1999.06.10.

Ma összefutottunk Helga leszármazottaival. Ki hinné, hogy ilyen véletlen egybeesések történnek, pedig csak azért mentem oda hozzájuk, mert szépen néztek ki és közelebbről látni akartam őket. ((- Fel akartad szedni őket!))

Ennek az eseménynek a következtében tájékoztattam Princepset Oroszország jelenlegi állásáról. Ahogy az elmúlt pár hónapban kiderítettem nem sokat változott. Leragadtak ott, hogy Grigorijt próbálják kiolvasztani, de ez nélkülem lehetetlen lesz számukra. ((- Ezért akartak elfogni téged és jött a tégla!)) A három orosz nem örült, hogy nem lépünk azonnal, de Puppe magyarázta után nagy nehezen elfogadták.

Más történés, hogy végre korlátlan időre elhagyhatják Malazárék a portréikat, valamint rám lettek bízva a vendégeink. Legalább az alapítók segíthetnek így az iskolával. ((- Azóta is csak örülök ennek a fejleménynek!)) Az oroszok remélem hamar beilleszkednek, bár a pap bajos eset kicsit, de majd megszokja.

1999.06.30.

Ma nem történt semmi napközben, de mielőtt elmentem lefeküdni összefutottam az apáca lánnyal, aki a testvére és barátja szobája felé ment, amerről én jöttem.

- Merre mész ilyen késői órán? - kérdeztem, mire hirtelen megállt és összerezzent.

- Csak a testvéremhez. Már rég volt, hogy utoljára együtt imádkoztam valakivel és meg szerettem volna kérni - mondta teljesen ártatlanul.

- Nem hiszem, hogy jelenlegi elfoglaltsága mellett imádkozni lenne kedve - mondtam, utalva a hangokra, amiket a szobájuk előtt elhaladva hallottam. ((- Na ne! - Sötétedik el a tekintetem.)) Feljegyzés: tájékoztatnom kell őket a csendvarázslat szabályról, ami az ilyen esetek elkerülésére van. ((- Hála az égnek, hogy felvilágosítottad őket. Nem igaz, hogy senki sincs tekintettel a környezetére! - Rázom meg a fejem.)) Úgy tűnik a kis apácának is leesett mire utaltam, mert teljesen elpirult.

- Akkor... azt hiszem egyedül fogok imádkozni - hajtotta le a fejét és indult vissza a szobájába. Kicsit megsajnáltam őt.

- Jekatyerina! - ismét megállt és felém fordult. - Ha nem bánod csatlakoznék hozzád - mondtam neki oroszul, mire leesett az álla. ((- Megszokta már azóta, mindenki megszokja, hogy fura vagy!))

- Ne...Nem baj - hebegte és elindultunk a szobája felé. - Hogy lehet, hogy nincs akcentusod?- kérdezte, mikor fél úton jártunk.

- Egy ideig Oroszországban éltem, bizonyos célok miatt - bólintott. ((- Ja és összehaverkodtál Rasputyinnal, meg sötét nagyúr lettél!))

- Ha nem bánod, hogy kérdezem... Amúgy... Te is ortodox vagy... és mióta vagy hívő? - nem mert kérdezni. Lehet ahhoz van köze, hogy egyszer véletlen benyitott mikor büntettem az egyik alkalmazottunk. ((- Na, akkor nem csodálom, hogy nem mert kérdezni semmit. Szegény lány!))

- Semmi baj - mosolyogtam rá. - És igen az ortodox vallást is követem, bár ez attól függ mikor vagyok, de nem nevezném magam igazándiból hívőnek - vakartam a fejem. ((- Furcsa is lenne, ha az lennél!))

- Mikor vagy? Ennek nincs értelme. És hogy érted, hogy nem neveznéd magad hívőnek? ((- Sétál és csak érdek hívő!))

