1998.06.24./1025.04.20.

Újra. Újra megtörtént. Malazár mondta, hogy lehetséges, de nem hittem, hogy tényleg meg fog történni. Pont mint akkor régen ötödikben. Miért most!? ((- Mi történt megint?))

Bárhogy is, este elmegyek járőrözni egyet (tíz év), annyi idő alatt el szokott múlni általában. ((- Nagyon nem értem, hogy miről makogsz seggfej!))

1998.06.24./1552.09.02.

Továbbra sem történt semmi változás. Nem hagyhatom ott túl sokáig magukban Puppééket sem. Muszáj lesz szólnom Malazárnak.

Most még elköszönök a török barátomtól és indulok. Nem lesz túl boldog, hogy nincs meg a titkos fegyverük az Egriek ellen, de engem nem igazán izgat.

1998.06.24./1025.04.22.

Malazár leszidott, hogy nem rögtön hozzá mentem, de annak is örült, hogy ennyi idő után elmondtam. Legalább most Helgát nem riasztotta, hanem csak maga kezdett el ügyködni.

Én is segítettem volna, de mind a beszéd, mind az írás túl sok időt vesz el most számomra, így nem bírok tanácsokat és ötleteket átadni Malazárnak.

A tanórákat egy speciális varázslattal sikerül megoldanom, de semmi több. Talán tanácsot kell kérnünk Emrystől. ((- Emrystől? Mivel kapcsolatban?))

1998.06.24./1025.04.27.

Emrys elfogadta, hogy segít. Természetesen, mint mi is sejtettük ez egy mellékhatás, de azt még mindig nem tudjuk, hogyan állítsuk meg. ((- De mi és minek és én miért nem értek egy kurva mukkot sem?))

1998.06.24./1025.05.01.

Princeps színjátszó köre hatalmas sikert arat mostanában. ((- Még szép, hogy sikert aratott, hát én találtam ki!)) Én is részt veszek, de Malazár folyamatos segítségét igényelem. A varázslat amit kitaláltunk jó, de kellenek szünetek benne, így olykor ő irányít engem. ((- Hogy mit csinált? - Pislogok a fejem vakarva, eddig se volt semmi tiszta a seggfejjel kapcsolatban, de most még annyira se értek semmit.))

Szerencsésnek tartom magam, hogy pont most kezdtünk neki a színjátszásnak. Legalább a gyerekeknek nem olyan feltűnő az eltérés. ((- Milyen eltérés? Én nem emlékszem semmire!))

1998.06.24./1025.05.05.

Emrys továbbra is idióta. Méghogy fürödjek meg a Fekete-tóban és közben mondjam az általa fabrikált bűbájt. Nem ért sokat. ((- Te komolyan hallgattál Emrysre? Akkor ne csodálkozz, hogy nem hatott, amit mondott! - Nevetek fel akaratlanul is.))

Az idő telik. Nemsokára vége az évnek és vissza kell vinnem Puppet és a csapatot. Malazár azt mondta, hogy naponta jöjjek vissza akkor is a vizsgálódás folytatásához. ((- Még mindig sötét van! - Motyogom.))

1998.06.24./1025.06.07.

Sok minden történt az elmúlt hetekben, ami miatt nem volt időm írni. Többek között születésnapi partit csináltunk Malazárnak. ((- Tuti kis party volt! - Mondom vigyorogva.)) Rég láttam már ilyen meglepettnek, pedig csak blöfföltem vele, hogy mindenkinek arról kell beszélnie... De bevált! ((- Blöfföltél?! - Rökönyödök meg. - Végül is bejött! - Gondolkodom el.))

Princeps és az én ajándékom tetszett neki a legjobban. Még azt is elintéztem, hogy legyen kép Puppe gyerekeiről is, bár ő nem tudta kik azok. Nehéz volt leállítanom a kis lurkókat egy képre, de megérte. ((- Én úgy emlékszem, akkor még csak Reigelt láttam? Hova dugtad a másik kettőt? - Húzom fel a szemöldököm.)) Malazár pedig készített egy olyan könyvet, mint amilyennel Tomot ismertem meg. Így tarthatjuk a kapcsolatot és csak akkor kell visszamennem, ha előrehaladást ér el. ((- Ilyen könyvet én is akarok! - Morcizok.))

1998.06.25.

