1998.12.21.

Franciaország. Ismét. Kivételesen semmi túl érdekes nem történt. Azt hittem, hogy legalább egy kicsi csata lesz, de nem. ((- Nicolason kívül semmi izgi se volt!))

A látogatás Flameléknél furcsa volt. Sok kínos és zavarba ejtő dolog derült ki. Többek között Flamel és Grindi fóbiájáról. ((- Na jó, az szerintem inkább röhelyes! - Nevetem el magam.)) Egyéb fejleményként lehet elkönyvelni, hogy Puppeék rájöttek mi a bölcsek köve. ((- Rá ám! - Biccentek.)) Csak azt nem tudják, hogy azért ez a neve mert mikor a lélektársak kapcsolódnak egymáshoz az után a mágiájuk kristály formájú alakot alakít ki kettejük között mikor együtt vannak, ami gyönyörűen ragyog. A bölcs kifejezés azért került elé, mert csak azzal a képességgel rendelkezők láthatják mint én vagy Emrys. Talán egyszer megmutatom Princepsnek is, biztos tetszene neki a zöldes vöröses ragyogással és ezüstös csillagokkal rendelkező kő, ami közte és a sárkány között van. ((- Látni szeretném! - Mondom lelkesen. - Vajon hogy hozzam neki úgy fel, hogy ne legyen túl egyértelmű, hogy még olvasom a naplóját? - Gondolkodom el.))

Emrys meghívott egy beszélgetésre a szünet hátra levő részében, tovább akarja tárgyalni a helyzetem. Holnap után. Tea, süti és egy rakás könyv és jegyzet. Igen, már nagyon hiányzott egy kis kutatás vele. ((- Mit kutattok?! Mit?!))

Összefoglalva megszereztük Franciaországot, megszüntettük az ellentétet Nicolas és Gellert között és találkozót beszéltem meg Emryssel. Semmi túl érdekes.

1998.12.23.

/Második nézet/

Végre megjöttem Emryshez. Vajon merre lehet? Á, itt is jön.

- Hogy állítasz meg valakit, ha nem használhatod a pálcához kapcsolódó átkokat? - komoly, ez azt jelenti... ez a Mester. ((- Mi van?))

- Elvágom az ősi mágiához való hozzáférését és a saját energiájával támadok, ha szükséges - gyorsan kell beszélnem, ha habozok az sose jó. ((- Oké! Azt hogy csinálod? - Elfintorodok. - Ilyenkor kár, hogy nem tud válaszolni!))

- Remek - bólint, én meg meghajlok előtte.

- Üdv Mester! - a köszönés fontos a varázsló közösségben, ez volt az egyik első leckém.

- Isten hozott Mr.Hyde! Pihenj! Menjünk be - felegyenesedek és követem őt. Valószínűleg Morgana nincs a közelben, akkor nem merné ezt csinálni, pedig ez sokkal jobban áll neki. ((- Ezzel egyet értek!))

- Remélem megtanultad, amit múltkor kértem - vezet az alagsor elzárt részére, ahol a gyakorló szoba van.

- Természetesen Mester! - fejet hajtok, miközben bemegyünk.

- Kapcsold ki a napló jegyzetét Mr. Hyde! Tudod, hogy nem szeretem mikor lecke közben használod.

- Igenis Mester! ((- Oh, hogy az a! - Csapok az asztalra, ami mellett ülök. - Pedig erre kíváncsi voltam! Bezzeg az ügyei benne vannak! - Morgom.))

/

Fárasztó a Mesterrel harcolni. Már dél van és reggel hétkor jöttem. Rég tartott teljes órát nekem. Morgana nem szokott túl sokáig kint lenni, így nem lehetséges. A tanulás sokrétű volt, mint mindig és továbbra se sikerül legyőznöm őt, ha belegondolok döntetlen is csak akkor volt a küzdelmünk mikor egyszer Morgana két órával hamarabb érkezett, ezzel elvonta Emrys figyelmét. Morganaról beszélve...

- Mester, merre van Morgana úrnő?

- Karácsonyi bevásárlást tart. Este hét körül várható, mert elmegy a tanítványához is ((- Oh, igen ez tudom mikor volt! - Bólogatok, visszaemlékezve arra a napra. - Egész visszafogott edzés volt, de csak Reigel miatt.)) - mondja olvasás közben. - Most térjünk át a másik dologra, ami miatt itt vagy. Hogy áll a helyzeted?

