezték ki. Ők odamennek és ölnek, betörnek, harcolnak...stb. A szirének meg akár csak a mesékben a halálba csábítják a férfiakat. Arra lettünk kiképezve, hogy elcsábítcsuk a férfiakat és így információt szerezzünk vagy  elterjük valahonnan és így ölésre képzett ügynök - mutattam Buckyra - könnyebben megtudja ölni - magyaráztam.

Az utolsó mondatom hatására Sam hátrált három lépest tőlem. Steve egy gyors mozdulattal magához húzta Natet és átkarolta a vállát. Vízió is követte a példáját és ugyan ezt tette Wandával. Stark mikor meglátta ezt a két cuki kis párost ő se akart kimaradni ezért megölelte saját magát.

Mindeni kicsit félve nézett rám. Kivéve egy valakit.

- Te nem félsz? - fordultam Bucky felé.

- Amint mondtad már találkoztunk - mosolyodott el halványan. - és gondolm most nem mondanád ezt el nekünk ha valami ilyen szándékod lenne - könnyebb lessz a dolgom mint gondoltam. Úgy tűnik, hogy egy minimális bizalma már így is van velem kapcsolatban.

- Köszönöm! - biccenttem mosolyogva. - Ugyanis nem rémlik Stark, hogy elszöktem a HYDRÁ-tól? Szirén voltam. De már nem vagyok az! - hazudtam. - Csak ezért mert mi voltam már féltek tőlem?

Stark egy kicsit elszégyelve magát le hajtotta a fejét. A többiekre néztem. Mindenki erősen kerülte a tekintetem.

- Sajnáljuk! - szólatmeg Stark.

- Semmi baj! - nevettem el magam. - Teljesen jogos! Még teljesen idegen vagyok nektek.

- Remélem nem leszel sokáig! - bújt ki Steve öleléséből Nat. Elém lépett.

- Üdv a Bosszúállóknál! - tárta szét a karját.

- Örülök, hogy itt lehetek! - mosolyogtam. - És annak is, hogy a bizalommal nem nagyon lesz probléma! - tettem hozzá magamban.