1999.12.27.(nap vége)

Sikerült mindent elintézni, amit terveztem mára. A sok beszélgetéstől elfáradtam. Ideje lesz lefeküdnöm, de előtte muszáj lecsitítanom Infinitot. Fogalmam sincs mi üthetett belé. Nem hagy pihenni és megállás nélkül azt mondogatja, hogy olvassam el a mai bejegyzéseket, pedig nem történt semmi, amit felül akartam volna később vizsgálni. A legjobb lehet az lesz, ha elküldöm vadászni, az mindig elvonja a figyelmét... Én pedig végre ágyba kerülhetek. ((- Szerintem igen is hallgatnod kellett volna rá! - Vakarom meg a nyakam.))

2000.02.10.

Végre befejeztem az összes dolgozat javítását és megtartottam az összes órám a múltban. Malazár egyre inkább úgy kezel, mint vele egyenlőt. Talán tényleg a testvérének fog tekinteni. Majd meglátjuk. Mindenesetre elkezdte tervezni a Francia hódításait is, de Godric nem éppen repesett az örömtől ennek hallatán... Talán ez lesz a híres Mardekár Griffendél ellentét? ((- Hát ki nézem belőlük. - Mosolyodom el.))

Sajnos a mai nap más is történt. Kedvenc bájital professzorunk meglátogatott az irodámban.

- Igazgató úr! - köszönt fejét lehajtva.

- Már mondtam, hogy Alexander vagy Mr.Hyde, Perselus. Tőled elég furcsán hangzik, ha engem igazgatónak nevezel - mosolyogtam rá. Az elmúlt években sokszor játszottuk már ezt el.

- Alexander... Szabad? - mutatott a szokásos kanapéjára és a bólintásom után helyet foglalt.

- Miben segíthetek Perselus? Azt hittem tegnap mindent megbeszéltünk - minden héten találkozunk egy nap, hogy elintézzük az iskola ügyeit és utána sakkozzunk egyet.

- Szeretnék beszélni rólad - mondta teljes nyugalommal.

- Valami baj van velem? - kérdeztem kis fenyegető éllel a hangomban. ((- Kivételesen egyet értek a kérdéseddel!))

- Épp erre lennék én is kíváncsi - csak felvontam a szemöldököm, kíváncsi voltam mi okozta a feltételezését. - Elsőre nem voltam benne biztos, de minél több idő telt el annál nyilvánvalóbb volt, hogy... ideges vagy, tehát elkezdtelek figyelni...

- És mit sikerült észrevenned? - érdeklődtem, hogy kicsit megnyugodjon. Látszott, hogy feszült. Biztos azt hitte megbüntetem, mert akaratom ellenére megfigyelt. ((- Te még akkor is megbüntetnél valakit, ha te magad mondanád neki, hogy figyeljen rád, de elrontaná a dolgát.))

- Kezdetben rengeteg mágiát. Elfedő varázslatok, beszéd segítő varázslat és jó pár, amit nem ismertem fel. Furcsa volt, hogy ilyen bájok vesznek körbe... De aztán egyszer csak leálltak. Nem tudtam mi változhatott, így jobban figyelni kezdtem és rájöttem. A reggelik. Mindig kávét ittál addig. Semmi mást csak kávét. Akkor mégis miért iszol most teát? ((- Mert Emrys azt mondta segít neki.)) Ezt kérdeztem magamtól, de a teafűből nem tudtam szerezni így fogalmam sincs, mi lehet a valódi célja, de valami hasonló lehet a varázslatok hatásához. Ekkor úgy gondoltam, hogy megoldottad magad a helyzeted, így nem is szóltam semmit, de aztán... Egy héten... Már nem emlékszem pontosan mikor, de szinte teljesen bezárkóztál az irodádba. Semerre se mentél és alig fogadtál látogatót. Akkor én is e kevés vendéged között voltam és meglepetten vettem észre, hogy nincs meg a fókusz a szemedben. Nem tudtad hova kell nézned, hogy oda bírd adni, amit kértem. Nem láttál rendesen. Azóta is volt ilyen periódus gondolom, mert egyik nap véletlenül láttam, hogy épp behelyezed a kontaktlencsédet. ((- Perselusnak miért is kell ilyen jó megfigyelőnek lenni?)) Sok apró megmozdulás volt még, ami utalt arra, hogy baj van, de nem tudtam hogyan kellene felhozni az ügyet számodra... Szóval, mi bajod van? - nézett fel, de rögtön lesütötte a szemét, amint meglátta komor arckifejezésem.

