1998.12.19.

Elkezdődött a téli szünet. Előző héten írtam Vladnak, hogy meg fogjuk látogatni őket. Ki gondolná, hogy még mindig nem vitte csődbe az iskoláját... ((- Én csodálom, hogy így bírja vezetni!)) ami még furcsább, hogy a szülők nem veszik észre, hogy vámpírok a tanárok. ((- Ebbe bele se gondoltam, de logikus! - Pislogok magam elé. - Meg kell tőle kérdeznem, hogy csinálja!)) Holnap reggel indulunk... Jobb ha alszok egyet, nem szeretnék véletlen elaludni holnap a sárkányok között. ((- Pedig de megnéztem volna! - Nevetem el magam.))

1998.12.20.

A mai nap enyhén szólva is leterhelő volt. De lehet jobb, ha az elején kezdem miután eljutottunk Erdélybe. Addig nem is történt semmi lényeges, míg kiválasztottuk a sárkányokat, hanem utána...

+Hármas nézet+

Ideje elmenni Vladékhoz. Remélem nem lesz feltűnő, hogy tudom merre kell menni. Óhh, Puppe palacsintát akar. Látszik, hogy terhes. A gyereke imádni fogja a palacsintát. ((- Ne is emlegesd Reigel odáig van érte, főleg azért, amit Draco csinál!))

- Vladnál mindig van! - ez meglepő... Úgy látszik, hogy Vlad most a Weasley fiút szeretné lenyűgözni, másként nem lehetne ilyen biztosan kijelentenie, mivel minden nap más desszertet szoktak készíttetni. ((- Akartam én ezt tudni? Most már nem fogok tudni a Weasley szemébe nézni rendesen! - Fintorodok el.)) Elég nyomós indok kell ahhoz, hogy egymás után többször is felszolgálja ugyanazt... és az udvarlás az. Akkor szokott ilyen lépéshez folyamodni, mikor... időszaka van. ((- Milye?)) Fenébe. Itt a kapuk közelében alig lehet nem észrevenni a jelenlegi kisugárzását. Utálatos vámpír ösztönök, ha most lépnék be oda rögtön rám ugrana, mert velem már volt és nem kell semmilyen köröket megtennie... Jobb lesz elhúznom a csíkot és csak távolról figyelni, nehogy ennek ellenére valami hülyeséget csináljon. Majd megjelenek előtte is, ha kicsit lenyugtatta a saját... ösztöneit. ((- Te jó Kirké! Mondd, hogy nem! - Ijedek meg.))

- Később visszajövök! - jobb ha nem megyek túl messze. A vámpírok ilyenkor kevésbé tudják maguk ellenőrizni, és nem kéne egy terhes nőnek a plusz stressz. Jobb lesz figyelnem Vlad gondolatait, hogy időben cselekedhessek... ha valami véletlen történne.

Egyenlőre jó benyomást tesz Puppere, de még csak bemutatkoztak egymásnak. Princeps felismerte, hogy vámpír, ami a családi öröksége mellett nem is annyira meglepő... Ne... Ne... Mit csinálsz Puppe Princeps!? Ennél hülyébb ötlet!... mentségére szóljon nem tudja... Ha tudná mi jár most Vlad fejében!...

"Enyém! Meg kell kapnom! A szép sikolyt ... a nyögéseket... az uralmát... a vérét! Enyém!" ((- Ezt muszáj volt?! Muszáj?!))

Igazán idegesítő ezt hallgatni. Szinte ordít. A szeméből szikráznak gondolatai... Úgy látszik a Weasley fiú is észrevette a tekintetet, mert felsikított Vlad szemébe nézve. Legalább ez elérte, hogy Princeps visszaváltson mielőtt közbe kellett lépnem. Épphogy egy hajszál választotta el a vámpírt attól, hogy rárontson. ((- Soha, soha, soha többé nem veszem fel a seggfej alakját, soha! - Ráz ki a hideg.)) Úgy látszik most kap egy kis körbevezetést Puppe Vladtól. Ez legalább elvonja a figyelmét. Termek, termek, termek... Nem sok minden változott mióta utoljára itt jártam... Óh, de ez a szív alakú kő biztos nem volt itt. Puppe hozzá is ért. ((- Még szép, hogy letapiztam. Egy jól nézett ki, kettő olyan energiái voltak, mint egy mágnesnek, persze, hogy megpöckölöm!)) Valami furcsa benne, jobb ha közelebbről megvizsgálom. Mostanra Vlad is képes annyira kontrollt tartani, hogy ne kelljen felügyelnem rájuk.

