1998.08.01.

Végre elérkezett az egy hetes szabadságom. Előre megcsináltam minden feladatom, hogy ne zavarhassanak. Az alapítók portréi a helyükön, Hollóhát klubhelyiség rendbe rakva, rengeteg papír letudva és most irány a megérdemelt pihenés. Bezárkózok a Mardekár kastélyba, hogy véletlenül se tudjon senki megtalálni, Infinitot rábíztam addig Malazárra és Lilyt megkértem, hogy ne beszéljen velem az elkövetkező héten. ((- Nem rólam beszél, nem rólam beszél! - Mantrázom magamnak.)) Teljes nyugalom. Nem gondoltam, hogy a pálcám ilyen gyorsan beleegyezik ebbe, de lehet ő is észrevette mennyire fáradt vagyok. És most... alszok.

1998.08.04.

Három napot végig aludtam. Nem is gondoltam, hogy ennyire kimerítettem a tartalékaim... és Helga valószínűleg még rám kényszerítene pár napot, ha tudná mennyire keveset aludtam mostanában... ((- Ha tudtam volna, én is rád kényszerítem!)) De nem tudja, így ideje a kikapcsolódás részére térni a nyaralásnak. Lehet meglátogatom Vladot, úgyis rég voltam nála.

1998.08.05./1902.08.26.

Ma megérkeztem Vlad kastélyába. Bemutatott a feleségének, kedves nő csak kissé vaskalapos. ((- Erzsébet nem is kicsit!)) Rengeteg szobát és kertet jártunk végig. Utoljára a dolgozószobát mutatta meg. Takaros kis szoba volt. Semmi túl figyelemre méltó... De volt egy festmény, egy férfiról. Rákérdeztem Vladnál.

- Ki ez? Nem nézel ki olyannak, aki csakúgyból kirakja valaki képét, így hát ne is próbáld azt mondani, hogy nem tudod - ismerem már eléggé ahhoz, hogy tudjam nem beszél szívesen a múltjáról, de túlságosan érdekelt az alak.

- Hahhh, ez kedves barátom nem más mint az én teremtőm - erre kikerekedett a szemem. - A neve Theos Sacer.

- És miért van egy kép róla a dolgozó szobád falán? ((- Ja miért van ott az a kép?))

- Azért, hogy minden nap emlékezzek rá kit kell megölnöm - mondta komoly hangon. ((- Nem látom az összefüggést, de vámpír máshogy jár az agya!))

- Eléggé dühös lehetsz rá - átmentem a székéhez és lábamat az asztalra téve leültem.

- Te is leszel valószínűleg - kérdőn felvontam a szemöldököm. - Mióta ismerlek jó párszor megpróbált már megölni téged és azt mondtad nekem, hogy nem csak akkor találkoztál vele mikor itt voltál. Valószínűleg megszállottan meg akar ölni téged és lecsapolni a véred. ((- Miért akar mindig mindenki valamit Alexandertől?!))

- Nem tehetek róla, azt mondják ízletes - erre nevetni kezdett.

A képről csináltam egy másolatot a naplóba emlékbe.

((- Nem rossz kép! - Forgatom meg kicsit a naplót, hogy jobban lássam a képet.)) Ez után már csak vacsoráztunk. Most felkéredzkedtem egy kicsit felfrissülni és magán dolgokat intézni, de még hivatalos vagyok egy sakk partira, így nemsokára ideje lesz elindulnom. Néha olyan irigy tudok lenni a vámpírokra, hogy nincs szükségük alvásra. ((- Nem csak te vagy ezért irigy!))

/Második nézet/

- Miért is mugli sakkot játszunk? - nem mintha nem lenne ugyanolyan jó mint a varázs sakk, de egy misztikus lénytől nem várná az ember.

- Mert a másik széttört mikor a fejemhez vágta a feleségem - mormog csak az orra alatt, mert a nő a szoba túl oldalán olvas. ((- Ezt el tudom képzelni! - Nevetek fel.))

- Megérdemelted - hallatszik a vár úrnőjének hangja.

- Hát ha így van, de sajnálattal kell közölnöm, hogy akár mugli, akár varázslatos még így is nyertem. Sakk-matt! - vigyorgok rá, mire csak hitetlenül nézi a táblát. - Mi lenne ha közelebb jönne hölgyem és nem csak távolról hallgatózna, így talán még beszélgethetnénk is.