- Szóval tényleg rájöttél - mondtam mély hangon. - Mondjuk, mit vártam a kor egyik legjobb Mardekárosától? ((- Most megsértődtem volna, de be kell vallanom, hogy igaza van.)) - kuncogtam kicsit, mire meglepetten nézett fel. - Mi a baj Perselus? Nem büntetlek meg azért, mert Mardekárosan viselkedsz. Csak meglepett... Jutalmat is kapsz. Elmondom mi is történt velem, rendben? - erre jobban kiegyenesedett, mint addig volt. ((- Végre megtudom mi van!)) Látszott, hogy várja a magyarázatot. - Először ötödikes koromban, a múltban történt. Akkor még fogalmunk sem volt, miért kezdtem el dadogni hirtelen és miért romlott el a látásom. Az egészségem is teljesen tönkre ment. Merlint is kérdeztük, de nem jutott ő se semmire. Hetekig rosszul voltam akkor, de egyszer csak elmúlt. Mintha sose történt volna. Meg voltunk győződve róla, hogy ennyi volt és szinte teljesen elfelejtettük... - felálltam és nekidőltem az asztalomnak. - Néha pár hétig előjöttek ez után is a tünetek, de sose egyszerre az összes... Pár év alatt mindig kihevertem és ezért nem mondtam senkinek. Nem volt olyan súlyos, mint először... - kicsit elhallgattam. ((- Rossz helyen álltál meg, ilyenkor mindig van rosszabb!))

- Egészen mostanáig - szólt közbe.

- Ahogy mondod. Hónapok óta, vagy már eltelt egy év is? A lényeg az, hogy újra előjött. Az összes tünet, minden. Nem terített le annyira, mint először, de csak azért mert már idősebb vagyok...

- És még mindig nem tudjátok mi ez. Ez eléggé zavaró.

- Igen zavaró, de Merlin rájött mi lehet. Mikor egy hete találkoztunk elmondta a teóriáját. Mindennek az oka a lélek társam.

- Lélek társ? - neki eddig még nem is említettük ezt. ((- A bölcsek köve? - Kérdezem meglepetten.))

- Igen. Más szóval a valódi bölcsek köve... bár a követ csak bizonyos emberek láthatják. Ilyen ember Merlin is... Mi lenne, ha szemléltetném a teóriát - kérdeztem és válaszra se várva megjelenítettem magunk előtt Princeps és a Sárkány közötti kötést. ((- Mit? - Kérdezem kitágult szemekkel.)) - Ez a Lily és Draco között megjelenő "bölcsek köve". Mint láthatod, szikrázik és élettel teli ((- Jó lenne látni. - Mosolyodok el halványan.)) - megmozdítottam a csuklóm és teljesen elszürkült a kő. - Így látszódik, ha az ember még nem találkozott a lelki társával, vagy már születése előtt meghalt. ((- Szegények.)) Vannak még különféle esetek, mint mikor csak az egyik fél halála előtt látják egymást, de nem tudják egymásról mik egymásnak - egy kis szivárvány fonál jelent meg a szürkeség közepén. ((- Akkor egyedül éli le az életét a másik az igazi társa nélkül?)) - Megint más, ha bántod a társad, akár véletlenül, akár szándékosan - most az Emrys és Morgana közötti kötést mutattam. A mágiától fénylő gömb, benne egy fekete csík száll. Gyönyörű mégis fájdalmas látvány. ((- Örökké ott marad a nyoma? Ezért érzi még most is rosszul magát Emrys?)) - Ezek mind átlagosak. Merlin múltkor megmutatta az enyém - egy újabb mozdulattal a fény meghalt és teljesen elfeketedett a kő, fenyegető kisugárzást keltett. ((- Miért halott a kő? - Húzom össze a szemöldököm.))

