Egy hideg szoba padlóján ültem. A hátam az ágynak támasztottam. Egyik kezemben egy kés a másikban egy apró faág. Magam se tudom, hogy mit de faragtam az aprócska botot. Nem szoktam faragni, ez csupán unaloműzés képpen volt. Mert az alváson kívül semmit sem lehet csinálni ebben a szobában. Ösz-visz egy ágy volt benne és semmi más. Az is szinte teljesen elfoglalta a szobát. Nekem is össze kellett egy kicsit húzodnom, hogy letudjak ülni.

Szerencsére nem ez volt az állandó lakhelyem. bár az se volt sokkal nagyobb és barátságosabb. Mondjuk az én "szakmában,, nem nagyon lehet állandó lakhelye az embernek. Ritkán töltök egy fél évnél több időt egy helyen. Itt is csak két napja vagyok. Valami feladatot kapok. Mondjuk nem értem, ehhez miért kell itt dekkolnom, de ezzel nem gyorsítok fel semmit.

Teljesen belemerültem a faragásba. Csak az zökkentett ki, hogy ez a cella méretű szoba nehéz fém ajtaja hangos nyikorgással kinyílt mögöttem.

- Босс хочет видеть ты! ( A főnök látni akar) - mondta érzelem mentes hanggal az ajtóban álló.

Szó nélkül felálltam. A kis faragványomat az ágyra dobtam. A késemet az ügynök kitartott kezébe nyomtam aztán némán kisétáltam az ajtón.

- Сука. ( Szuka) - morogta az orra alatt miközben bezárta az ajtót.

Nem reagáltam semmit. Már megszoktam, hogy az ügynökök 98%-ka egy kiképzett kurvának tart. Ami egyáltalán nem igaz de felesleges rugózni rajta. Amúgy is mit csináljak? Tudok harcolni de sehol se vagyok a képzett ügynökökhöz képest. Akiknek ráadásul elég nagy része vagy másfél fejjel magasabb nálam. Imádom a magasságom! Jó! A munka közben jól jön de ha ki kell állom magamért akkor nagyon idegesítő.

Némán sétáltam az ügynök után. A folyosón csak a csizmám kopogása hallatszott. Nem nevezném ezt "a világ legbarátságosabb helyei versenyen,,. Mindkét oldalon végig az én ajtómhoz hasonló fém ajtók voltak. A falak kopottak és dohosak. És megmertem volna esküdt, hogy vahonnan víz csepegett de ötletem sincs honnan. A világítás volt a legjobb! A plafonon végig neon csövek és szinte minden második kiégett vagy idegesítően vibrált.

Úgy 5 percet sétálunk a folyosón. Mikor egyszer csak megállt és kinyitott egy ajtót. Rá se nézve léptem be rajta.

- Üjön le! - intett egy szakállas, öltönyös férfi aki egy íróasztalnál ült. Úgy negyven körül lehet.

Ebben a szobában se költöttek sokat a berendezésre. Az ajtóval szemben volt az íróasztal, amin csak pár papír volt szét szórva. Ezen kívül a falnál egy könyves polc aminek egy másik ügynök támaszkodott.

Szófogadóan leültem az asztal elött található kis faszékre.

- Kivel és mit kell csinálnom? - kérdeztem hátradőlve a széken.

- Egy volt ügynököt kell visszahoznia - nyújtotta át nekem az aktát amit eddig a kezében tartott.

Kinyitottam és olvasni kezdtem.

Név: James Buchanan Barnes - Hmm. Ismerős ez a név. De ötletem sincs honnan.

Született: 1917. 03. 10. Brooklyn -1917? Mivan? 2017 van! Ez hülyének néz?

- Ha jól értem ez a férfi idén lett 100 éves. Mit csináljak vele? Találjam fel a feltámadás varázsitalát? - néztem fel a mappából és felhúztam az egyik szemöldököm.

- Még él - sóhajtott lenézően.

- Akkor lélegeztető géppel vagy anélkül hozzam? - néztem a szemébe amiben egy kis idegesség csillant. Ennek láttára félmosolyra húztam a számat.

- Még teljesen életképes. Alig néz ki harminchétnek - dobott elém egy fényképet.

