És tulajdonképpen ki is vagyok?... Ez most lényegtelen. Muszáj felmérnem a helyzetem. Honnan is tudom ezt? Mindegy. Nézzünk körbe... Sok ember, magas házak és kocsik... Ezzel nem vagyok előrébb. Sötétedik. Nem szabad egy helyben maradnom. Bármi megeshet. El kell jutnom... Hova? Mindegy, csak mennem kell. Az éjszaka sosem biztonságos. Sétálj lehajtott fejjel, sétálj lehajtott fejjel és közben próbálj találni egy megfelelő helyet éjszakára. Hideg va... ((- Na most mibe keveredtél bele Seggfej?))

- Elnézést, nem figyeltem! - nekimenni valakinek, ilyet. Csak ne legyen rám mérges a férfi.

- Scuzati-ma! Esti bine? - mi a fenét mondott, hol lehetek? ((- Számból vetted ki a szót!))

- Esti bine? - felém nyújtja a kezét. El kéne fogadnom?

- Nem értem mit mond - remeg a hangom, de mintha ő értene mert csillognak a szemei.

- Csak megkérdeztem, hogy jól vagy-e kölök - mosolyog, picit megnyugtató. ((- Egy idegen hogy lehet megnyugtató?))

- Ööö, igen, köszönöm - most már elfogadom a kezét. Leporolom magam. Hova lett mindenki az utcáról, így eltelt volna az idő? ((- Egyre gyanúsabb!))

- Hol vannak a szüleid kicsi? Nem kéne ilyenkor egyedül mászkálnod - továbbra is mosolyog. Nagyon megnyugtató, már alig érzem magam idegesnek. ((- Te seggfej, ez nekem vámpírnak szaglik!))

- Nem tudom, nem én... Én nem tudom hol vannak... Vagy egyáltalán hol vagyok és... és... fogalmam sincs ki is vagyok - nézek lefelé a földre. Csak kicsusszantak a számon a gondolataim. ((- Kicsusszannak a gondolataid? Neked? Miért ismerős ez a helyzet? - Fogom meg az állam.)) Hirtelen egy kéz került a fejemre. Az úr keze, akinek nekiütköztem.

- Sssh, semmi baj sincs. Gyere, elviszlek magamhoz. Ott maradhatsz ma éjjel és reggel felhívjuk a rendőrséget. Rendben? - felemelte az állam a végére. Még szép, hogy igennel fogok válaszolni, bár picit furcsa, hogy meg se kérdőjelezte a storym. ((- Furcsa, hogy ilyen gyorsan bele mész!))

- Re...

- Nem bízhatsz meg benne! - honnan jön ez a hang!? Valahonnan a kezem... ((- Infinito! Az ész! Hallgass rá!))

- Váhh, e... egy... - ekkor a férfi odanyúl és elveszi onnan. ((- Te megijedtél tőle?))

- Nem szép dolog ráijeszteni egy kisfiúra. Most szépen változz vissza - és a kígyó helyén egy gyűrű maradt, amit visszaadott az úr. - Nem kell félned tőle, nem fog bántani, csak rosszul reagált - mosolyog felém. ((- Ezt hogy tudta megcsinálni?!))

- Miért értettem?

- Ez egy adottság, ami nem sokaknak van meg. Gyere, menjünk haza. ((- Párszaszó!))

- Miért bízik bennem? Hazudhatnék is önnek - nem mehetek vele anélkül, hogy ezt megkérdezném.

- Érződik az illatodon, hogy az igazat mondod, valamint ((- A vámpír kiszagolja, ha hazudsz! Tuti, hogy vámpír!)) - leereszkedik, hogy egy szintben legyünk - olyan mint valakié akit ismerek, és ha a sejtésem igaz keresni fog téged. Más különben nem lenne veled ez a kígyó. ((- Basszus! Nem is akármelyik vámpír! Mondd, hogy nincs igazam! Könyörgöm!))

- Hogy érted, hogy az illatom? - ki a fene tudja érezni más illatát? ((- A vámpírok. - Forgatom meg a szemem.))

- Úgy, hogy vámpír vagyok kölök, te pedig, ha nem romlottak az érzékeim, egy varázsló - nem rémít meg a kijelentés, pedig meg kellene ijednem.

- Most már tényleg mennünk kellene, a végén megfázol. Az idei tél nagyon hideg. ((- Időutazás!))

- Tél van? - miért indultam el vele? Futnom kellene. Menekülnöm.

- Igen 1967.12.20.-a van. Pár nap és karácsony. Ó, és Romániában vagy. Az országokra emlékszel? - csak bólintok. Miért érződik furcsának ez a dátum. ((- Én azt nem értem, hogyan vesztetted el ennyire az emlékeidet!))

- Van pár furcsa dolog amire emlékszem... Leginkább csak a saját magamra vonatkozó dolgok hiányoznak... Most, hogy belegondolok ismerem a vámpírok legtöbb tulajdonságát - erősen kell gondolkodnom, de a dolgok amiket megtanultam ott vannak... Bár nem tudom mikor volt időm ennyi mindent megtanulni. ((- Volt pár életed rá!)) Csak mosolyog kijelentésemre.

- Itt is vagyunk kölök - invitál be egy szép kis kertes házba, ami teljes karácsonyi díszben pompázik.

- Szép - vajon a mézeskalács igazi?

- Gyere, át kell melegedned - megy be az ajtón és egy kanapé felé vezet, ahol le is ülök. Nagyon puha. Most ki kell gondolnom mi legyen a következő lépés. Éjszakai szállás van, de még mindig...

