Mókás-Mikulás 

Szokatlanul nagy volt a nyüzsgés ezen a szerdán a Stray Kids tagok lakásán. Mondjuk, az is igaz, hogy szokatlan szerda volt a mai, így a nyüzsgés máris értelmet nyert. Ugyanis a csapat menedzsere, Kim Daeun kiszagolta Felix karácsonyi terveit, és gondolta, ő is besegít... Érdekes ötletet dobott fel a fiúknak: öltözzenek Mikulásnak, látogassanak meg egy óvodát, és osszanak csokit a gyerekeknek. A cég pártolta az ötletet, úgy gondolták, mulatságos videót készíthetnének belőle a rajongóknak. Így nem volt más hátra, megvették a kosztümöket meg az édességet, és nekiálltak beöltöztetni a csapatot. 

- Most komolyan Chan lesz egyedül a Mikulás, és mi meg krampuszok? - panaszkodott Changbin. 

- Persze, mert ő öreg, ti meg kicsik vagytok - közölte az "egyértelmű" választ Seungmin a krampuszruhát öltő Changbinnak, Jisungnak és Felixnek. 

- Legalább nem vagy egy kibaszott rénszarvas - morgott Hyunjin. 

- Hyun, vigyázz a szádra! - szólt rá Chan, ahogy éppen az álszakállat erősítették az arcára. 

- Vagy a Télapó előhúzza a virgácsot a puttonyából - vihogott Jeongin. 

- És megbünteti vele a rossz fiúkákat - fűzte tovább Jisung. 

- Még csak az kéne - húzta fel az orrát Seungmin. 

- Nem tudom mi bajotok van, én élvezem ezt - igazgatta Minho az agancsait, miközben éppen pirosra festették a sminkesek a nóziját. 

- Te fogd be, Rudolf, jó? - Hyunjin úgy nézett az idősebbre, mint aki éppen élete poklán megy át. - A te fejedben valami rosszul van - tette még hozzá halkabban, de nem elég halkan. 

- Jiji, megüthetem? - érdeklődte meg Minho. 

- Nem! - szólt rá Chan. 

- Nem téged kérdeztelek - forgatta Minho a szemeit. 

- Légyszi ne, Min, majd ha hazaértünk - kérte Jisung, mire Minho sóhajtva letette az öklét. 

- Lixi, picim, segítenél? - szenvedett Changbin a cipzárral. 

- Pillanat! - mondta Felix, aki egész eddig Chan körül sertepertélt. 

- Naaa, Christopher Miklós bácsinak majd segít más, légyszi picim, a te kis kezeid kellenek ehhez a rohadt húzókához! - Changbin látványosan szenvedett azzal a cipzárral, hogy a párja figyelmét felkeltse, de nem igen működött. 

- "Húzóka"? Túl sokat vagy Jisunggal, ragad rád a hülyesége - nevette ki őt Jeongin, majd tovább igazgatta a haját a tükörben. 

- Nyaaa, én nem is vagyok hülye! - konyult le Jisung szája. 

- Persze, hogy nem, Jiji - mosolygott rá Minho, aki elsőként készült el, és most az ajtóban várta a többieket. 

- Úúú, románc a levegőben! - cukkolta őt Hyunjin, ahogyan az szokása vagyon néki az utóbbi időben. 

- Románc a kurva anyáddal talán - fintorgott Minho, mire Jisung lesütötte a szemét és elfancsalodott az arca, de a nagy kavarodásban senki nem vette észre. 

- Ja, románc Minho és Hyunjin között - nevetett fel Jeongin, mire a két említett természetesen hevesen tiltakozott. 

- Túl sok fanfictiont olvasol Innie - csóválta a fejét Felix, miközben Chan sapiját igazgatta. 

- Na azt szeretném én látni! - horkantott fel Seungmin a kisebb mondatára. - Hagyjál a faszsággal - tudni lehetett, Seungmin mikor mérges, mert csak olyankor káromkodott. 

