1999.01.10.

Elkezdtem megszervezni Oroszországi akciómat. Utána néztem a történelmüknek az elmúlt században, így eldöntöttem, hogy a legjobb ha megint... papnak állok. ((- Megint?!)) Csak most ortodox. Rasputyin is az volt, vagy valami hasonló és nekem vele kell jóban lennem a jövőben. ((- Eléggé jóban vagytok!))

Egyébként ma rájöttem honnan volt annyira ismerős Jafar. Vagyis nem én, hanem Malazár miután elpanaszoltam neki, hogy valahonnan nagyon ismerős volt az az ember. Pár percig gondolkodott, majd hátra küldött a családi festményekhez. Teljesen meglepett, amit... akarom mondani akit ott láttam. ((- Sokáig tartott! - Nevetem el magam.))

- Jafar Atlantisz! - felkapta a fejét. Lenéztem a névtáblára mielőtt folytattam. - Vagy hívjalak inkább Cetus Mardekárnak?

- Alexander! Évezredek óta nem láttalak - lelkendezett, de már ténylegesen látszódtak rajta a Mardekáros jellemzők. ((- Igaz anno még nem nagyon volt Mardekáros.))

- Ki gondolta volna, hogy véletlenül pont a családunk alapítójába fogunk belefutni a nyaralásunkon - eszembe jutott az ősök listája, amit szintén be kellett magolni és így visszagondolva tényleg hasonlított a neve melletti kis festmény rá.

- Te is megleptél mikor pár évvel később megjelentél és elmondtad, hogy rokonok vagyunk - mondta, majd hosszas beszélgetést folytattunk arról, hogyan lett ő az uralkodó, változtatta meg a nevét és egyéb dolgokról... valamint beszéltünk Infinitoról. ((- Mi van a kígyóval?))

- Hogy érted, hogy nem te csináltad? Minden örökösnek azt mondták - értetlenkedtem.

- Igen, azt mondtam a gyermekeimnek, de csak azért, hogy biztosan eljusson hozzád - jelentette ki boldogan. - Mivel már nálad van, így az igazat is elmondhatom és nem kell tovább ügyelnem arra, hogy a család főágán öröklődjön.

- Honnan származik akkor? És ami fontosabb, hogy érted, hogy el kellett juttatnod hozzám? - kissé meglepett ez a kijelentése. ((- Kivételesen én is egyet értek veled!))

- Hát nem sokkal az előtt, hogy másodszor is találkoztunk egy furcsa férfi jött hozzám és odaadta nekem a gyűrűt. Azt mondta, hogy juttassam el Alexander Venicenek ajándékként. Mondtam neki, hogy évekkel az előtt láttalak utoljára, de azt mondta, hogy előbb fogok veled találkozni, mint ő. Ezzel nem bírtam ellenkezni, mert tényleg megígérted a királynak, hogy még visszajössz, így elraktam a gyűrűt. Mikor megjelentél oda akartam adni, de akkor elmondtad, hogy időutazó vagy és egyenesági örökösöm, ekkor láttam meg az ujjadon a gyűrűt amit oda kellett volna adnom. Eldöntöttem, hogy örökségként hagyom a családomra, így biztos eljut hozzád, mert már nálad volt - fejezte be hosszú történetét. ((- Meglepően logikus döntés! - Biccentek egyet.))

- A nevét tudod annak, aki odaadta neked?

- Nem, mielőtt megkérdezhettem volna eltűnt. Mielőtt mondanád, hogy felelőtlenség volt tovább adnom a gyűrűt leszögezném, hogy minden lehetséges módon ellenőriztem és nem volt semmilyen ártó szándékú varázslat rajta - tette fel a kezét védekezőn. Ez után már tényleg semmi érdekes nem történt. Rögtön a beszélgetés vége után lerendeztem a kis kiruccanást, amit Cetus említett, így ezzel nem kell később foglalkozni. Most ideje elmennem lerendezni a királynő által kért gyilkosságot és utána elintézni a családfői tevékenységeket. ((- Az ilyeneket miért nem tudod leírni? Miért csak az igazgatói dolgaid vannak itt? - Kezdek el lapozgatni, amíg valami érdekeset nem találok.))