- Minden ugyan olyan kivéve a szemem - igen, a szemem. Most is viselem a kontaktlencsét, mikor felkeltem megint nem láttam.

- Megint elromlott a látásod? - ráncolja a homlokát.

- Inkább úgy mondanám, hogy van amikor elromlik, mint most - ezzel kiveszem a szememből a kontaktlencsét, hogy megvizsgálhassa. Legalább beszélhetne miközben gondolkodik, elvonná a figyelmem a teljes homályról. ((- Iszonyú idegesítő lehet! - Fintorgom.))

- Vissza teheted. Azt javaslom, hogy reggel is igyál a teából, akkor ritkábban fog jelentkezni a látási probléma. Mást most nem tudok mondani. A tüneteid teljesen egyedülállók. Mint mikor távol vagyok... Az nem... De ha mégis... Ennek még utána nézek ((- Miért beszél mindig mindenki kódokban?)) - kapja fel hirtelen a fejét. Igen, a szokásos Mester, nem is kérdezek, úgyse válaszolna. - Milyen igazgatónak lenni? - a gyors téma váltás, ez is csak a szokásos.

- Fárasztó. Rengeteg papírmunkával jár. Ráadásul mivel a múltba is folyamatosan megyek még kimerítőbb. Nem is beszélve arról a vámpírról! - sóhajtok.

- Vámpír? ((- Ja! Ijesztő a fazon, ha engem kérdezel! Te jó Kirké normálisan beszélek Emryssel, akkor is, ha csak a naplóban! - Lepődöm meg.))

- Igen, Vlad teremtője, Sacrus. Folyamatosan találkozok vele. Az elmúlt fél évben csaknem ötvenszer futottam bele. Legalább ebben az időben nincs esélyem belefutni, mert Vlad már megölte. ((- Hogy mennyiszer? Te jó ég! Ez teljesen rád van kattanva Seggfej!))

- Reméljük nem halt meg ténylegesen ((- Miért is?)) - erre felvonom a szemöldököm, de csak megkapom tőle azt a tekintetet ami azt mondja, hogy még nincs itt az ideje, hogy elmondjam. ((- Oh igen ezt ismerem! Ezt Morgana is szokta használni! Hogy én hogy utálom azt a tekintetet!))

/

Gyorsan eltelt a nap. Nem is vettem észre, hogy már majdnem hét óra. Ideje lesz indulnom.

- Viszlát Mester! - hajolok meg ismét, mint reggel.

- Ne feledkezz el a leckédről. A mihamarabbiig Mr.Hyde! - ezzel elhopponálok. Néha jó, így eltölteni egy napot, mint Mester és tanítvány, de nagyon elfáradtam. Jobb ha lefekszem.

/Vég/

1998.12.26.

Ma viszem Puppe Princepst, a Sárkányt és Harryéket nyaralni. Már várom. Rég volt már, hogy lepacsiztam Atlantisszal és meghívott magához a fővárosába, amit nem mellesleg magáról nevezett el. ((- Illik az egójához, na!)) Rizikós utazás lesz, mert nem lehetek biztos benne, hogy sikerül ugyanabba az időbe menni, de megéri. Harryről szólva meg kell jegyeznem, hogy egy hete teherbe esett, pontos dátumot nem tudok. Csak a Helgának fenntartott megfigyelési könyvben van benne, amit megígértem, hogy vezetek a két terhesség alatt. ((- Erről én miért nem tudtam?)) Ideje indulnom, mert még ha Voldi késik is, mire odaérek pont meg kell érkeznie.

/Második nézet/

Itt van. Miért van itt is itt? ((- Ki van és hol?)) És ha ez nem lenne elég, még az őrök is leállítottak. Nem is jártam még a városban!

- Szóval miért köröznek? - ha nem lesz elég nyomós az indok megölöm őket.

- Magának nem kell azt tudni! Velünk jön és a törvény majd intézkedik! - hát így állunk. Nem akartam ezt tenni Puppeék előtt, de el vannak foglalva Puppevel, így lehet nem veszik észre. A család egy titkos átka.