Felkaptam és részletesen átnéztem.
Tényleg max harmincöt és a ruházata alapján napjainkban készült a kép. Nem volt nagyon kiöltözve. Fekete baseball sapka. Piros poló, rajta szürke kabát.

Majdnem válligérő barna haj. - Áh! Már tudom honnan olyan ismerős!- mosolyogtam egy aprót.

Kicsit erősebb borosta és kék szem.
- Egész jól néz ki - gondoltam magamban.

- Akkor azért kell vissza hoznom mert ellopta a fiatalság forrásából szerzet vizüket? - pimaszkodtam és az asztalra dobtam a képet.

- Azt ajánlom, hogy fejezze be ezeket a vicceket mert... - Állt fel a székből és áthajolt az asztalon. Fenyegetően nézett rám.

- Mert? Mert mi lessz? - szakítottam félbe. Azt hittem a fülén gáz fog kilőni.

- Én vagyok a legjobb szirénjük. Azaz semmilyen maradandó sérülést nem kaphatok hiszen a testemmel dolgozok. Nagyon nem érné meg maguknak ha nem tudnék dolgozni. És még hogyha az elöbbiekért másnak akarnák adni ezt a feladatot nem tudják. - vigyorogtam a képbe miközben én is felültem a székemből. - Hiszen ha az emlékezetem nem csal akkor Ő - mutattam a képre - a Tél katonája. Ismertebb nevén Bucky Barnes. Amerika Kapitánnyal gyerekkoruk óta a legjobb barátok. Vagyis most a Bosszúállóknál van. És oda csak engem fogadnának be mert a képességem jól jönne nekik is. Végül és most kivételesen utolsó sorban biztosan megcsinálták már minden papíromat vagy a háttértörténetemet. - ültem vissza a székbe és villantottam egy győztes vigyort.

De nem tartott sokáig a mosolyom mert a szakállas lekevert nekem egy pofont. Nem erőset. Csak annyira, hogy egy kicsit helyrerakjon.- Ezek szerint mindenben igazam volt - vigyorodtam el újra.

- Szuka! - morgott miközben vissza ült a székére.

- Úgy látom nem túl gazdag a szókincsük. A haverja is ugyan ezt mondta rám úgy 20 perce - böktem a fejemmel a mögöttem álló ügynök felé. A szakállas már nem is reagált semmit csak megforgatta a szemét.

" Hogy lehet, hogy ezt a pofátlanságot nem írtották ki belőle a kiképzésen? ,, - gondolta magában miközben egy fiókban kotorászott.

- Tudja van amit nem lehet kiírtani az emberből. És mellékesen sok bevetésen viccesnek tartottak - válaszoltam a magában fel tett kérdésre. Kikerekedett szemekkel értetlenül nézett rám.

- Az nem szerepelt az aktámban, hogy képes vagyok a gondolat olvasásra?

- Ezeken szerint nem szóbeszéd- dobott elém egy útlevelet.

- Nem bizony! - kaptam fel az útlevelet.

- Lucy Vils? Ez most komoly? - néztem rá mikor megláttam az útlevélben álló nevet.

- Már hozzászokhatott volna az álnevekhez.

- Hozzá is szoktam. De messzemenőleg ez eddig a leghülyébb - forgattam a szememet.

- Hát így járt - vont vállalt.

- Akkor most irány Amerika?

- Először Párizsban visszük. Ott eltölt 2-3 napot. Aztán mintha elszökött volna tőlünk egyedül utazik New Yorkba. A további feladatokat késöbb kapja meg.

- És mi lessz a háttérstorymmal?

- A toronyban adja önmagát. Saját múltját, saját nevét, saját izlését stb... A toronyba kerülésig meg a Lucy Vils nevet használja. Az ahhoz tartozó történetet meg magára bízzuk.

- Értettem.

- Kint várja egy kocsi ami a reptérre viszi.

- Indulok!

- Éljen a HYDRA! - kiáltott utánam.

- Éljen a HYDRA! - mondtam miközben kisétáltam az ajtón.

Ugyanazzal az ügynökkel mint aki ide kisért kimentem az épületből. A kapu elött tényleg állt egy fekete kocsi. Gyorsan bepattantam a hátsóülésre. A kisérőm meg az anyósülésre ült. Aztán indultunk is....