Mézeskalács-baleset 

- Srácok! - csapta le drámaian a szakácskönyvet Felix a konyhapultra. - Ki akar velem mézeskalácsot sütni? - tette fel a kérdést még drámaibban. 

- Én! - válaszolt rögtön a 3Racha. Jisung animésen-eltúlozva, ahogyan Felix is beszélt, Chan nyugodtan, mint az szokása volt, Changbin pedig meglehetősen harciasan. 

Apropó, Changbin eléggé kompetitívvé vált az utóbbi hetekben, főleg Channal szemben. De senkinek nem tűnt fel igazán, hiszen mindig is versengő tudott lenni, az ingerlékenységét pedig ráfogták a fáradságra. Ő maga sem mondta soha, hogy valami baja lenne, így nem csoda, hogy a többség nem vette észre. 

De vissza a konyhába. Mikor Hyunjin és Seungmin meghallották az ötletet, csupán összenéztek, majd se szó, se beszéd, felsiettek az idősebb szobájába, kézen fogva. Ők biza nem sütnek! 

Minho is Jisung miatt maradt inkább, Felix viszont mégis örült, ugyanis Min köztudottan jól értette a dolgát az ételek terén, bár inkább főzni szeretett, nem sütni. Jeongin is úgy döntött, hogy segít, de csak azért, mert reményei szerint "Changbin kajabálása elviselhetőbb lesz, mint a galambpár búgása" ahogy ő fogalmazott. 

Így hát, a megmaradt kiscsapat nekiállt sütögetni. A receptet követve mérték ki a hozzávalókat, először a szárazakat keverték össze, ahhoz jöhettek a nedvesek. A mixet összegyúrták, ezt Chan és Changbin felváltva csinálta először (utóbbi külön figyelve rá, hogy a többiek, főleg szöszi kedvese orra alá tolja a bicepszeit közben). Azután viszont, amikor Jeongin elkezdte dicsérgetni Chant és az izmait, Changbin majdnem összeveszett velük, és Minho vette át a feladatot (őneki amúgy is csak Jis bókolhatott). 

Ezután a recept utasításai szerint betették a tésztákat műanyag fóliában a hűtőbe pihenni, addig hangosan énekeltek és nevetgéltek egymással. Olyannyira hangosan, hogy leidéztek vele egy kócos hajú, alulöltözött Seungmint, aki igencsak kiosztotta őket, hogy "kussoljanak már el a jó édes mamájukba". Ez a jelenet persze további vihorászást eredményezett, amit látva a feldúlt Minnie egy elegáns középsőujjat mutatva távozott. Viszont mázlijára már ideje volt kivenni a tésztákat, ezért a társaság kissé elhallgatott. 

Felix nyolc adagot akart, nyolc különböző formával, mindenki választhatott egyet-egyet (és a két kimaradó nevében is választottak). 

- Na, akkor melyikekkel kezdjük? - nézett csípőre tett kézzel Lix a kirakott formákra és becsomagolt tészta-adagokra. 

- Kezdjük velem, én vagyok a legidősebb - vetette fel az ötletet Chan, és már kezébe is vette a harang alakú formáját. 

- Én akarom kezdeni! - kontrázott rá Changbin, mire Jeongin megforgatta a szemét. 

- Szerintem Channak igaza van, menjünk időrendben - értett egyet a leaderrel Jisung. 

- Ó tényleg, már te is az ő oldalán vagy, Jis? - sértődött meg Changbin, mire a kisebb értetlenül nézett rá. 

- Binnie, ez nem verseny... - próbálta csitítani őt Felix, de az alacsony srác nem hallgatott rá. 

- De ez a mamlasz mindig magát teszi előre, mintha ő lenne itt az isten, vagy mi! - duzzogott Changbin. 

- Elnézést?! Ez nem igaz! És nem vagyok mamlasz! - háborodott fel Chan is. 

- Fiúk, légszíves, ne veszekedjetek! - állt közéjük Felix, hogy megakadályozzon egy esetleges konfliktust, de a cuki pillantása ide most kevésnek bizonyult. 

- Én meg még mindig nem hiszem el, hogy nincs cicás kiszúrónk - dünnyögte Min. 

- Minho, ne most! - szólt rá mindenki, mire ő fújtatott egyet, mint egy macska. 

- De Changbin, nekem kezd elegem lenni belőle, hogy mostanában állandóan belém kötsz, a semmiért! - tért vissza Chan a tárgyhoz. 

- Mi az, hogy a semmiért?! - háborgott Bin. - Folyton flörtölsz a pasimmal! 

- Szóval innen fúj a szél - állapította meg Minho, most azonban mindenki csak elengedte a megjegyzését a füle mellett. 

- Én nem- Eszembe se jutna! - akad ki Chan. 

- Binnie, miről beszélsz?! - hüledezett Felix. 

- Srácok... - kezdte Jisung, de nem hagyták beszélni. 

- Arról, hogy állandóan Chan körül sürgölődsz, meg sertepertélsz! Meg hallottam, amikor kikérdezted Hyunjint és Jeongint arról, Chan miket szeret, meg látom, hogy állandóan segítesz neki, és a kedvében jársz! - kiabálta Changbin, amitől szerelme szemébe könnyek gyűltek. 

- De hát én nem... - védekezett Lix, ám gombóc a torkában elakasztotta a szavait. Sose hitte volna, hogy Changbin féltékeny lenne, vagy hűtlenséggel vádolná. Hiszen köztük az első naptól volt valami izzás, valami, amit egyikük sem érzett senki másnál. És Felix rengeteg dolog miatt aggódott nap mint nap, de évek óta a Changbinnal való kapcsolata holtbiztos volt. Erre most ez??? Nem is értette. 