- Nem nevezném magam hívőnek, mert pap vagyok ((- Az is hívő! - Nyújtom ki a nyelvem.)) - itt hirtelen lefékezett. - És az, hogy mikor? - nagy mosoly jelent meg az arcomon és kezem a vállára tettem. Elvittem az egyik olyan esti imára amiről emlékszem, hogy ellógtam. Csodáltam is, hogy nem büntettek meg miatta, de így már van értelme. ((- Miért nem gondoltál azonnal arra, hogy valamikor bepótoltad?)) Az imádság végén visszajöttünk és elégedetten távozott a kis apáca, hosszú köszönetet mondva nekem. Reméljük a jó benyomással képes lesz a két társát is megbékítenie. ((- Összejött!))

1999.07.03.

Ma ellenőriztem visszamenőlegesen az ikrek tevékenységeit és hónapok óta először beszéltem Emryssel. Csak egy órát, de már ez is haladás.

A helyzetemről szólva... Jelenleg stagnál. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, de majd meglátjuk.

1999.07.06.

Ma megszületett a kis Reigel. ((- Oh, életem egyik legboldogabb napja volt!)) A Sárkány teljesen ki volt akadva, de pár pohár bor után jobban lett kicsit. A szülés komplikáció mentes volt. Most ideje lesz felvezetnem a nevét a családfára. ((- Utólag is köszönöm, hogy megcsináltad.))

1999.09.20.

Puppe Princepsen előjött a gyermekágyi depresszió. Most elkezdhetem az edzését, a család egyik mágiatípusával, a párszaszóval való varázsige használatot, mert Puppe kiejtése szörnyű. Ebben Malazár is egyetért, így ideje megdolgoztatnom. ((- Még mindig tartom, hogy akcentus volt!))

1999.12.10.

Beépült egy orosz kém a sorainkba. ((- Na, mit mondtam itt a tégla!)) Természetesen nem tudott jól elrejtőzni, de azért meghagytuk a hitben, hogy inkognitója sértetlen. Az estét az újoncok betörésével töltöttem. Ma a 478-as kínzási módszerrel a változatosság kedvéért... meg a kém miatt. ((- Uhuhu, 478-as az nagyom durva... - Kitágulnak a szemeim. - Várjunk! Én azt hittem, hogy azokat nem használják! - Nyelek egy nagyot.))

Mivel mostanában ritkán volt olyan esemény, amit le kellett volna jegyeznem, így gyors összegzésként:
- kibékültem Emryssel ((- Ez meglepően boldoggá tesz! - Vakarom meg a nyakam.))
- rájöttem, hogy véletlen azt mondtam Puppenek, hogy Vladék ezredik évfordulója lesz, pedig csak századik ((- Máris világos miért nézett rám olyan furán Vlad bácsi!))
- Az iskola színházköre előadást tervez
- Reigelnek hasonló képességei vannak, mint Lunanak ((- Igen, rájöttem! De ezt igazán mondhattad volna akkor is, és talán nem kapok szívrohamot, mikor először kezdett el láthatatlan lényekkel beszélgetni.))
- összefutottam még párszor Sacrussal ((- Az a vámpír nem tud rólad leszállni?))

1999.12.27.

Ma megyünk Princepssel az oroszokhoz, megtudni mit tudnak rólunk, hogy később őket is meghódítsuk, de ha minden jól megy, már ma megszerezzük az orosz térséget. ((- De milyen jól ment! - Vigyorgom.))

/Második nézet/

Semmit se tudnak rólunk. Még a kém se tudott kideríteni semmit, pedig azt hittem, hogy valamit azért össze bírt kaparni rólunk azon kívül, ami egyértelmű. De legalább nem teljesen hülyék, mert az feltűnt, hogy sok helyen ott vagyok a múltban. ((- Egy picurka agyuk azért van!)) Puppe ezt viccesnek találja és felnevet. Mindig elfelejtem mennyire hasonlít az anyjára. ((- Ezt jobban szeretem hallani, mint azt, hogy apára hasonlítok.)) Fel kellett volna raknom egy csend bűbájt, így most lebuktunk, de ez még előnyös is lehet.

