1996.06.12.

Minden tökéletesen ment, Harry Voldinál és az összehozásukra tett intézkedések (az ikrek által készített cuccok, a megszervezett nyaralás és a többi) meg fogják hozni az eredményeiket.  ((- Szóval tényleg a te műved annak a két idiótának az összehozása. - Rázom meg a fejem.)) (bár így elvesztettem Bartyt ládában, tehát muszáj lesz találnom valami más unaloműzőt az iskolába) ((- Nehogy sajnáljalak már.))

Most visszavonultam a Mardekár kúriába, hogy egy kicsit pihenjek. Holnap meglátogatom az alapítókat és Arthurt, valamint beugrok az első pun háborúra. ((- Aztán azt meg minek? Ennyire csak nem unatkoztál már!))

1996.06.20./1013.02.01.

Morgana ma majdnem ellopta a naplóm. ((- A  mester is meg akarta ezt szerezni? Meg kellene neki mutatnom. - Gondolkodom el. - De ki tudja mikor futok vele össze. - Szontyolodok el.)) Ideje lesz biztonsági intézkedéseket kialakítanom a napló védelme érdekében...kezdve azzal, hogy a személyesebb részeket rejtőbűbájjal fogom fedni. ((- Tudtam én, hogy volt azon az oldalon valami! Tudtam!))

Godric majdnem megölt egy diákot mikor betört az órámra (elaludt a saját óráján és alva járt).  ((- Na ilyet is csak Godrick tud csinálni? Mégis mi a fenét csinált este, hogy nem tudott aludni?)) Malazárral már készítjük a megfelelő bájitalt, hogy többé ne forduljon elő az eset. ((- Hát valószínűleg használt, mostanában nem jár alva.))

Utherrel elmentem egy kellemes délutáni kiruccanásra varázslókat üldözni (nem tudja, hogy a fia elfogadja a mágiát). ((- Ja, meg azt se, hogy te is varázsló vagy? Csak tudnám, hogy nem tűnt neki fel, hogy körülötted sosincs semmi rendben!)) Én a körülmények ellenére élveztem. Szeretek vadászni. Az őz amit lőttem igazán gyönyörű volt (Uther ott akarta hagyni a többi vadállatnak, ezért, mivel a seb nem okozott azonnali halált, mikor tovább ment a király meggyógyítottam az állatot, hogy haza mehessen). ((- Látom ragadt rád valami Helgától, helyes! - Biccentek elégedetten.)) A vacsora előtt párbajoztam egyet a lovagokkal aki nyer viszi a másik havi bérét alapon (bár engem nem fizet a király, ami igazán lényegtelen volt). ((- Tudtam én, hogy elmebetegek! Első találkozásunkkor sem néztek ki okosabbnak.)) Teljesen sikerrel zárult a nap.

Most már csak a varázslatok felrakása és jöhet a holnap.

((- Na, vajon innen mi a rákot törölt ki? Este megkínzott valakit? Vagy Malazár leszidta, vagy mi? Ez nagyon idegesítő! - Nézem morcosan az üres lapot az orrom előtt.))

1996.07.15.

Puppe princeps soha többé nem bíz rám gyereket, amit nem igazán értek miért. Semmi veszélyes nem volt abban, hogy bevittem Adam Grindelwaldot a főhadiszállásunkra. ((- Nem azt mondtam, hogy veszélyes seggfej! Csak nem kellene mindenkit berángatni, van ami nem tartozik mindenkire! És csak hogy tudd azért nem bízom rád gyereket, mert még a végén olyan helyre viszed, ahova nem kellene mennie! - Pufogok a napló felett. - Jól van Lily nyugodj le, hülyének fognak nézni, ha meglátják, hogy egy naplóval veszekszel. Meg ha észre veszik, hogy magamban beszélek. - Rázom meg a fejem.)) Legalább szereztem egy partnert a Hollós Okoska mellé. ((- Na, nem mintha már nem lettek volna alapból is összenőve!))

