Morogva megyek végig a Mardekár kúria folyosóin, hogy eljussak a könyvtárba, hátha ott le tudok kicsit nyugodni. Mostanában annyi miden forog a fejemben. A gyerekek, az iskola, a DEFAB vezetése, a világtalálkozók és ennek tetejébe még a seggfej is egyre furcsábban viselkedik, mintha máshol járna az esze, de hát ő mikor volt normális, a férjemmel se tudok sokat együtt lenni, néha komolyan visszakívánom a régi nyugodt iskola éveket. Persze tudom, hogy csak a kimerültségtől vagyok ilyen, ha aludnék egy nagyot, akkor biztos megint a régi önmagam lennék, de egyelőre ez a lehetőség ki van lőve. Fáradtan huppanok le az egyik kanapéra a könyvtárban és hunyom le a szemem, igaza volt Tomynak a könyvtár illata tényleg nyugtatólag hat az idegekre. Még el is mosolyodok, ahogy kinyitom a szemem és oldalra fordítom a fejem a kandalló felé, de az asztalon észreveszek valamit, ami arra késztet, hogy azonnal felüljek és nagyokat pislogjak.

- Na ne! - Mondom hitetlenkedve.  Évek óta nem láttam már a tárgyat, de pontosan tudom mi ez. Ez a seggfej naplója. Megint elől hagyta, hogy megtaláljam? Lehet, hogy az agyára mentem mostanában a sok hisztimmel. - Ha itt hagyta, akkor az azt jelenti, hogy elolvashatom. - Vigyorodok el, ahogy felveszem a naplót és elindulok a hoppont felé, ahol kimondom a Mester otthonának a címét és már ott is vagyok a nő házában.

- Lilykém, micsoda meglepetés! Mi szél hozott erre? - Kérdezi, én meg vigyorogva emelem fel a naplót. - Egy könyv és mi van vele? - Néz rám értetlenül.

- Ez nem csak egy könyv Morgána! Ez az a könyv! - Mondom megnyomva az "az" szót.

- Nem értem miről beszélsz Lilykém. - Rázza meg a fejét.

- Ez Alexander naplója! - Mondom izgatottan, mire megcsillannak a szemei.

- Had nézzem! - Nyújtja ki a kezét, én pedig beleteszem a könyvet, ő kinyitja és lapozgatni kezd. - Ebben nincs semmi. - Mondja fintorogva, ahogy visszaadja. Én is azonnal lapozgatni kezdek benne.

- De hát tele van írva. - Mondom. - Itt vannak, amiket már olvastam. - Mondom, ahogy elkezdem felolvasni.

- Lilykém, egy hang sem jön ki a torkodon. - Erre ijedten nézek a nőre.

- Mi? - Kérdezem meglepettem.

- Érdekes. Úgy néz ki nem tudsz semmit sem elmondani, ami a könyv tartalmával kapcsolatos és csak te látod a szöveget. Ismerős ez a módszer, de nem tudom honnan. - Gondolkodik el. - Nem, ha az lenne te se tudnád elolvasni, hacsak nem vagy kivételezett, de miért lennél? - Kérdezi az állát fogva. - Rendben. Utána nézek ennek a dolognak és majd tájékoztatlak. - Itt hirtelen megáll. - Jobb, ha mész a férjem mindjárt itthon lesz.

- Köszönöm Morgána, majd találkozunk! - Intek a nőnek és hopponálok el haza, ha nem tudom a mesterrel elolvasni a naplót, az még nem jelenti azt, hogy én nem fogom elolvasni, a mester meg biztos ki tud rá találni valamit, addig meg olvasunk.