- Nem ők az egyetlenek! - sokan rájöttek már az évek során, hogy "halhatatlan" vagyok, de már egyik sem él. ((- Igen halhatatlan vagy, semmibe se döglesz bele, még Emrys se tudott kinyírni!))

- Ezek komolyan azt hiszik, hogy le tudnak győzni? - sajnálatukra igen, de ideje kiengednem Grigorijt.

- Sok mindent hisznek ezek! - mint például, hogy használom a volt vezetőjük alakját, és hogy én okoztam Rasputyin állapotát is... ebben igazuk van, de ez mellékes. ((- Cssss! Nem kell nekik mindent tudni.)) - Gyere Lily, bemutatlak egy barátomnak! - indulok meg a tárgyalótermünk felé. Princeps egyre ügyesebb a kiejtéssel is. Most, hogy belegondolok mostanában egyre többször használom hangosan is a becenevét. ((- Már megszoktam! - Vonom meg a vállam.)) Puppe közben megkérdezte, kit is akarnak feléleszteni.

- A barátom akarják visszahozni és itt is lesz, ha jól emlékszem ez mögött az ajtó mögött - és ha nem helyezték át. Benyitok és... igen, itt van még mindig.

- Te ennek nem a Volga mélyén kéne pihiznie a szirénekkel? - erre felnevetek. Elképzelni Grigorijt szirénekkel pihenni... ((- Na jó, ez így utólag tényleg abszurd, tuti nem pihent volna a szirénekkel. - Ráz ki a hideg. - Miért kell ennek a fiúnak folyton az alattvalóim nemi életére emlékeztetnie?))

- Kihalásztam! Csak a barátom volt, aztán vállalkozott rá, hogy benne lesz az egyik kísérletemben, amúgy ha felkelt megnézhetnénk a másik kísérletemet is, oké? - az obskurus projekt. Az elmúlt hónapokban különböző időpontokból rengeteg obskurust adtam át Credencenek megőrzésre. ((- Ja, ki is rázott tőle a hideg!))

- Aggódnom kellene miatta?

- Szerintem inkább örülni fogsz neki! - mosolyodok el a gondolatra. Biztos tetszeni fog Princepsnek a kísérlet, sokszor jegyezte meg az elmúlt tanévben, hogy mennyire örülne, ha a bácsikája is képes lenne varázsolni. ((- Kivételesen valamit nem csak magáért csinált?))

- Akexander, most elkezdtem aggódni! - csak nevetni tudok erre és neki is látok barátom felébresztésének. Hosszú kántálás után hátra lépek és csak figyelem mikor ébred fel. Princeps kérdésére csak bólintok, mert nem tudom mit okozhatnak a hirtelen hangok a felébredés folyamata közben. ((- Szóval jobb lett volna, ha én is befogom?))

- Rég találkoztunk Grigorij! - köszöntöm a most már ülő barátom.

- Alexander! Ezek szerint sikerült? - csak bólogatok mosolygó barátom kérdésére. Ez után hagyom Princepsnek, hogy foglalkozzon vele, amíg megfigyelem az ajtóban álló tátott szájú oroszokat. A vezetőjük áll legközelebb utána valószínűleg, akik legjobban értenek a párbajhoz...

- Ő. Nem. A. Férjem! - hallom meg Princeps kiáltását. Azt hiszem ideje, hogy induljunk. ((- Hogy nem tudják ezt felfogni sose?!))

- Lily, nyugodj meg! Ma még sok dolgunk van. Apropó dolog! Grigori, legyél szíves és magyarázd el azoknak a barmoknak, akik a követőidnek hiszik magukat, hogy hol a helyük a világ hierarchiájában! - mosolygok rá úgy, ahogy a régi időkben parancsot osztottam ki.

- Igenis, Uram! - emeli kezét tisztelegve és megkerül engem. ((- Hogy mi? - Ráncolom össze a homlokom. - Biztos vagyok benne, hogy nem tisztelgett!))