1999.03.07.

Ideje, hogy másik naplót készítsek az iskolai teendőimnek, túlságosan sok lesz belőlük és nem szeretném ha csak ezzel lenne tele minden oldal. ((- Engem már ennyi is idegesített.))

Az elmúlt pár héten nem írtam a naplóba rendes bejegyzést, tehát egy kis összegzés:

Összebarátkoztam Rasputyinnal és beférkőztünk az orosz varázslóvilág felsőbb rétegeibe. Kész felüdítő, hogy kivételesen senkit sem irányítok, hanem én magam vagyok a sötét úr. ((- Hogy mi? Akkor ezért néztek rád úgy a ruszkik?)) Pár hét kell már csak, hogy minden ember behódoljon nekünk az országban.
Rasputyin, mint kiderült, nagyon érdeklődik az obskurusok iránt és kísérleteket folytat velük, így eldöntöttem, hogy minden alapot biztosítok neki. Nagyon örült az obskurusoknak, amiket ígértem neki. Rájöttem, hogyha csak egy obskurus van a közelembe bírom befolyásolni úgy, hogy eltárolódjon az energiájuk és ők maguk is. Most már nincs akadálya a fejlesztéseinek, csak időt kell valahogy szereznem arra, hogy megfelelő mennyiséget gyűjtsek. ((- Akkor innen jött az obskurusos szoba! - Ráz ki a hideg.))
Credencet is odavittem Rasputyin kutató bázisához, hogy megfigyelhessük és segíthessen a többi obskurus megfigyelésében. Grindit is sikerült betörni, így már nem fog gondot okozni a jövőben. Igazán élénkítő volt feleségének kiakadása, ami a végső löketet adta számára. ((- Hehe. Ezt azért megnéztem volna!))

Ma végre kerítettem időt arra is, hogy meglátogassam Emryst és beszéljek vele az atlantiszi eseményekről.

+Hármas nézet+

- Elkészítetted a feljegyzéseket, amiket kértem? - pont erről akarok majd beszélni.

- Igen, tessék, de besz... - felemeli a kezét, hogy lecsitítson, pedig ez fontos lenne. Majdnem meghaltam, de jól ismerem már Emryst így nem szólok semmit, mert a végén mérges lesz. ((- Ha csendben kell lenni jobb, ha befogod. Morgana is gyilkos tud lenni, ha olyankor beszélek, mikor nem kellene.))

- Pont ahogy gondoltam - jelenti ki boldogan. ((- Mit? - Pislogok nagyokat.))

- Hogy érted, hogy pont ahogy gondoltad? Nem azt akarod mondani, hogy...

- Igen, megmérgeztem a teafüvek egy részét - jelenti ki rezzenéstelen arccal. ((- Hogy mi a fene? Te majdnem kinyírtad a Seggfejet?))

- Meg is halhattam volna! - kezdek mérges lenni rá.

- De nem haltál meg! És a sejtésem is beigazolódott! - nevet. ((- Hogy mi? - Tágulnak ki a szemeim. - Mondjuk Morgana is megpróbált engem megölni, csak arról tudtam, hogy meg fogja próbálni. - Gondolkodom el.))

- Minél idősebb vagy annál őrültebb leszel! És elmondanád végre, mi a fészkes fene, amit sejtettél!? - felállok a székemről és közel hajolok hozzá. Csak mosolyog.

- Majd megtudod - és megint nevet. Fekete pontok jelennek meg a szemem sarkában... Megérdemli... ((- Alexander, mit csinálsz?))

- Alexander! - pár pillanat alatt elkomorodott. - Le kell nyugodnod, el fogod pusztítani a helyet. Csak gondolj...