- Ha már felkért. Általában a férjem barátai nem látnak szívesen mikor velük van - jelenik meg előttem és leül a kanapéra. Szép lábai vannak. ((- Mi van, láb mániás vagy?)) Távolról nem lehet ezt észrevenni.

- De én nem üzleti ügyben jöttem, hanem csak egyszerűen nyaralni... és kikapcsolni - nyalom meg ajkaim miközben Vladra néztem. Ő csak kínosan elfordítja az arcát. Ááá, szóval nem beszélt a feleségének erről.

- Remélem eléggé képes lesz ellazulni itt. Egy ilyen vár nem mindenki számára nyugtató, hisz csak vámpírokkal van tele. ((- Szerintem egész jó kisugárzása van a kastélynak!))

- De a férje mindig kényelmessé teszi az itt létet, ha érti mire gondolok - erre a mondatomra látszik, hogy Vlad inkább kirohanna a szobából. Erzsébet csak értetlenül néz rám. - Gondolom tudja, hogy a férje biszexuális és több kapcsolatot szokott egymás mellett folytatni, ugye? - kész, kidőltem. Ilyen vicceset életemben nem láttam. Vlad a szoba másik végén egy szék alatt elbújva és a felesége közben összetöri a saját poharát. ((- Jó ez tényleg vicces lehetett! - Kuncogom.))

- Vlad Tepes! Mégis hogy gondolod, hogy ezt az "apró" tényt elfelejtetted közölni az esküvőnk előtt? - kérdi megrovón, de nem mozdul.

- Hát... gondoltam... tudod... a...a... a legtöbb vámpírnál ez így van - remeg a hangja, de édes.

- És ön együtt volt a férjemmel.

- Ugyan már Erzsébet, ne mondja, hogy nem jött rá rögtön mikor beléptem. És különben is kértem, hogy hívjon Alexandernek - mosolygok, Vlad csak úgy néz rám a szék alól mintha azt kérdezné, hogy: Te nem félted az életed? ((- Alexander? Én még nem láttam, hogy féltette volna valaha is!))

- Igaz Alexander, és ez inkább a férjem és nem a te hibád, neki kellett volna mondania az esküvő előtt, hogy ne érjen váratlanul! - miért jó, hogy a mondat végére így felemelte a hangját? Én süketülök meg tőle nem Vlad. ((- Csak az indulat! - Legyintek egyet. - Csodálom, hogy nem pofozta le!)) - Gyere ide kedvesem! - nem tűr ellentmondást, szegény Vlad, ilyen uralkodó nőt kifogni maga mellé... de nem igazán lep meg. És... Csatt. Nem gondoltam, hogy pofon vágja.((- Na ez az az Erzsébet akit én ismerek!)) - Ezt azért, mert nem gondoltad, hogy fontos lehet.

- Ha feszélyezve érzed magad a jelenlétemtől elmehetek, máshol is eltölthetem a szabadságom maradék ré... - ez meg... hát erre... még én sem számítottam. Lecsókolt. Karom köré tekerem és közelebb húzom. Igen, a vámpír faj egy jellemvonása... Nem bírnak a szenvedéllyel, ha beindulnak... De várjunk... Hogy lett szenvedélyes felém Erzsébet? ((- Mint korábban is mondtam, miért akar mindig mindenki valamit Alexandertől?))

///Princeps gondolatai rossz felé járnak, a csók a nyakon volt és innentől kezdve egy futóversennyel egybekötött vérivás jelenetei olvashatók... Csak Princeps következtet rosszul.///

- Vlad ne csak tátsd a szád ott. Alexander nem hozzám jött és miattunk a vendéged tehernek érezte magát a nyaralásán. Illik kárpótolni. Nem? - miért nem tetszik ez a vigyor? ((- Nekem meg a szöveg nem!))

- De igen! - na jó, Vladtól már megszoktam, de nem megnyugtatóbb. Ez mindig hosszú éjszakát jelent.

((- Ne! Te most komolyan?))

- Magasságos! Még! - ó milyen szépek tudnak lenni a vámpírok.

((- Komolyan leírta az egészet! - Lapozok tovább.))