- Üdvözlök mindenkit eme fényes napon! - kiáltja el magát, mire Puppe a szemét forgatja, ((- Most is! De miért nem emlékszem erre?)) a közönségünk pedig minden szaván csüng. - Sok évvel ezelőtt vállalkoztam erre a kísérletre, amiben le lettem fagyasztva évekre - hitetlen morgások hallatszanak. - Ez az ember itt... - kérdőn néz rám.

- Most Alexander Hyde néven futok.

- Szóval, Alexander Hyde végezte el rajtam ezt a kísérletet. Mielőtt bármivel vádolnák - látszik, ahogy sokak torkán akad a szó - szeretném, ha mind tudnák, hogy ő nem egy szélhámos - szóval Grischa még mindig imád legilimálni - még akkor is ha azt a benyomást keltette. Minden céljai eléréséhez volt szükséges, a közös céljaink eléréséhez - mindig remek szónok volt, most jön az, hogy... - Ma e célok megvalósulnak, mától újra ő vezeti sorainkat! - kiszámítható. ((- Szóval ezért ettek ilyen könnyen a tenyerünkből?)) Princeps nagyon furcsán néz rám, megtanult volna oroszul?... ((- Én ugyan nem!)) Vagy elfelejtettem valamit?... Vagy, ami nagyon valószínű, még tart a fordító varázslat... - Üdvözöljük újra köztünk Alexander Arkadjewitsch Slizerint, a Sötét Nagyúrt! - kiáltja, mire egyszerre üdvözöl mindenki a teremben.

- Jó újra itt lenni! - Puppe ráér, most az előttünk levő problémát kell orvosolnom. - Mondanám, hogy itt az ideje mindent tisztázni, de az időnk véges. A cél, hogy a sötét mágia uralkodjon a Földön egyre közelebb van. ((- És lassan már teljesen el is érjük! - Vigyorgom.)) A későbbiekben mindent meg fogunk beszélni, amíg nem jövök mindenki Grigorijnak fog jelenteni! Oszolj és mindenki munkára! - ezzel haptákba vágták maguk és szétszéledtek. Az utolsó ember is kiment a folyosóról. Ebben a pillanatban Grigorij felnevet mellettem.

- Láttad az arcukat Sanja? ((- Ez a név még mindig rohadt vicces!)) Pont mint régen! Többször kéne ezt csinálnunk! - épp válaszolnék, de Princeps közbevág.

- Mégis mi a fészkes fene volt ez!?

- Grischa megoldotta nekünk az orosz varázslóvilág ügyét - mondom lelkesen.

- Mi a fenék ezek a nevek!? És mi az, hogy megoldotta?... Várjunk... Mégis mi volt az a "Üdvözöljük újra köztünk Alexander kitudjahogyhívnakők, Sötét Nagyúrt!" dolog!? - nincs idő Princeps kiakadására. ((- Ez tipikusan én vagyok, de... - Hirtelen elkezd pirulni az arcom. - Alexander Hyde! Te kitörölted az emlékeim!?))

- A hölgy nagyon ideges Sanja - bök oldalba barátom.

- Látom Grischa, látom - emelem Lilyt Puppe felé.

- Nem, nem, nem, nem, nem! Tudod mit mondtam, hogy mi lesz ha megint megcsinálod! Amúgy sem fog menni! Most már meg tudom védeni magam! - mondja miközben a pálcája megjelenik mellette. Ördögi mosoly jelenik meg arcomon. ((- Mégsem tudom. - Fintorgom.))

- Mindig ezt mondod Puppe Princeps, - közbevágna, de nem hagyom - mégis mindig sikerül megtennem. ((- Hogy mi van?! Hányszor radíroztad te ki az agyam?! Tudod, hogy károsítja az elmét?!))

- Seggfej!

- Nem, nem Puppe princeps itt inkább Sötét Nagyúr. Tudod mindkettőnkben benne van a hatalom iránti késztetés, de fogy az időnk, sok dolgot terveztem még mára - mosolygok. ((- Barom!))

- Ne...