- Átlagnál magasabb varázslatos kibocsátás és apró vibráció - manipulált kinézet... de miért?

- Tegye le azt uram - ez a hang. Megfordulok és...

- Mária, Huan, László milyen meglepetés. Rég találkoztunk, hogy vagytok? - Vlad klánjának tagjai... amennyiszer jártam itt különféle ügyekben már mind ismerem. Mennyi szép háborút is vívtunk meg együtt. ((- Vajon miért nem csodálkozom? - Nézek el oldalra.))

- Az elmúlt két században eléggé unatkoztunk - húzza el a száját Huan. - Amúgy üdvözöljük újra itt, uram! - ezzel mind meghajolnak előttem... ezek a régi szokások, pedig már nem vagyok a tábornokuk.

- Mi lenne, ha kicsit fogócskáznánk? - értetlenül néznek fel. - Én viszem a kavicsot ti kergettek érte! - erre cinkos vigyor kezd játszani szájukon és én elfutok. ((- Szóval így kezdődött a fogócska!))

+

Igen, megfeledkeztem a vámpír szaglásról. Vladnak muszáj volt elmondani Puppenek, hogy terhes, most hallgathatom végig a sárkányt, míg elmondja az előző hónapi rövidke kiruccanásunk. Az egyetlen jó talán ebben, hogy mikor erre gondolok mindig eszembe jut Maria arca mikor megmondtam neki, hogy amúgy ez a fiú lesz a lánya férje... és mellesleg, hogy igazából egy Malfoy. ((- Na, azt én is megnéztem volna, úgyis olyan keveset láttam anyuból!)) Szép emlékek... Főleg mikor megemlítettem, hogy unokája is lesz... Persze mindez azután volt, hogy elmondtam neki apró adottságom. Majd miután lenyugodott az apró sokkból, amit az új információk eredményeztek, elvittem a beosztásunkra bizonyításként. Elsírta magát, majd mikor kimondta a kalap a Griffendélt felnevetett. ((- Vajon örömében vagy szégyenében?))

"- Igen, a kinézete tőlem, a jelleme Siriustól. Pedig, azt hittem... ((- Nem vagyok, olyan mint az apám! - Morgok.))

- Ő is vérbeli Mardekáros. Csak tudod milyen lett az a ház az elmúlt években - mondtam szörnyülködve.

- Igaz. És te? Itt is Hollóhát? - mosolygott. ((- Oh, dehogy! Rosszabb!))

- Nem, itt nem. A legjobb barátommal mentem egy házba. Én is Grifis vagyok itt - erre felemelte a szemöldökét.

- Te? Griffendélben? Majd ha Mardekár Malazár leszármazottja leszel! ((- Meglepődnél, ha tudnád anya!)) - nevetett mellettem, olyan hangosan, hogy örültem előrelátásomnak, mert meghallották volna mások is és lelepleződhettünk volna.

- Látod? Semmi akadálya a Griffendélességnek - mosolyogtam, mire megfagyott az arcán a vigyor.

- Te... te... - nem bírt épkézláb mondatot kinyögni. ((- Jaja! Ő!))

- Igen, a rokonod vagyok. Ebben a korban én vagyok a Mardekár család feje - sóhajtottam.

- Akkor Aldrich bácsinak vagy a gyereke? - meglepetten nyitottam ki a szemem. Ez előtt is gondolkodtam, hogy kik voltak a szüleim, de nem jutottam el addig, hogy megkeressem a nevüket és azt, hogy mi lett velük. ((- Amúgy miért nem kérdezted meg Olga nénit? - Fogom meg az állam.))

- Szóval Aldrich... - szomorúan néztem le. Ő lelkesen mondta.

- Igen, jelenleg... vagyis a jelenemben ő a családfő, de nincs felesége, már azt gondoltuk nem is lesz. Ki lesz az? Ki az anyád? - kérdezte lelkesedéssel, de az arcomra nézve eltűnt a mosolya. - Mi a baj? ((- Ezt nem kellett volna, anya! Nem tudja! - Szomorodok el.))

