2000.07.06.

Ma lett egy éves a kis Reigel. Elég fejlett baba. Már tud járni és egy kicsit beszélni is. ((- Gyorsan fejlődött az én kis csillagom.)) Nem sokára pedig nagy testvér lesz. Erről szólva, Princeps-et minden nap le kell állítani, hogy ne terhelje túl magát. ((- Unatkoztam na.)) Legalább az iskolával nem kell foglalkozni, mert nyári szünet van.

A múltban folytattam a tanítást. Elintéztem a feladataimat és párszor elmentem Emrys-hez. Malazar-ral együtt elkezdtünk egy új kísérletet, és valahogy furcsán kezd nézni rám, mintha mérlegelné elmondhat e valamit vagy nem... ((- Már megint mit titkoltok előle? Legutóbb se volt jó vége, mikor nem mondtak neki el valamit.)) Mellesleg Godric legyőzött pár banditát és most a nevét harsogják minden felé a környéken. Lehetetlen nyugodtan elhagyni a kastélyt. Remélhetőleg hamar lenyugszik a helyzet.

A világ irányítása lassú léptékben halad előre saját medrében. A legtöbb nemzet már fejet hajtott. Ennek legnagyobb oka, hogy nem változtatjuk meg a dolgokat azonnal, így számukra is elfogadható az irányított helyzet. Ma fogom megírni az utolsó kérelmeket a fennmaradó öt országnak. ((- Minden tökéletesen ment! - Vigyorodok el.)) A muglik meghódítását is lassan elkezdjük. A királynő már beleegyezett abba, hogy hagyja számomra, hogy képviseljem a parlamentben, mivel én vagyok a hivatalos örököse a családomnak, azaz enyém... miénk Anglia mugli oldala is. ((- A Mardekároké! - Biccentek egyet.))

Vlad háborújáról szólva, az elmúlt hónapokban haditerveket gyártottunk. Nagy harcok nem voltak, csak kisebb egységek támadtak. Sajnos e miatt be kellett vonnunk a Weasley fiút is, akit megeskettem, hogy nem szólhat Puppe princeps-nek. ((- Miért kell neked mindig minden fontosból kihagynod? - Komorodok el.)) Szerencsére jól fogadta, és innentől kezdve legalább számíthatunk pár jobb viselkedésű sárkányra is a harcok folyamán. Csak rá tudnék jönni ki vezeti a lényeket... Sanguini-vel is beszéltem, de csak annyit mondott, hogy ez a lényekre tartozik és nincs olyan helyzetben, hogy elmondja nekem. Mégis kit mérgesíthetett fel ennyire Vlad? ((- Ez egy jó kérdés, Sanguini kevesek mellé állna oda.))

2000.08.25.

Ma hajnalban megszülettek az ikrek. A kelleténél hamarabb, így mint megmondtam nekem is segédkeznem kellett a folyamatban. Fárasztó nap volt, mivel mindenki elfoglalt volt az újszülöttekkel. Ráadásul az újdonsült báty sem akarta otthagyni az apját, így egész nap sírástól zengett a ház. ((- Borzalmas hangzavar volt. - Kuncogom én meg olyan fáradt voltam a végére.))

2000.08.30.

Már említettem Princeps-nek, de úgy látszik megfeledkezett róla... NEM értek mindenhez! ((- A te hibád Seggfej! Ha néha hagynád, hogy segítsek nem hinném, hogy egy kibaszott szuperhős vagy!)) Ide tartozik a csecsemőkkel való foglalkozás is. Mégis rám bízta a hét elején a kis Reigel-t, hogy ők az ikrekre tudjanak teljesen figyelni. ((- Nem volt olyan rossz ötlet a végén.)) Kezdetben nem is volt semmi gond. Ellátni el tudtam és odaadtam pár játékát is neki. Ez lefoglalta... fél órára. Fél óra után mászkálni kezdett és megtalálta az évkezdéshez előkészített papírokat. Szerencsére időben észrevettem, de mivel elvettem a játékát sírni kezdett, és mivel fogalmam sem volt mivel terelhetem el egy baba figyelmét letettem a földre, letérdeltem elé és a szemébe néztem. Meglepetésemre elhallgatott, de azért befejeztem, amit elterveztem. ((- Úgy szoktam leszidni. Természetes, hogy megszeppen.))