Adam Grindelwald/Okoska párja/kis Godric

-tudást hajszoló

-jelleme egy szóval: Hollóhátas

-meleg és ha még nincs együtt, valószínűleg pár hónapon belül összejön Puppe unokaöccsével ((- Neked erre valami szenzorod van? Hogy a fenébe látod ezt elsőre?))

-Griffendéles hajlamok (gyors harag, pirománia, sárkány fétis stb.) ((- Még jó, hogy nem mindent örököltek Godricktól, világvége lenne.))

-Godric leszármazottja

-Mágikus erő 75 pont, fejlesztéssel felvihető az őse szintjére ((- Nem arról volt szó, hogy ilyen fiatalon még nem megállapítható? - Nézek szúrós szemekkel a lapra.))

Thomas Jones/Hollós Okoska/Puppe unokaöccse/stb. (ami épp eszembe jut róla) ((- Nem tudsz neki egy nevet kiválasztani?))

-Malazár és Hedvig nem jó keveréke egymásnak ((- Ezt alá írom! - Bólogatok hevesen.))

-túl nagy tudásvágy, hatalmas gondolkodókészség

-kiemelkedő stratéga

-jól lehet vele együtt dolgozni (de ne adj neki könyvet amit még nem olvasott) ((- Olyankor nem lehet hozzá szólni, amíg be nem fejezi. Szó szerint megátkoz, akár, ha a tíz méteres közelében vagy.))

-fogékony a sötét varázslatra, azon belül leginkább a rúnamágiára (bár nem tud róla, így nem is fejleszti...egyenlőre) ((- Kérlek ne mondd el neki, nem akarom minden nap azt hallgatni! - Fintorodok el.))

-meleg (ő is...CSAK a MALFOY kölök nem a saját neméhez vonzódik a környezetemben!?...Na jó, Barty se, de ő per pillanat be van zárva egy kis ládába a Durslyknél) ((- Meg én se, meg Luna se, vagy téged csak a fiúk érdekelnek? Bár van benne valami, hogy melegekkel vagyunk körbe véve. - Hunyom le a szemem, majd megrázom a fejem.))

-Mágikus szint 79 (a fejlődés üteme egyenletes, egy idő után ereje elérheti Hedvigét) ((- Hedvig fiúba? Mardekár beütéssel? - Megborzongok. - Kirázott a hideg.))

1996.07.21./1024.03.11.

Kezdetben csak egyszerűen meg akartam látogatni Emryst és Morganát, hogy eleget tegyek Princeps kérésének és két percig távol legyek, de elkezdtem unatkozni és az unalom sose jó...tehát meglátogattam inkább Arthurt, aki éppen a hadi foglyokkal foglalkozott és a kivégzésre várókkal.

((Hirtelen szinte visítani kezd a napló a kezemben, mire azonnal el is ejtem. - ELTÜNTETNI KÉSŐBB! ELTÜNTETNI KÉSŐBB! ELTÜN...

- Jó majd eltüntetem, rohadj meg! - Lapozok, hogy elhallgattassam a naplót. - Végre csend! - Fújok egy nagyot.))

Rábeszéltem, hogy hagyja rám, én majd elintézem ezeket. (Mert ez a Madekár ház családfőjének a feladata (Malazár szavaival élve))(és mindez azért mert rájött rokonok vagyunk és, hogy valószínűleg én vagyok a saját koromban a családfő (az meg se fordult a fejében, hogy a két kor távolsága miatt ezen feladatok ellátására már nincs szükség)) ((Meredten bámulok a szavakra, majd nagyokat pislogok. - Alexander... A... Családfő... - Még egy sor pislogás. - Kirké ezer átkos bájitalára! Erre hogy nem gondoltam korábban?! Akkor most alatta állok? - Gondolkodom el, de hamar feladom, mert biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni az eredmény.)) Egy kis játék mindig jó. Tehát elkezdtem a fogócskát. ((- Már rosszul hangzik, legalábbis az áldozatoknak.))