- Ez mit jelent?

- Merlin szerint mindennek az időutazás az oka. Valószínűleg akkor régen véletlen láttam a társam és ő felismerte a kötésünk, de ott hagyott úgy, hogy nem mondta el. A hosszú távollét a lélek társtól olyan tüneteket okozhat, mint amilyen nekem volt... Bár minden embernek kicsit mások a tünetek, de alapjában véve megegyezők, így... Ezt ezzel bírta magyarázni. A mostani helyzetben viszont nem lehet biztos. Valószínűleg tudtomon kívül tudom, hogy a társam meghalt, és úgy érzékelem nekem is volt hozzá közöm... Mivel olyan tünetek is jelentkeznek, mint ami akkor történt Merlinnel miután... bántotta Morganat. Nagyon valószínű, hogy saját magamat bántom akaratlanul és hamarosan átvált a kő az utolsó formába. Abba, amit eddig még csak egyszer tapasztaltam ((- Mégis mibe keveredtél már megint Alexander? - Kérdezem aggodalommal a hangomban.)) - a fekete követ széttörtem és darabjai lengtek a levegőben. - Ilyen mikor valaki megöli az ember lélek társát. Ha ez megtörténik... ((- Meghalsz! - Nyelek egy nagyot.))

- Meghalsz - csak mosolyogtam rá. - El kellene mondania Nenil kisasszonynak. Jobb lenne, ha tudna erről. ((- Sose mond el semmit, amiről tudnom kellene. - Hunyom le a szemem szomorúan.))

- Nem tehetne sokat ellene, és csak idegessé válna. Elég neki a gyerekekkel foglalkoznia és a varázslóvilággal. Ez nem olyan fontos. Neked is csak azért mondom el, mert rájöttél és tudom, hogy nem elégedtél volna meg annyival, mint amit Lilynek mondanék - neki csak annyit mondanék, hogy "Nem is tudtam, hogy ennyire érdekellek! Amúgy meg csak egy hóbort az egész.". ((- És én hagynám ennyiben, mert bízok benne, hogy elmondanád, ha baj van, vagy a segítségem kellene. - Gyűlnek megint könnyek a szemembe. - Miért sirat meg mostanában mindig ez a napló? - Szipogom.))

- Talán... - gondolkodott el. - Mit tervezel ezek után?

- Csak azt, amit eddig is - mosolyodtam el. - Segítem Lilyt amíg bírom, hogy meghódítsa a világot. Fenntartom az iskolát és segítek a tanulóknak. Élvezem az életemet! - nevettem az eddigre zöld hajú tanárra, aki bólintott és tovább agyalva hagyta el a szobát. ((Kuncogni kezdek a gondolatra. - Tudom ez mikor volt. - Suttogom magam elé.))

A világ meghódítására visszatérve... Talán el kellene látogatnom pár független országba. Jó lenne tisztában lenni a politikai helyzetükkel, mire odaérünk. Meg kell látogatnom a halálfalókat is. Mostanában kicsit elkanászodtak.

((- Anyu mi a baj? - Jelenik meg a lábam mellett Reigel, én meg becsukom a naplót és az ölembe veszem a kisfiút, akit szorosan megölelek.

- Semmi nagy dolog kicsim. Csak anya aggódik Alexanderért. - Hajtom fejére a sajátom.

- De miért? Ő erős és mindenkit megvéd. - Néz értetlenül a szemembe.

- Mindenkinek kell valaki, aki megvédi őt Reigel. - Magyarázom.

- Mint neked apa? - Kérdezi, én meg biccentek.

- Anya szeretett volna ott lenni, hogy segítsen Alexandernek, amíg meg nem találja ezt a személyt. - Hunyom le a szemem.

- Lelkiismeret fúrás? - Billenti oldalra a fejét, én meg elnevetem magam.

- Igen, Reigel lelkiismeret furdalás. - Adok egy puszik a fiú fejére. - Ezt ne mondd el Alexandernek, rendben? - Kérdezem, ő meg biccent egyet.))