- Szia Reigel! Én Alexander vagyok, ezen a héten én fogok rád vigyázni, tehát ideje valami hasznosat is csinálnunk. Nem gondolod? - benyúltam a zsebembe és elővettem egy... - Ez egy vadászkés. ((- Alexander Hyde mit csinálsz a fiammal?!)) Saját magam készítettem Malazar-ral együtt miután megtanultam használni. Vigyázz az a fele éles - húztam el a kezét a kés élétől és ráraktam a markolatra. ((- Legalább tudod, hogy meg kell állítani, ha butaságot csinál.)) - Itt kell megfogni, és nézd, ezzel - levettem egy üres lapot az asztalról, és mágiával a levegőben tartottam... - sokkal érdekesebb! - vigyorogtam és a kezét tartva elvágtam a papírt. Erre kacagni kezdett. ((- Szóval ezért tudja már most úgy forgatni a kést, mintha vele született tehetsége lenne hozzá. - Fintorodom el.))

- Újja, Újja!! - tehát rájöttem, hogy valószínűleg kedveli az ilyen fajta dolgokat.

Ez után azt tettem, amit mindig mikor nem vagyok biztos benne mi legyen a következő lépés... Elvittem a múltba. ((- Te sétáltál a gyerekkel? Komolyan? - Akadok ki, egy pillanatra, de meg is nyugszom. - Mondjuk már akkor is utazott, mikor még meg se született.)) Gondoltam rá, hogy ráhagyom valakire itt, amíg el nem telik az az egy hét, de meggondoltam magam. ((- De nagy szerencséd, hogy így tettél!)) A kezemben tartva mentem el a családi kötelesség elvégzésére, és mivel szerencsére az anyjára ütött e téren, nevetve nézte végig az egészet a karomban. ((- Szóval szerencse, hogy rám ütött? Mondjuk igaz, ha Dracora ütött volna végig sírja a családi kötelességeket. Csak mondd, hogy nem mutattál neki gyilkosságot. - Könyörgöm a levegőbe.)) A hét többi része ez után szinte gyerekjátéknak volt mondható, mert semmin nem kellett változtatnom az ütemtervemben. Reigel nevetve követett végig.

Tegnap a kis Holdat is meglátogattuk, mivel észrevettem, hogy Reigel hasonlít hozzá. ((- Reigel hasonlít Lunra?)) Egész nap játszottak egymással, és Luna megemlítette, hogy nemsokára "meghalok". Szerinte úgy két évem van még. Remek kilátások. ((- Két év? Mi? Alexander és nekem el se akartad mondani? - Ijedek meg.))

Legalább végre vége a hétnek. Most már csak reménykedhetek, hogy Puppe nem jön rá, mit csináltunk egész héten Reigellel és, hogy nem bízza rám többé a gyerekeit... Nem biztos, hogy sikerülne titokban tartaniuk sokáig, mit is csinálnak, amíg rám vannak bízva. ((- Szerencséd volt, nem jöttem rá.))

2000.08.31.

Sajnos a gyerekek még mindig gyerekek. Természetesen mikor Princeps reggel megkérdezte Reigel-t, hogy mit szeretne csinálni, azt válaszolta:

- Játék, kés, manó! - és ezt ismételgette. Szerencsére Puppe nem arra asszociált, amit valóban jelentettek ezek a szavak. ((- Nem is értem, miért nem a valós dolgokra asszociáltam.)) Kellet megengednem neki utolsó nap végén, hogy kipróbáljon egy bicskát... Nem mintha Malazár nem ezt tette volna a legidősebb fiával is... és nem mintha nem azt mondta volna, hogy egyéves korom óta tanulnom kellett volna... ahhoz képest gyorsan behoztam a lemaradást... De helyén való, hogy kitanítsam Princeps elsőszülött fiát? Ezen még gondolkodnom kell. Talán megkérdezem Malazártól is. ((- Remélem kitanítottad. - Suttogom magam elé, egy sóhaj után. - Ha fiú lennék én is kitanulhattam volna a dolgokat. Nem akarom megfosztani a fiam a családjuk történetétől és tudásától.))

2001.03.10.

Sok idő eltelt mióta utoljára írtam ide. Az elmúlt hónapokban Vlad háborúja ténylegesen beindult. Hadi naplót hoztam létre az események feljegyzésére, mert nem akartam úgy járni, mint az igazgatói tevékenységekkel. ((- Annyi minden történik?))