Mind a húszat szabadon eresztettem az erdőben és aztán vártam öt percet. Aki szerencsés ennyi idő pont elég arra, hogy elbújjon vagy elég messze fusson, hogy egy átlagos katona ne érje utol... ((- Hallja valaki az iróniát? Nem? Csak én?)) csakhogy én nem vagyok átlagos. ((- Na itt az irónia!))

Elindultam. Alig mentem be az erdőbe mikor egy kis hat fős csoportot pillantottam meg. Ajkaimon mosoly futott végig.

- Meg vagytok! - mondtam vészjósló hangon, majd előrántottam a kardomat. Ebben a pillanatban futásnak eredtek. Csak még jobban mosolyogtam. A leghátsó ember megbotlott, kardom a testébe mélyesztettem és sikolyai (amit a méreg a pengén tovább fokozott) megtorpanásra késztette társait. Nem volt túl bölcs dolog tőlük. Az egyikük nyakába állítottam egy apró pengét, ami a csizmámban volt, míg a többi menekülni próbált. Csak egy próbált támadni, de a gyomrát felhasítottam így gyorsan vége lett, pedig szórakoztam volna még. A többivel ebből a csapatból pillanatok alatt végeztem.

A kígyócskám is elégedetlenkedett, így miután két foglyot halálra átkoztam (hogy Lily is élvezze egy kicsit) elküldetem a közeli hét fős társaság ellen. Én elindultam a maradék öt után.

Már egy ideje sétáltam, amikor a hátam mögül mozgást érzékeltem. Végre valaki felvette a játék fonalát! Ritka, hogy rájönnek támadhatnának is. ((- Miért érzem azt, hogy általában annyira be vannak szarva, hogy pont erre nem fognak gondolni? Vagy csak szimplán nem futottál össze elég Griffendélessel.))

Megálltam egy helyben és vártam. Öt irányból támadtak meg engem. Csak vigyorogtam, majd a megfelelő pillanatban előredőltem és az elölről támadónak elvágtam a torkát, ezzel kitértem a hátsó támadások elől. Ez után a tőlem jobbra levő kissé edzettebb egyént szíven szúrtam a karomra rögzített tőrrel. Ekkor nagyobb hévvel támadt nekem a maradék három. Épphogy sikerült elkerülnöm a kezdetben mögöttem álló férfi csapásait. A másik kettő nem is érdekelt. Az egyiket elintéztem azzal, hogy elvágtam az egyik ütőerét, a másikat pedig a mindig a hajamban levő apró fémtűvel szúrtam nyakon, amitől összeesett és meghalt. ((- Akarom én tudni, hogy hol tartasz te még fegyvert? - Kérdezem. - Nagy a kísértés, hogy megkérdezzem... - Kezdek bele, de megrázom a fejem, mikor furcsa gondolatom támad. - Nem, inkább mégsem akarom tudni, hol tartod őket.))

Az utolsó szerencsés embert ki kell élvezni. Már a szépségem is végzett az ő hét áldozatával. Minden figyelmem az előttem állóra szentelhettem (eddig figyelni kellett a másik hét elleni küzdelemre is). Gyorsan lefegyvereztem majd egy pálca nélküli varázslattal az egyik fához szegeztem.

- Te ördög! - kiáltott rám kétségbeesetten. ((- Ha ennyi után ördögnek nevezed, nincs nagy fantáziád haver!))

- Ördög? Ó, ez még csak a bemelegítés volt ((- Már pont hiányoltam az egóját!)) - kezdtem el kuncogni. - Na mivel is kezdjek?