- Úúú, valakinek tetszik valaki a csapatból - idegesítette Jeongin az idősebb srácot. 

- Ökör - mondta rá Seungmin. 

- Rénszarvas, de közel volt - vigyorgott Jeongin, de Chan tekintete abbahagyásra intette őt. 

- Yongbokkie! - szólította a koreai nevén Felixet Changbin, aki még mindig a cipzárnál volt leakadva. 

- Igen? - kérdezte Felix és Jeongin egyszerre. 

- Szerintem rám gondolt, Innie... - pislogott Felix. 

- Honnan tudjam már, ez a hülye annyit hív engem Yongboknak! - háborodott fel Jeongin. 

- Te ne merd az én pasimat még egyszer hülyének nevezni! - sértődött meg Felix. 

- Picim! - kiabált Changbin, végre elérve, amit akart: Felix figyelmét és segítségét. 

- Megyek! - indult Felix valahára. 

- Na fiúk, ajánlom, hogy kész legyetek mert már öt perce el kellett volna indulnunk! - lépett be Kim Daeun, de közben még egy üzenetet írt a telefonján. 

Amikor viszont felnézett, kisebb káosz tárult a szeme elé: Felix teljes erejét bevetve próbálta azt a nyamvadt cipzárt felszenvedni Changbin széles hátán, Chanról újra és újra leesett az álszakáll, Seungmin sértődötten rángatta le a ruháját, hogy ő mégse megy, miközben Jeongin nyelvet öltött rá, Minho unalmában az ajtófélfára támaszkodva szórakozott, és közben kiszakított egy homokkal töltött dísz-zsákot, homokot szórva mindenfelé, Hyunjin olyan fejjel tűrte a sminkét, mint aki mindjárt kivájja valaki szemét a szarvasos hajpántja végével, Jisung pedig fordítva vette fel a gatyáját. 

- Hogy a jó ég esne belé, hát veletek semmi sem megy könnyen és normálisan?! - sóhajtott a nő. 

- Velünk? Soha? - röhögött Minho. 

- Látom - jegyezte meg epésen a menedzser, majd belevetette magát a szerencsétlenségbe. 

Felixet, Minhot és Jeongint kiküldte, mert ők már kész voltak, majd Hyunjint is, amikor meglett a sminkje. Rászólt Jisungra, egy mozdulattal felrántotta Changbin cipzárját, megigazította Chan szakállát, majd visszahívta Felixet, hogy a leaderrel együtt győzzék meg Seungmint, hogy öltözzön vissza, és jöjjön velük. 

Végül ez utóbbi tartott a legtovább, de egy jó húsz perccel később végre teljes karácsonyi pompában álltak az épület előtt, és szálltak be a kocsikba. Az óvoda közel volt, és Kim menedzser szándékosan több időt hagyott maguknak odaérni, mint amit mondott a csapatnak, hogy biztosan ne késsenek el. Persze Jisung egész út alatt azon izgult, hogy elkéstek, és mind az ő hibája. Csak az tartotta vissza a sírástól, hogy, amint azt Hyunjin "kedvesen" felvázolta neki, ha elkeni a sminkjét, még több gondot okoz mindenkinek. 

De a sok nehézség ellenére csak odaértek egyszer, mindenkinek el lett mondva a feladata, és indulhattak az aulába, ahová összeterelték az óvónénik a gyerekeket. Megszólalt a karácsonyi zene, és a fiúk bevonultak a kis, fából tákolt színpadra. 

A négy "rénszarvas" ment legelöl, Minhoval, azaz "Rudolffal" az élen, és a ruhájukra akasztott kötélen egy kartonpapír "szánt" húztak, aminek a takarásában MikuChan jött, úgy téve, mintha a "szánban" ülne. Mögötte pedig a három "krampusz" totyogott be. Kezdődhetett az előadás. 

MikuChan "kilépett" a "szánjából", majd mindannyian meghajoltak, és üdvözölték a gyerekeket. Elénekeltek nekik két karácsonyi dalocskát, még ugráltak és pörögtek is hozzá. 