Most sem írnék ide, ha nem lett volna a tegnapi eset. Épp indultunk ki a frontra és Vlad sorolta, hogy ki merre menjen.

- Rendben, akkor Nyugatra mennek a sárkányokkal, Keletre megyek én az embereimmel és Délről pedig védve vagyunk - mutatta a térképen. ((- Sose vagy minden oldalról védve, én nem bíznék benne!))

- Ez mind szép és jó kapitány, de mi lesz az északi résszel? - kérdeztem tőle, de már rosszat sejtettem.

- Arra te mész - jelentette ki.

- Rendben, hol vannak akik velem jönnek? - nem vagyok én mindenható, annyi ellenféllel még nekem is meggyűlik a bajom.

- Arra te mész - ismételte nyugodtan. ((- Egyedül küldöd, mi? - Forgatom meg a szemem. - És még én vagyok aki kihasználja.))

- Nem gondolhatod ezt komolyan! - kiáltottam rá, de sajnos komolyan gondolta, így egyedül indultam el a frontvonalra.

Mikor megérkeztem tíz percig csak egymásra néztünk, mert ők se akarták elhinni, hogy egyedül jöttem. ((Elnevetem magam, mikor ezt olvasom. - Ez nagyon abszurd lehetett.)) Tíz perc után megunták és nekem támadtak. Úgy éreztem magam, mintha a pokolba kerültem volna. A csata végére annyira kimerültem, hogy összeestem. ((- Ajj, ajj! Baj lesz!)) A védő varázslatok, amit a vár elé raktam eltűntek. Egy ismeretlen elf éppen lesújtani készült rám... Becsuktam a szemem, de nem történt semmi. Majd hallottam egy csattanást. ((- Kinek tekerték ki a nyakát?)) Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy előttem fekszik az elf hullája. ((- Neki!)) Pár pillanatig csak meredtem rá, de a látóterembe került egy kard. ((- Akkor nem nyak tekerés volt!)) Valószínűleg a tulajának köszönhettem, hogy nem szúrtak le. Bágyadtan fordítottam a fejem felfelé, hogy láthassam, mikor... ((- Megint nem fogom megtudni mi történt, mi? - Kérdezem felnézve a naplóból.))

- Aludj, Alexander! Pihenned kell. Nem szabadott volna egyedül ideküldenie... Épp az ilyenek miatt... Mindegy is. Csak pihenj ((- Te Vlad bá, szerintem nagy szarban vagy, akárki is ez ismer téged! Jól ismer!)) - hallottam a hangját és valamiért elnyomott az álom. Még mintha éreztem volna, hogy valaki felvesz, de nem vagyok benne biztos.

Az egész esetben az a legfurcsább, hogy a Mardekár kúriában ébredtem fel. ((- Jó! Elkezdtem félni! Ki a fene az, aki ismeri Vladot és be tud jönni a kúriába?)) Rögtön elmentem Vlad-hoz, de nem is figyelt rám mikor kérdezni próbáltam, amit nem is csodálok. Ki gondolta, hogy meg fog jelenni az ellenséges lények vezetője. Legnagyobb bánatára, elvileg ott jelent meg, ahol én harcoltam, így senki se látta. ((- Szóval feléd volt a főkolompos seggfej.)) Most itthon vagyok és pihenek. Vlad rájött, hogy nem volt jó döntés egyedül kiküldeni és most megparancsolta, hogy pihenjek legalább három napot. Bevállalta azt is, hogy helyettesít ez idő alatt igazgatóként "Nem olyan nehéz. Én is az vagyok." felszólalással. ((- Csak azt hiszed! - Nevetem el magam.)) Csak azt nem tudja, hogy én csinálom az összes papírmunkát az iskolában... ((- Pontosan!)) Majdcsak megbízza a Sárkányt vele, mint én szoktam... ((- Mit szoktál? - Pislogok a lapra.)) Talán... Remélem nem. ((- Azért megérdemelt volna egy kis papírmunkát a hülyeségei mi... - Hatalmas csattanás. - Most mit törtek össze? - Rázom meg a fejem, ahogy elteszem a könyvet, hogy utána nézzek a gyerekek megint mit tettek tönkre.))