Úgy döntöttem, hogy ma Malazár kedvencét használom. Az apró vágásokkal kezdtem, majd egyre mélyebb és mélyebb, amíg majdnem elájul a vérveszteségtől. Ezután egy szép körforma és végül a korona a tetejére... Plusz egy kis saját kiegészítés. Leírhatatlan, hogy nézett ki... Mivel Malazár azt mondta, hogy csak a férfi örökösök tudhatnak róla és se szóban, se írásban nem szabad részletezni. Malázárnak rengetegszer kellett illusztrálnia mire jól sikerült. ((- Hé! Hé! Hé! Ez nem ér! Akkor Tomy is tudhatja majd, meg Tom is, meg ha esetleg lesznek fiaim azok is, de én nem?! Ez igazságtalan! - Morgom, összefonva magam előtt a karjaimat. - A fenébe is a kor normáival. - Fintorodom el. - Nyugalom, azzal nem lesz jobb, hogy kiakadsz, mint valami Griffendéles. - Hunyom le a szemem, hogy tovább olvassak.))

Visszatérve Arthur felajánlott egy nagy fürdőt és egy italt mielőtt elmentem.

((Megint ordítozni kezd a füzet.

- Jól van, lapozom már! - Fújok egy nagyot mikor csend lesz.))

Most már ideje visszatérni Puppe Princepshez. ((- Szóval ezt csináltad, abban a két másodpercben! Nem nyugtat meg a tudat, hogy tartalmasan töltötted, akkor is az agyamra mentél.))

1996.07.21./1024.03.21. Este

Puppe győzni akart ellenem egy fogadásban. ((- Azóta megtanultam, hogy nincs értelme vele fogadni.)) Szerencsére már mindent előkészítettem neki az utazáshoz (teszteltem pár gyanútlan varázslón). ((- Nem akarom tudni kik voltak azok és milyen állapotban tértek vissza.)) Mikor megérkeztünk észre se vette, hogy már nem a saját időnkben voltunk. ((- Hát a rengeteg eléggé ugyanolyan, mind a két időben, már bocs.)) Felfedtem előtte, hogy párszaszájú vagyok és, hogy rokonok vagyunk. ((- Egy kisebb sokkot kaptam miattad seggfej.))

A rokonokról szólva. Malazár mágiája túl erőteljesnek bizonyult, így muszáj volt segítenem a mágia áramoltatásának beindításában Princepsnek. Valószínűleg a többi alapító utódjaival is ez történne. ((- Ez is történt és nem tehetek róla, hogy hirtelen jött a fenébe is.))

Az este többi részében kínos helyzetbe hoztam Godricot és felidegeltem Puppet. ((- Na, az nagyon megy neked. Néha azt hiszem, hogy élvezed csinálni.)) A következő napoknak majdcsak sikerül lenyugtatni őt.

Ha szerencsénk van Emrys sem fog felbukkanni, mert Morganaval éppen Japánba mentek. ((- Erről majd ki kell kérdeznem a mestert! - Biccentek magamnak egyet.)) Mindenesetre jobb felkészülni mindenre és reménykedni abban...hogy az a hülye fekete-fehér bagoly, ami épp most szállt le az ablakomra nem jelenik meg! ((- Most mondanám, hogy úgy kell neked, de tudom mi jött ez után. - Fintorodom el, ahogy visszaemlékszem arra a bizonyos napra.))

Idejön. Jobb ha még az előtt élvezetessé teszem ezt a pár napot. Talán be kellene mutatnom Arthurnak...vagy inkább Ginivernek, úgyis hasonló a temperamentumuk. ((- Bírom a csajt! Jó fej és lehet vele rendesen beszélgetni, nem úgy mint a férjével! - Forgatom meg a szemem. - Apropó férje. - Vigyorodok el, ahogy elteszem a naplót, majd kisietek a szobából és a folyosón elordítom magam. - Seggfej! Nem azt mondtad, hogy meglátogatjuk Pendragonékat? - Alig, hogy befejezem a mondatot megjelenik mellettem Alexander és színpadiasan kezet nyújt nekem.

- Indulhatunk hölgyem? - Vigyorog, mire megrázom a fejem és elkapom a kezét.

- Miért nem vagyunk már ott? - Vágok vissza, de csak azt érem el, hogy elneveti magát, majd megérzem a kavargó érzést a gyomromban, ami a séta névjegyévé vált.))