-Emlékszel mikor elsőben megkérdezted kik a szüleim? - nagyokat pislogott.

- Igen, azt mondtad árva vagy ami így, hogy tudom hogy a jövőből jöttél egész kézen fekvő hazugság volt. Így senki sem kérdezte tőled többet. De mi köze ennek a mostani témához - néha annyira hasonlít Princepsre. Pont így néz mikor az ikrek magyaráznak neki. ((- Na, azt legalább tudom, akkor hogy nézek!)) Apró mosolyt engedtem felé.

- Nem volt hazugság - hagytam pár másodpercet számára, hogy felfogja szavaim jelentését, majd folytattam. - Sose ismertem a szüleimet és még a nevük sem tudom... Vagyis valószínűleg most már tudom az apám nevét, de semmi egyéb. Egy képem, egy emlékem sincs róluk. Csak Infinito.

- Sajnálom, de talán egyszer... - nem fejezte be a mondatot.

- Talán... - talán megkeresem őket és köszönök nekik, mintha senki lennék, egy idegen, de legalább én tudni fogom, hogy én leszek a fiuk." ((- Ezt most direkt csinálod mi? El fogom magam sírni! - Törlöm meg a szemem.))

Most elszomorodtam. Nem szoktam teljesen visszaemlékezni erre, csak az elejére és az utána lévő körútra Puppe életének fontosabb eseményeiből. Miért ilyen hosszan mesélt Malfoy?... Jobb kérdés... Miért kavarog dühösen Puppe mágiája a kastélyban? ((- Mert ki voltam akadva? - Kérdezem ironikusan.))

"A kisasszony rájött, hogy mindketten tudtatok arról, hogy terhes."

Igen, Vlad tudja mikor kavarodnak el a gondolataim, és mi az amit kérdeznék. ((- Azta sokat nem tudok még róla... De van, amit nem is akarok! - Ráz ki a hideg az emlékre.))

- Jobb lesz megpróbálni lenyugtatni Lilyt, de előtte lenne még egy kérdésem Vlad - a Malfoy gyerek már indulna, de ezt meg kell kérdeznem. Bólintással jelezi, hogy mondjam. - Mi volt az a szív alakú kő? Utoljára nem volt itt.

- Ó, az. Az Sacer szíve - villannak ki szemfogai mosolygás közben. ((- Fujj! Akkor egy szivet tapiztam le?! - Nyújtom ki a nyelvem is.)) Számíthattam volna erre. Jobb ha tényleg indulunk, ez a nagy stressz nem fog jót tenni.

- Viszlát Vlad, sok sikert a Weasleyvel. A feleségednek meg találj ki valami igazán jó indokot, hogy miért nem hoztad fel azt a napot neki, talán utána még segít is a legújabb hódításodban - kacsintok és az értetlen sárkányt karon ragadva hopponállok. ((- Ne! Kiégett a retinám, a gondolattól is!)) Most Morgana segítségére lesz szükségünk.

- Morgana! Segítened kell lenyugtatni Lilyt!

- Mi az? Mi történt Alexander? - nem érti ezt a hirtelen megjelenést.

- Lily két hónapos terhes és mikor rájött, hogy a férjének előbb mondtam kiakadt. Tudod milyen veszélyes ilyenkor. Még két hete van a stabil időszakig - hadarom le és rögtön sarkon fordulunk, hogy Puppehez menjünk. Igen, a varázslatos terhességek első hónapjaiban nagyon sok vetélés van, nem lenne jó ha Princeps csak emiatt elvesztené a születendő gyermekét. ((Csak pislogok a naplóra. - Köszönöm. - Suttogok.))

+Vége+

Szerencsére Puppenek sikerült lenyugodni és nem volt károsodás sem. Ez után már csak a holnapra való előkészületeket tettem meg. Most pedig neki látok az iskolai papírmunkák maradékának, hogy a szünet többi részében ne kelljen ezzel foglalkoznom.

((- Apropó papír munka, még nekem is van egy adag, amit meg kellene csinálnom! - Sóhajtok fel, ahogy becsukom a naplót és elteszem, hogy elinduljak befejezni a dolgomat.))