- Szép álmokat Puppe princeps! - ezzel a lendülettel töröltem az emlékeit és elájult. Természetesen elkapom mielőtt beverné a fejét. ((- Kinyírlak! Esküszöm, hogy kinyírlak!))

- Ugye tudja a kisasszony, hogy ezt a hangnemed akkor használod, ha valakit át akarsz verni? - kérdezi Grigorij mellettem. ((- Olyan hangneme van? - Ráncolom össze a homlokom.))

- Nem. Ez benne a legviccesebb. Imádom mikor gyilkos tekintettel néz rám - vigyorgok fel rá. ((- Kösz! Pont nem neked akarok tetszeni!))

- Hányszor törölted az emlékeit? A kis hölgy reakciójából ítélve már előfordult, csak nem tudom hányszor.

- Egyetlen egyszer. Másodikban, mert inkognitóban voltam, azóta nem - nincs értelme hazudnom neki, mert a legtöbbször tudja. ((- Jól van Hyde szerencséd, így talán, talán nem öllek meg annyira!))

- De tényleg! Mi volt ez a "bennünk van a hatalom iránti késztetés" izé Sanja?

- Csak fel akartam dühíteni, miután eléggé megpuhítottuk az embereink átadom neki a teljes irányítást, de órákig kellett volna magyaráznom ezt, részletekbe menően... így gyorsabb volt, de csendet, mindjárt felkel. ((- Miért ismersz ilyen jól?))

/

Miért is kell az ördögi ikreknek mindig a legrosszabbkor megjelennie? Jobb kérdés. Miért vontam be őket ebbe a projektbe? És végül, de nem utolsó sorban, miért hozták el az átkozott Mordon lencsét? ((- Nem tudom, de azt igen, hogy szörnyen hasznos!)) Puppe már el is kezdte betenni őket. Mellélépek, hátha valamivel elvonhatom a figyelmét, mint az obskurus kölyök, de nem.

- Tud várni! Különben sem tudom ő minek van itt! Ez pedig izgi... Uhuhu! Azt a seggfej neked minek ennyi átok? - persze, hogy rám kellett néznie elsőre. ((- Hát te álltál mellettem hülye!))

- Hogy ne fagyjak meg! - nyújtok rá nyelvet. Szerencsére Princeps nem tudja melyik átok mit jelent. ((- Minek nézek én ki neked, Hollósnak? Honnan kellene tudnom?)) A legtöbb a helyzetem stabilan tartását szolgálja, mert reggel elhúzott a teámtól. Csak egyetlen egy van a fagyás ellen. Az a legkisebb gondom. Gyorsan ellenőrzöm, hogy mind a helyén van e, nem kellene, hogy valamelyik idő előtt megszűnjön.

- Azt mondta szerez nekem hozzá alapanyagot - sikerült átvinni a témát az eredeti irányába? Arra ami miatt érkeztünk? Úgy tűnik igen.

- És adok is anyagot hozzá. Ugye vigyáztál nekem rájuk? - nézek Credencere.

- Igen, itt vannak! - megy be az oldalsó szobába és követjük. Amint átlépem a küszöböt meglátom az összes obskurust. ((- Hideg volt! Nagyon, nagyon hideg! - Ráz ki a hideg már csak az emléktől is.)) Most először látom, így egy helyen mind... Forog a fejem... Ez nem jelenthet semmi...

/

Hol a fenében vagyok? Hideg van. Fázom. Hova kéne mennem? Hol vagyok?... És tulajdonképpen... Ki is vagyok?
((- Öm... Időt utaztál? - Vakarom meg a fejem.

- Lily! - A nevem hallatára felkapom a fejem az ajtóban Malazár áll.

- Oh, szia! Ennyire eltelt az idő? Azt hiszem akkor megyek lefeküdni! - Mosolyodom el, ahogy becsukom a könyvet.

- Tudom, hogy a naplóját olvasod! - Erre elfehéredek. - Nem mondom el neki, mert tudnod kell, de vigyázhatnál jobban is a környezetedre.

- Köszönöm Malazár és ígérem, hogy innentől figyelek. - Mosolyodom el.))