Princeps találkozott élete első jelentősebb időutazási problémájával. Hasonlóan reagált hozzám. Én is kiakadtam, hogy újra tizenegy vagyok, de én tizenegy éves önmagam lettem. Ő legalább szinte ugyanolyan maradt. ((- Persze, hogy kiakadtam, teljesen normális reakció volt. Különben is előtte még sose vittél másik időbe!)) Lily nem is értette a fennakadását, de miután elmagyaráztam csak nevetett és azt mondta: "Ebben is jobb vagyok! Egy pálca legalább nem változik, akármennyit is él!" ((- Sose... Sose fogom ezt megszokni! - Rázom meg a fejem. - Már megint azt hittem, hogy rólam beszél! - Verem fejem a naplóba.)) Hallatszott, hogy kissé önelégült, de már megszoktam.

Pozitív fejlemény az is, hogy Malazár talált valami növényt, ami a Fekete-tengerben nő és képes lehet enyhíteni a tüneteket. Ezért áthelyeztem Malazár pálcáját a Drumnstangba, mert így biztos nagyon hamar oda fogunk menni. ((- Tudtam, hogy direkt csináltad, annyira tudtam!)) Valószínűleg ebből sikerülhet gyógyszert is csinálni, ami végleg megszünteti ezt a kellemetlenséget. ((- Milyen, gyógyszert és mire?))

Nem hittem, hogy ilyen sokáig fog tartani. Mikor ötödikes voltam három hét alatt elmúlt____ ((- De mi?! Mi ez?! - Morgom a naplóval.))

1998.06.25./1616.12.18.

Hát ez pech. Ki tudja merre. Ki tudja hol. Legalább az időt tudom, meg az uralkodó vallást. Hogy honnan? Egy templom lépcsőjére érkeztem és a "szívélyes" pap elmondta latinul, hogy mennyit írunk és ahelyett, hogy beengedett volna, csak a legközelebbi fogadó felé vezető utat mondta el... És latinul! Mintha egy tizenegy éves kölök tudna latinul! ((- Te most tényleg úgy utaztál időt, hogy nem tudod, hova kerültél? - Kérdezem meglepetten. - Ez új! Nagyon új és baljós jel!))

Mindegy le kell nyugodnom és elmenni minél távolabb, hogy felvehessem a rendes alakom... anélkül, hogy megégetnének.

1998.06.25./1616.12.19.

Az éjszakát a szabad ég alatt töltöttem. Legalább nem tizenegynek nézek ki, de ez nem tud túlságosan boldogítani. Mindig ez van mikor nem tervezem be az ugrást!

Vajon ismerek valakit a közelben? Ki tudja. ((- Oh, hatalmas baj van! - Állok meg az olvasásban. - Sajnálom a seggfejet!))

1998.06.25./1625.12.20.

Innentől nem közvetlenül írok a naplómba. Nem akarom kockáztatni, hogy baja essen (a biztonsági bűbájokban sem lehet teljesen megbízni), főleg, hogy elkezdett havazni. Talán oda kellene mennem, ahhoz a szembe jövő paraszthoz, hogy kikérdezzem, de most már tényleg ideje elrejtenem a kabátomba a naplóm, a lapok átvizesednek. ((- Szóval ezért ilyen hullámos itt a lap! - Emelem meg az oldalt.))

/Második nézet/ ((- Micsoda? - Húzom fel a szemöldököm. - Mi a rák az a második nézet?))

Játszunk! Játszunk! Gyere játszunk! Ó teljesen egyedül van! Vajon hogy nézne ki a vére a friss havon? Közelebb, még közelebb... ((- Szépen nézne ki, de ez akármi is, szörnyen zavarba ejtő!))

- Üdvözletem uram! Meg tudná mondani merre járok? - de szép mosoly! Játszani akar! Hát játszunk. ((- Honnan szeded, hogy akar játszani?))

- Üdv! New York-tól egy napi járóföldre uram! - hmm, de szép szemek! Túl szép egy parasztnak, túl sok élet van benne. ((- Mi van? - Fintorgok.)) - Mi lenne, ha ma nálunk maradna? Vihar közeledik és nem kívánom senkinek, hogy kint legyen abban a hatalmas havazásban! - nevet! Milyen szép csengés! Ó, milyen szép lehet a sikolya? Ha nálam lenne Lily...de örülne most! ((- Talán jobb is, hogy nincs nálad a pálcád, nagyon nem vagy önmagad! - Nézek értetlenül a naplóra.))