- Nem... én... el... - óhh, de szép így Erzsébet.

((- Nem még mindig nem akarom tudni a beosztottaim hálószoba titkait! - Lapozok gyorsabban. - Áh, itt olyan, mintha vége lenne!))

- Vlad... Hová tűnt Erzsébet? - az előbb még itt volt, szinte biztos vagyok benne.

- Neki dolga van mostanra - mosolyog, szép a fogai innen tökéletesen látszódnak.

- Akkor ... - ajkak. Hmm, édes és... keserű, de játékos.

- De itt hagyott, hogy szórakozzunk még - az az ördögi vigyor, ami imádni való rajta.

((- Nem, tévedtem! Nincs! - Fordulok el egy pillanatra.))

- Vlad... gyorsabb... én... - nem bírom már az iramot, de mégis...

((- Még mindig?))

Ez az édes fájdalom, mint mindig. A vérem veszi, s csókolja a nyakam...

- Jó éjt kedves - mosolygó hang és... fekete...

((- Itt a vége, hála Kirkének! Most jóval többet tudtam meg a seggfej magán életéről, mint amit akartam! - Ráz ki a hideg.))

/

- Mit keresel itt!? - szép ébresztő. Vladnak úgy látszik vendége van. Jobb ha megyek és megnézem miután felvettem valamit.

- Hát így üdvözlöd egy régi ismerősöd? - szinte nevet. Mi baja lehet ezzel az "emberrel" Vladnak.

- Nem érdemelsz más fajtát Sacer! - végre ideértem. ((- Nem ez a fazon volt a teremtője?)) Tehát ez Vlad teremtője. Élőben szebben néz ki. ((- Kösz seggfej, jelenleg nem vagyok kíváncsi a véleményedre ilyen téren!))

- Már milliószor mondtam, hogy nem Sacer, hanem Sacrus. Nem hiszem, hogy nehéz lenne megjegyezni - nevet. ((- Seggfej kettő! - Forgatom meg a fejem.)) Nem vették észre, hogy itt vagyok, ami elég furcsa, főleg ha belegondolok, hogy mindketten vámpírok. ((- Szerintem szimplán csak nem akartak észrevenni!))

- Ugyanaz, nekem teljesen mindegy.

- Lehet, hogy jelentésre az, de én mégis a Sacrust szeretem jobban - ideje rávilágítanom a vámpíroknak, hogy itt vagyok.

- Jó reggelt! Remélem nem zavarok - mosolygok feléjük és Vlad teremtője 'Sacrus' elkezd kuncogni.

- Á, a vámpír mágusom. ((- Mi van? Olyan nincs is!))

- Nem vagyok vámpír - tisztázom a félreértést.

- Igen, mindig ezt mondod, de több mint ezer év, akkor is több mint ezer év marad ((- Na jó, ha így nézem igazat adok a fazonnak. Aki nem tudja, hogy Alexander tud sétálni, annak tényleg vámpírnak tűnhet!)) - mondja és beleszagol a levegőbe felém. - Ez az illat... Ez... Vlad!... Qetello ea ka... ((- Hogy mi van? - Pislogok. - Lehet Vlad tudja. - Gondolkodom el. - Majd ha legközelebb nála vagyok megkérdezem!)) - agyarai megnőnek ekkor, vicsorog felém. Meg se birok mozdulni, csak azt látom, hogy Vlad a földre teperte.

- Vámpír mágus, végül úgy is meg foglak öl... - lehelte, de befejezni nem bírta. ((- Évszázadokig nem tudta Vlad kinyírni, most meg így sikerült, csak pikk-pakk? Gyanús ez nekem. Bár mintha múltkor valamit motyogott volna arról, hogy a korral ő is kevésbé tud koncentrálni. - Gondolkodom el.)) Vladnak végre sikerült legyőznie azt, aki készítette, de én még valószínűleg találkozom vele. Ideje reggelizni.

/ ((- Oh! Reggeli! Jut eszembe, vacsorára vagyok hivatalos a Flamelekhez, a Grindelwaldokkal meg Tomyval és még nem tudom mit vegyek fel! - Ugrok fel a kanapéról és teszem el a naplót a titkos helyére, hogy hazamenjek prezentálhatóvá tenni magam a vacsorára, a világért se sérteném meg Perenellet.))