- Fiúk... - kezdte megint Jisung, de továbbra sem hallották meg őt. 

- Nem, nem, ne tagadd, hogy így volt! - hőbörgött Bin tovább, ki se látva a saját féltékenységéből. 

- Jó, igen, sokat voltam Channal mostanában! De nem azért, mert össze akarnék jönni vele! - csattant fel Felix. 

- Srácok... - tett egy harmadik próbálkozást Jisung, majd mikor ez is sikertelen volt, drasztikusabb módszert vett elő... - FOLYIK SZÉT A TÉSZTA BASSZÁTOK MEG! - kiáltott rájuk, mire azok hárman lefagytak a pillanatban. 

- Na jó, ennyi, betelt a pohár - vette a kezébe Jeongin a irányítást. - Ti hárman most szépen kimentek, és megbeszélitek a dolgot, addig mi hárman kisütjük a mézeseket. Majd ha lenyugodtatok, visszajöhettek díszíteni! - tessékelte ki Chant, Bint és Lixet a konyhából, majd becsapta mögöttük az ajtót. 

Ők pedig csak bámultak a csukott ajtóra a nappali közepén szobrozva. Jisung és Innie annyira kizökkentették őket a veszekedésből, hogy hirtelen azt se tudták, hol vannak. 

- Szóval... most mire is vagy féltékeny, Bin? - szedte össze magát Chan először. 

- Hát rád! Lixie annyit van veled mostanában! - morgott tovább Changbin, de a kisebb félbeszakította. 

- Mert mondjuk ő az egyik legjobb barátom, és szinte a bátyám! És mellesleg őt húztam a kalapból! - fonta össze a karjait mérgesen Lix. 

- A miből? - pislogott Changbin. 

- A kalapból, elsején! Én lettem az angyalkája karácsonyig! A játékban, tudod! - oktatta ki Lix oktondi kedvesét. 

- Basszus, arról el is feledkeztem! - jött rá Bin, mire Felix nagyot csapott az arcára a tenyerével. 

- Jesszus Binnie, nekem fontos az a játék, komolyan veszem! Minek találtam volna ki, ha utána nem tartom be? - tette fel a (jogos) kérdést. 

- S-sajnálom baby - kért bocsánatot akadozó hangon Changbin. Hirtelen teljes bűntudata lett attól, ahogy viselkedett. - Tényleg, egy idióta voltam! Hagytam, hogy a félelmeim befolyásoljanak, és nem gondolkodtam! Kérlek bocsáss meg nekem picim! 

- A... A félelmeid? - pislogott Felix. 

- Igen... - ismerte el Bin, és nyelt egyet. - Te vagy a legjobb dolog, ami történt velem, Lixi, és rettegek, hogy egyszer elveszítelek... - vallotta be. - Sajnálom. 

- Oh, Binnie - könnyezett be Felix szeme ismét. - Dehogy fogsz te elveszíteni! - lépett mellé, és átölelte. - Ha tehetném egy lépést sem mozdulnék mellőled! Nekem is te vagy a legjobb dolog az életemben! - pityergett, miközben belefúrta a fejét az idősebb vállába. 

Changbin szorosan magához húzta a kis szőke vékony testét, mintha attól tartana, hogy ha elengedi, köddé válik az orra előtt. Százszor elmotyogta a fülébe, hogy sajnálja, de Lix megrázta a fejét. 

- Semmi baj - mondta könnytől csillogó szemekkel. - Csak ígérd meg, hogy a jövőben nem leszel ilyen butus, és beszélsz velem, ha valami gond van! - vette a két pici kezébe szerelme arcát. 

- Ígérem Lixi - fogadta Bin, mire a kicsi elmosolyodott, és apró csókot adott neki pecsétként a fogadalomra. 

Mindeközben Chan csak állt mellettük, mint hímvessző a lakodalmi mulatságban, nem tudta mit csináljon. Aztán mikor a megbocsájtás már szilárdnak látszott, de még mielőtt átment volna békülő-kufircba, megszólalt. 

- Khmm, és az én bocsánatkérésem hol marad? - kérdezte Changbintól. 

- Igaz, Hyung, bocsánat tőled is. Egy ökör voltam, sajnálom. Nem szabadott volna féltékenykednem rád, hiszen eddig is mindig bíztam benned, a barátom vagy. 

- Na azért - vigyorodott el Chan. - Amúgy van egy megvallani valóm... Én Changbint húztam az angyalkás játékban - mondta el nekik, mire Felix akkorát nevetett, hogy két fejet is elővarázsolt. 

- Nem hiszlek el titeket! - morgott Seungmin, ahogy felbukkant a nappaliban, mintha csak teleportált volna. - Egy büdös pillanatra nem tudtok csöndben maradni! 

- Na, jó hogy mindenki megvan, lehet indulni díszíteni a sütiket! - szólt Minho a konyhaajtóból. - És nem, Seungmin, ebből már nem húzzátok ki magatok! - fenyegetőzött, majd betessékelt mindenkit a konyhába. 

Az immár teljes csipet-csapat nekiállt kikeverni a mázat a mézeskalácsokra, kicsi citromléből meg sok-sok porcukorból. Ezt is kis tálkákba szétszedték, és némi színezéket adtak hozzájuk, kivéve egyhez, azt meghagyták fehéren. Utána ezekből díszítgették ki a sütijeiket, van, akiknek jobban ment (pl Felixnek és Hyunjinnak), de mondjuk Jisung csak egy nagyobbfajta ragacsot alkotott. Ám ennek ellenére is jól elszórakoztak, hogy immáron mindenki kibékült egymással.