- Tessék - jelenik meg előttem egy forrócsokis bögre. ((- Nem, asszem tévedtem, nem lenne ilyen kedves vele!))

- Köszönöm, uram... Öhm, hogy is szólíthatom önt? Elfelejtettem megkérdezni a nevét - kicsit szégyellem magam, hogy nem jutott előbb eszembe. Vicces lehet az arckifejezésem, mert kuncogni kezd.

- Semmi baj kölök. Ha nem emlékeznék a nevemre, nekem se jutna eszembe megkérdezni másét - vigyorog rám. - Visszatérve, sok néven szoktak nevezni, mint Mészáros, Hadúr, Kaszás, Vérszívó, Szépfiú, ((- Ego az van! - Forgatom a szemem.)) - erre nevethetnékem támad, de valószínűleg ez volt a célja, mert ő is kuncog - Gyilkos, de ha nem bánod jobban szeretem használni a valódi nevemet és semmi bajom vele, hogy úgy hívj. Most akkor kicsit formálisan. A nevem Theos Sacrus. A Sacrus vagy a Theos megfelel.((- Na, ne! Basszus! De akkor miért ilyen jó fej, hogy nem veszi észre, hogy te te vagy?! - Vakarom a fejem.))

- Köszönöm Theos - de egy kicsit szomorú, hogy nem tudom elmondani neki a nevem.

- Mi lenne, ha találnánk neked egy nevet amíg nem emlékszel a sajátodra? - látszott volna, hogy szomorú vagyok? ((- Ennyire nem tudnád lefogni az érzéseid?)) - Nem szeretnélek mindig kölöknek nevezni mikor hozzád szólok! - nevet, és én is nevetni kezdek, majd bólintok. Milyen név lenne jó nekem?

- Mit szólsz az Alexandruhoz - gondolkodik hangosan. ((- Majdnem teli találat!))

- Nem is olyan rossz - jobb, mint az én ötleteim a Grigorij, a Draco, a Harry vagy a Thomas, amik eszembe jutottak mikor férfi nevekre gondoltam. Határozottan jobban illik hozzám. ((- Legalább valamire emlékszel belőlünk!))

- Mi lenne ha elmennél fürdeni és aztán lefeküdni, hosszú napod lehetett. Hálóruhát raktam számodra a fürdőbe - fene a vámpír gyorsaságba. Csak bólintok. Tényleg jól fog esni egy fürdés. ((- Hmm... Újra végigírja hogy jutott el ide, hmm... Áh innen! - Bökök a sorra.))

- Kész vagyok - halkan mondom, tudom, hogy így is hall.

- Gyere, itt fogsz aludni - vezet be egy takaros kis szobába. Fáradt vagyok. Jó lenne kiírni magamból mindent, ami ma törté... Mi a fene ez? Egy könyv? Alexander Hyde... Valahonnan ismerős ez a név. De miért jelent meg ez a könyv? ((- A napló! - Szorítok rá a tárgyra még jobban.))

- Theos - hirtelen jelenik meg előttem, mire kicsit hátra tántorodok.

- Bocsánat. Valami baj van Xandru? - Xandru? Nem Alexandru volt? ((- Szerintem becenév! - Rázom a fejem.)) Mindegy, ez sem rossz... De nem hiszem, hogy másnak engedném, hogy így hívjon. ((- Tipikus senki se becézheti!)) Vissza a témához. Kezd furcsán nézni.

- Baj nincs csak... Az előbb arra gondoltam, hogy le szeretném írni a gondolataim és megjelent ez - emelem felé a könyvet, és habozás nélkül kikapja a kezemből. - Tudod kié?

- Most már biztos, hogy valamilyen kapcsolat van közted és az ismerősöm között. ((- Ismerős? Ki akarod nyírni!)) Ez az ő tulajdona. Nem hiszem, hogy valami ennyire személyeset ráhagyna akárkire főleg, hogy a kígyója is itt van - elgondolkodónak hangzik. - Mi lenne, ha velem maradnál, amíg nem jön ide. Lenne otthonod és Alexander biztos tudná, hogy mi történt veled - ebben tényleg van valami. ((- De te vagy Alexander! - Morgom a naplóval és komolyan aggódom a fiúért, akkor is, ha tudom, hogy vissza jutott, de ki tudja min ment keresztül.))

- Rendben, de mi lesz a könyvvel? - még mindig lapozgatja és valahol a közepe felé megáll. Figyelmen kívül akarja hagyni a kérdésem?

- Ritka ilyen szépen telejegyzetelt naplót látni, szeretném jobban megvizsgálni főleg... ((- Telejegyzetelt?! Telejegyzetelt?! Az a vámpírok gyöngye komolyan a cenzúrázatlant látta?! - Kapom fel a vizet.)) - fordítja felém - e miatt. - Félek ránézni a papírra. Ezek... Ezek az én gondolataim? Igen, hisz ez is megjelent! Mi a! Ne már! Elhúzza előlem. ((- Igen Alexander így műkszik a naplód!)) - Nagyon valószínű, hogy biztonságban szeretne téged tartani, de nem hiszem, hogy örülsz annak, hogy minden gondolatod megjelenik itt - kacsint. - Éjszakára leárnyékollak és reggel találunk erre valamilyen megoldást. Most elmegyek vadászni, próbálj aludni Xandru. Jó éjt! - ezzel kilép a szobából. Hát ez gáz!

/ ((- Tényleg kikapcsolta esté...re. - Ásítom egyet. - Jobb lesz nekem is aludni egyet. - Biccentek egy újabb ásítás közben, ahogy elteszem a naplót, hogy elinduljak haza, aludni egy nagyot.))