- Ho Ho Ho gyerekek, nos ki volt jó idén? - kérdezte MikuChan a dalok után, mire a kicsik egyként kiabálták, hogy "Én!". - Nos, ez remek, nagyon remek... - folytatta Chan a műsort, de félbeszakították. 

- A Mikulás bácsi miért ugyanolyan kicsi, mint a krampuszok? - kiabálta be valaki. 

- Hát... umm... - Chan nehezen talált választ a váratlan kérdésre. A színpad oldalában várakozó menedzserre nézett, de a nő csak annyit jelzett, hogy találjon ki valamit. - Nos, nem vagyok én olyan kicsi, csak annak tűnök! Tudjátok, én már öreg vagyok, össze is mentem, meg is hajlott a hátam... Bezzeg ifjú koromban, én voltam a legmagasabb az Északi Sarkon! - találta ki, hogy mentse magát, mire ezt hallva a négy "rénszarvas" egyszerre próbálta nem elröhögni magát. 

- Min nevetnek a szarvasok? - érdeklődött egy kislány, aki közel ült hozzájuk. 

- Ó, ez csak a varázslatos zab mellékhatása, amit eszünk - válaszolt Jeongin röhögcsélve, mielőtt megint Channak kéne valamit kitalálni. - Ettől tudunk repülni az égen! És mellé nagyon vidámak is leszünk! - magyarázta, mire a mellette lévő három hyungja alig bírta visszafojtani a vihogást. 

Eközben a színpad másik oldalán a "krampuszok" is erősen igyekeztek visszafogni magukat, és nem nevetni. Az ő szemükben olyan nevetséges volt az egész, de a gyerekek láthatóan élvezték. 

- Én is akarok ilyen zabot! - lelkesedett az egyik kisfiú. 

- Ó, sajnos csak igen kevés van belőle, mert egy irtó ritka magból nő - csóválta a fejét Hyunjin sajnálkozó arckifejezéssel. - De a Mikulás hozott nektek sok más finomságot! 

- Úgy bizony! - bólintotta Felix, majd intett Binnek és Jisungnak, hogy segítsenek. 

Ők hárman kiszaladtak hátra egy pillanatra, majd egy nagy zsákot cipelve tértek vissza, ami tele volt mindenféle jósággal. 

- Van itt minden, mandarin, dió, mogyoró... - kezdte el sorolni Felix. 

- És a legjobb: csoki! - szakította félbe Jisung egy harsány kiáltással, amit a gyereksereg éljenzése követett. 

- Mi, a krampuszok sok időt és figyelmet fordítottunk arra, hogy a legjobb finomságokat készítsük el nektek! - vette vissza a szót Felix. - És aztán a Mikulással mindet elhoztuk ide hozzátok! - mosolygott Felix, és minden mondatát teljesen komolyan véve mondta, mintha ők tényleg karácsonyi manók lennének, és az igazi Mikulással jöttek volna. 

Persze ő csak hiteles akart lenni a gyerekeknek, hogy élvezzék a kis műsorukat, és úgy emlékezzenek rá, mintha a Mikulás járt volna náluk, nem csak pár srác beöltözve. De ez a komolyság, párosítva a "rénszarvasok" folytonos kuncogásával, már sok volt Changbinnak, és telitüdőből elnevette magát a színpadon. Emiatt viszont a szoros cipzár elszakadt, és a zöld felső, ami a jelmeze volt, leesett róla, egy zöld nadrágban és fehér pólóban hagyva őt, amely még hozzáadott a helyzet komikusságához. 

- Ejnye, csak nem belekóstolt valaki a zabunkba? - tettetett felháborodást Hyunjin, aki amennyire utálta az elején, annyira belejött a szerepébe. 

Erre aztán már az egész közönség, gyerekestül, ovónénistől, szülőstül a hasát fogva nevetett, ahogy a másik két "krampusz", a négy "rénszarvas" és MikuChan is. Sőt, a színfalak mögött még Kim menedzser is jót mulatott a jeleneten. 