- Nagyon meghálálnám - bólintottam. Most már játszunk!...

Segítek neki vinni a fát amit magával hozott. Mit kéne még csinálnom, még hálából. Kedves férfi. ((- Összezavarodtam. - Vakarom meg a fejem.))

/

A lánya és a felesége is tárt karokkal fogadott. A kislány újgenerációs varázsló, ha jól érzem, de az is látszik, hogy elnyomja. Nem tesz jót a mágikus mag fejlődésében. ((- Ne, ne, ne! Mondd, hogy nem az! - Halványodok el.)) A felgyülemlett mágia miatt könnyen elvesztheti az irányítást, mint már párszor láttam. Bár azon alkalmakkor csak távolról tudtam megfigyelni, mert mire odaértem megsemmisültek, mintha valaki eltüntette volna őket... ((- De ez az! Ez obskurus! - Ráz ki a hideg már a gondolatra is.)) Most, hogy belegondolok ez olyan, mint amit én tennék... ((- Mit csinálnál?)) de üzenetet szoktam hagyni magamnak ezekről. Hmmm. Előfordulhat, hogy csak hirtelen felindulás vagy... igen, valószínűleg köze van Puppehez. ((- Mi az, hogy köze van hozzám? Mit csináltam? - Pánikolok.)) De ez most csak az enyém!

/

Tényleg hatalmas ez a vihar. Nem szívesen lennék kint most. Szerencsés voltam, hogy egy ilyen adakozó emberrel futottam össze, még vacsorát is adtak. Finom cipó volt, nem is hinné az ember, hogy ilyet ehet valahol ilyen időben. A lány szemein látszott, hogy kívánja tőlem, tehát elraktam a felét és most mellettem eszegeti a végét a szülei tudta nélkül. Nem, már elaludt. Jobb lesz, ha berakom az ágyába.

Ideje nekem is aludnom. Sok mágiámat felemészti, hogy állandón használnom kell azt a biztonsági bájt, hogy ne legyenek feltűnőek a tünetek. ((- Milyen tünetek? - Kérdezem a naplót rázva.)) Hmmm. Tegnap még reménykedtem egy kicsit, hogy a Fekete-tenger közelébe érkeztem, de nem. Mindegy, majd foglalkozom ezzel, ha visszaérek, jobb ha nem gondolkodok tovább és az alvásra koncentrálok.

- Ha lehet, most ne gyere elő vadászni. Tudom, hogy mennyire utálsz hidegben mászkálni. Jó éjt Infinito! - jobb ha berakom a kabátomba, azt a kezem amelyiken ő van. Hmm. De szeretem a helyeslő sziszegését.

/12.21.

Vége a viharnak. Nem akarok a kelleténél tovább itt maradni. Most, hogy mindenki ébren van ideje indulnom.

- Köszönöm a vendéglátást! Remélem még találkozunk! - mosolygom... Játszunk hát! Olyan puha a hó! Játszunk!

- Szívesen, jó uram! Ez volt a legkevesebb amit tehettünk. Isten vigyázza útját! - integet és én egy intés után elfordulok, de valami megragadta a karomat... vagyis valaki! Ő talán játszik? De szép lenne!

- Ne menj! - ó, de szép érzelmes kiáltás! Vajon fél most a vigyoromtól? Olyan...édes!

- Mit tettél már megint te lány!? - Mi a baja a szép szeműnek? Á! Kék a hajam! Hát játszik! Ó! ((- Obskurus! - Fintorgok. - De mi a rák van a seggfejjel?))

- Nem én, nem én, nem én... NEM! - Végre! ((- He? - Pislogok a naplóra, mikor valaki értem kiált és az ajtóban meglátok egy kis fekete hajkoronát. - Szia Mira! Mit szeretnél kicsikém?

- Apa nem enged játszani Seraphival. - Motyogja a kislány.

- Biztos nem az a helyzet, hogy Seraphi nem akar veled játszani? - Kérdésemre a kislány elpirul. - Jól van, kicsim. Gyere, majd anya játszik veled. - Állok fel, teszem el a naplót, majd fogom meg a kislányom kezét, hogy kivezessem a szobámból.))