- Még egyszer megkérdezem. Miért? - komoly a hangom. Ez az utolsó esélyük az előtt, hogy használnám. De... egyre közelebb van. ((- De ki?!)) Siessetek már. Miért nem mondanak semmit. Talán ha egy kicsit fejre állítom. Beszélj. Még el kell távolodnom Puppeéktől mielőtt ideérne. A végén bajuk esne. ((- Mi van? Mitől?)) Válaszoljanak már.

- Seggfej! Mond, hogy nem! - dolgom van! Ki kell ezekből a fajankókból húznom, amit tudni akarok, még mielőtt ideérne!

- Lily beszélgetek! ((- Most már legalább tudom miért nem válaszolt!)) - hát ha nem beszélnek. Szakadjanak bele... Szó szerint. Nem veszi észre senki, ha belülről esik szét. Ez a jó a családi mágiában. ((- Uh, az egy durva átok! Nem kívánom sokaknak!)) Előveszem a kis tőrt is, ami az oldalamon van.

- Tudod, jobb lett volna ha rögtön beszélsz! - ilyen ijesztő lennék? Egy apró bemetszés az állánál és...

- Te jó Kirké mondjátok, hogy nem! - megcsúszott a kezem. Fene! Így egy kicsit görbe lett... ((- Bocs! - Forgatom meg a szemem.))

- Lily! Megpróbálnék beszélgetni! - mindegy, ez nem olyan nagy baj max hullámot csinálok, úgyis vízen vagyunk. ((- Stílusos vagy, mi?))

- Elég! Elég! Hagyja abba! - ezzel kellett volna kezdenem!

- Szóval, miért? - a tőrt azért még a nyakánál tartom.

- Mert megpróbálta megölni a királyt! - felvonom a szemöldököm.

- Csak lepacsiztam vele - leengedem a talajra. - Tűnjetek a szemem elől! - és haljatok meg úgy, hogy nem tudjátok mi történik veletek... Talán megkímélek nekik, ha a király kéri. ((- Nem emlékszem, hogy megtette volna!))

- Na, meg is vagyok! Elméletileg megpróbáltam megölni a királyt, amit megjegyzek, hogy nem tettem meg, de talán jobb lesz elkerülni a többi őrt! Öm - ugye. - Sárkány és Pu - ppe nem vette észre mit tettem az őrökkel? Két sarokra, inn... ((- Kezdesz zavaros lenni seggfej!))

- Ki ne mond! ((- A becenevem! - Morgok a naplóra.)) - mit is?... Megint megcsúsztam! Fenébe! Félig hangosan gondolkodtam! Nyugi... és... mosoly... ((- Nem foglak sajnálni! - Rázom meg a fejem.))

- Princeps rendben van? - jó, most már csak valahogy le kell ráznom Princepset. Előttük megyek és én vezetem őket, így elmaradni nem tudok, tehát...

- Hagyd figyelmen kívül. Hagyd figyelmen kívül - ennyire felidegesítette volna Puppet, hogy nem mondom el hova megyünk?... De várjunk!... Itt az esélyem! ((- Szívesen, Helgának köszönd!)) Ideje elmenni és lerendezni őt, hogy Princepsék vakációját semmi se zavarja meg. Akkor keressük meg. A kisugárzását valahol két utcányira érzem. Valószínűleg megállt. De miért? Általában, ha ilyen közel vagyok, már itt szokott lenni... Itt is... Ez egy fagyizó? Mit keres egy fagyizóban? ((- De ki a fene ez?)) Mindegy, essünk túl rajta. Elé állok és ő felnéz rám szemöldökét felemelve.

- Sacrus.

(( - Hogy mi?! - Tágulnak ki a szemeim.

- Lily! - A kiáltásra azonnal becsapom a naplót és elrejtem az asztal fiókjába, pont akkor teszem vissza a kezem az asztalra, mikor a seggfej benyit.

- Most mi van? - Kérdezem, mintha most keltem volna fel.

- Te már megint a munkán aludtál? - Teszi csípőre a kezét.

- Öm... Nem? - Vigyorgom.

- Na, gyere! Az ikrek beszabadultak a suliba! - Neveti el magát, ahogy megfordul, én meg felállok és mellé lépek.

- Azt hogy csinálták? Morganara voltak bízva! - Ráncolom a homlokom.

- Tőlem tanultak! - Kuncogja, mire én is felnevetek és a fejem rázva lépek ki vele a szobából.))