Azután persze előbb-utóbb lejjebb ült az általános derültség a teremben, és a fiúk munkához láttak, hogy kiosszák a mikuláscsomagokat a gyerekeknek. Ez eltartott egy darabig, de mindenki jól érezte magát közben. Olyannyira, hogy a végén ismét énekeltek egyet, és ezúttal a kicsiket is bevonták a közös dalolgatásba. 

Jeongin még hazafelé menet is azt dúdolgatta, ahogy mentek vissza a kocsikkal a lakásukhoz. Két autóval mentek, ahogy szoktak, de kissé random döntötték el, ki hová ül, így került Hyunjin az anyósülésre Minho mellé, Jisung és Jeongin hátra. 

- Amúgy, kösz a semmit Minho - morogta Hyunjin. 

- Mi az hogy semmit?! - replikázott az említett. 

- Hát amikor a gyerekek kérdezgettek, csak én és Innie válaszoltunk! Te meg csak álltál kukán - nyavalygott Hyun. 

- Engem hagyj ki belőle! - szúrta közbe Jeongin. 

- Seungmin se mondott semmit, őt miért nem ekézed! - mérgelődött Minho. 

- Tőle az is nagy szó, hogy eljött! - állította Hyunjin. - De te "elvileg" élvezted! 

- De Hyun, te is tudod, hogy Minnek nem erőssége a rögtönzés - kotyogott közbe Jisung. 

- Nade... - kezdte volna Hyunjin, viszont az idősebb nem hagyta. 

- Jijinek igaza van! És amúgy is, mi bajod van neked velem álladóan, ha? - akadt ki Minho. 

- Hogyhogy mi bajom van?! - fújta fel az arcát Hyunjin, mint egy kis méregzsák. - Állandóan veszekszel velem, meg fenyegetsz, meg minden! Persze, hogy cikizlek és kötözködöm veled! 

- De hát én csak azért fenyegetlek meg veszekszem, mert folyton folyvást cikizel és belém kötsz! - értetlenkedett Minho. 

- Na ezt jól megcsináltátok - kuncogott Jeongin a hátsó ülésen. 

- Azt hittem ki akarsz maradni belőle - szólt be neki a két idősebb kórusban. 

- Viszont Innienek igaza van... sajnálom Hyun... - váltott komolyra Minho. 

- Én is... Tiszta hülyék vagyunk... - ismerte el Hyunjin. 

- Akkor? 

- Akkor? 

- Szent a béke? - kérdezte Minho. 

- Jó, legyen - fogadta el Hyunjin. - De attól még mindig nem szeretlek! 

- Én se téged! - forgatta a szemeit Minho, mintha ez egyértelmű lenne. 

- Na, ennyit a shippemnek - húzta a száját Jeongin. - Pedig tényleg láttam egy enemies to lovers dolgot köztetek... - ábrándozott. 

- Még mit nem! 

- Csak az kéne! - háborodott fel a két nagyobb egyszerre. 

- Azt próbáljátok meg - motyogta Jisung, de nem hallotta senki... vagy ha hallották is, nem mutatták. 

- Képzeljétek - mesélte Jeongin fancsali képpel a többieknek, mikor hazaértek. - Minho és Hyunjin kibékültek a kocsiban! 

- Na végre, hála égnek! - örömködött Chan, majd megpróbálta megnevelni őket, hogy a veszekedés rossz. 

De Felix nem igazán figyelt rá, helyette kinézett az ablakon, fel a csillagos égre, és magában mosolyogva azt gondolta "Csak létezik karácsonyi csoda!" 

Ezt így három órával határidő előtt befejezni nice, de nem baj... XD 

Eddig hogy tetszik a könyv? Mi a kedvenc részetek: a sztorik, a játékok, vagy a képek? =^w^= 

Ééésss, ki mit kapott a Mikulástól idén? Had halljam, ki volt rossz kislány? XDDD