- Gondoljak? Éppen azt teszem, Mester! - mondom gúnyosan. - A saját Mesterem meg próbált ölni, hogy teszteljen valamit, amiben nem volt biztos. Nem kell túl sokat gondolkodni ezen! - és a mágiám kitört. Lily boldogan nevet a fülemben. ((- Nem én, nem én! De mi a Kirké ez?)) Pusztulás követ engem. Sötét, kavargó mágia. Nem érdekel ki hal meg a kezem által, nem érdekel ki van előttem...

- Alexander! - kitisztul a szemem. Emrys. Vicsorgok felé. - Le kell állnod, túl sokan halnak meg! - körbenézek. Mikor kerültem be egy városba? ((- Te kiirtottál egy várost?)) Visszanézek Emrysre.

- Bíztam benned, de ugye a bizalom semmit sem ér - mondom tárgyilagosan. - Jobb ha elmegyek, és egy ideig nem is jövök találkozni veled. Igazad van, le kell nyugodnom, nem tenne jót Puppe Princeps hódításának, ha városokat semmisítenék meg ((- Most megtisztelve érzem magam. - Fintorgom.)) - nem nézek rá, hangomban cseppnyi érzelem sincs. - Viszlát Mester! - ezzel elhopponálok.

+Vég+

Mint látható nem volt valami jó megbeszélés, de legalább tanulságos...

Most megyek aludni Infinitoval, már percek óta azt, mondja a fülembe, hogy feküdjek le.

1999.05.14.

Én és Grigorij, aki a jobb kezem lett, megdönthetetlen uralmat alakítottunk ki az oroszoknál. Az egyedüli dolog, amit sajnálok, hogy itt nem használhattam eredeti nevem, így minden követőm Alexander Arkadjewitsch Slizerinként ismert meg engem. ((- Ezek az orosz nevek! - Rázom meg a fejem.)) Sajnos ennek egy időre ma vége szakad, mert elérkeztünk arra a pontra a történelemben, hogy eltüntessem Grigorijt.

- Beszélnünk kell Grischa - mondtam neki a tárgyalónkban.

- Miről van szó Sanja? - kérdezte. ((- Sanja?! - Hangosan felnevetek.))

- El szeretnék végezni egy kísérletet.

- Milyen kísérlet? - húzta fel a szemöldökét.

- Le szeretnélek fagyasztani egy ősi mágiával, hogy úgy kb. nyolcvan év múlva kiengedjelek - látom, ahogy leesik az álla. ((- Szinte hallom a hangod ahogy mondod. - Forgatom meg a szemem.))

- És mégis miből gondolod, hogy ebbe beleegyezek? Bármennyire is furcsa szeretem az életem, a nőket, a vodkát és a kutatásaim is! - mondta felháborodva.

- Épp ezért foglak lefagyasztani. Tudom, hogy a legfontosabbak számodra a kutatások és ahhoz alapanyag kell. Mire fel foglak ébreszteni kellő mennyiségű obskurus lesz a házadban a kísérletekhez - erre már vigyorgott. ((- Őrült tudós!))

- Mit kell tennem Sanja?

- El kell játszanod a halálod a nagyközönség előtt én a többit intézem Grischa - mosolyogtam.

Ez után elrendeztünk mindent. Eljátszotta a halálát, én pedig elhelyeztem a központunkban a saját tárgyalónkban egy nyitott koporsóban, hogy legyen min agyalniuk az embereinknek. ((- Évtizedekig nem hagyták abba a gondolkodást! - Nevetem.)) A saját elrablásomat is eljátszottam, így most az oroszok azt hiszik, hogy az Amerikában feltűnő Alexander Hyde felvette az alakom és többször használta. Most, hogy a múltban elvégzendő feladataim letudtam ideje megkeresni Helga utódait.

((- Nekem meg elmenni a találkozómra Morgana nénivel. - Fújok egy nagyot, ahogy becsukom a naplót és elteszem a polcba, majd kimegyek a szobából, hogy elinduljak a mesteremhez.))