2001.10.20.

Az elmúlt hónapokban rosszabbul éreztem magam, mint általában. Lehet tényleg igaza lesz a kis Holdnak? Előbb utóbb meglátom. Ma átmegyek Emryshez. Rég voltam nála és üzent, hogy mutatni akar valamit nekem.

/Második nézet/

- Mit szerettél volna Mester? - Morgana-t is elküldte otthonról e miatt. ((- Akkor komoly dolog lehet.))

- Ezt - emlékek. Miért akar nekem emlékeket mutatni?

- Mi van benne?

- Múltkor azt mondtad, hogy Malazár furcsán viselkedik. Ahogy őt ismerem nem mondana el semmit, ezért inkább én mutatom meg neked. Gyere - elvezet a merengőjéhez és belerakja az emlékeket. Közelebb állok. ((- Biztos, hogy ez olyan jó ötlet Emrys?))

- Nézd meg! Sok mindent fog magyarázni - ezzel belelök. Belelökött. Mindegy, most csak figyelnem kell. Hol játszódik ez az emlék? Ez a Roxfort előcsarnoka? Igen, ez az. Á, ott van Emrys is, és Helga is vele van. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó.

- Malazar! Végre megjöttél! - mintha valamit cipelne, de mit?

- Exmemoriam! - mit csinál Malazar? Miért kell kitörölnie Helga memóriáját? ((- Ez egy jó kérdés! Helga a légynek se tud ártani.)) Ez vajon mikor volt?

- Mit csinálsz Malazar!? - kiabált rá Emrys.

- Megmagyarázom Merlin. Csak adj egy percet míg leteszem őt.

- Kit hoztál ide? - ment közelebb Mesterem.

- Egy gyereket. Ő az oka, hogy ki kellett törölnöm Helga emlékeit. Hogy nézne ki, hogy idehozok egy gyereket, mikor épp ezért szóltam le őt is múltkor? ((- Szépen, ha a gyereknek szüksége van rátok, akkor igen is el kell hoznod. Helga meg olyanokat is összeszed, akiknek nincs rá szüksége.)) - én is odamegyek és Emrys is ekkor látja meg.

- Szinte mint egy kicsi te! - nevet. - Véletlenül nem volt egy rejtett... - Malazar fejbe verte. ((- Megérdemelte. - Biccentek.))

- Nem látod mennyi idős? Csak 24 vagyok, még ha lett volna kapcsolatom, ami nem volt, akkor sem lehetne a gyerekem - morgott. Ez a gyerek... Ez...

- Miért? Már épp korban voltál, 13 évesen épp ott az ideje... ((- Emrys! - Sikítom lehunyva a szemeim.))

- A mugliknak! Varázsló vagyok! - Ez én vagyok? ((- Hogy érted, hogy te vagy? - Billentem oldalra a fejem.))

- Csak vicceltem - nevetett. - De miért hoztad ide?

- Nem látod, hogy néz ki? Nem hagyhattam ott. Úgy éreztem mintha a testvérem hagynám sebesülten hátra, ha nem csinálok semmit. Szerintem megértheted - indul meg Helga felé. ((- És ezt olyan nehéz lett volna elmagyarázni, hogy Helgát kellett alibinek használnod?))

- Meg, de ne csináld ezt többet morcos sziszegő! - nevetett és elfutott. A kép változik. Ez a gyengélkedő. Emrys félrehúzta Malazart, és dühösen néz rá.

- Mégis mi a fenét gondolsz!? Ha ennyire érdekel, hogy varázsló-e, ellenőrizned kellett volna mielőtt ide hoztad! - kiabál rá.

- Nem is érdekel! De csak baj lenne belőle, ha itt maradna. Így is nehéz volt apámat rávenni, hogy használhassam a nevem, ha még rájönne, hogy engedtem egy muglinak... - fejbe vágta. Na erre még én sem számítottam.

- Idióta! Néha gondolkodhatnál egy kicsit szabadabban. Nemsokára te leszel a családod vezetője! Viselkedj is úgy és vállalj felelősséget a döntéseidért! - hátat fordított Malazar-nak, és elindult kifelé. ((- Miből maradtunk ki?))

- Hova mész Merlin!? - kiált utána.

- Helyrehozni amit elrontottál, idióta kígyóképű! - ezzel bevágta az ajtót és a kép ismét megváltozik. Mardekár dolgozó szobája.

- Jöttem amint tudtam. Mi történt? - kérdezte Emrys kilépve a kandallóból. Hol van Malazar? Körbe nézek. A kanapéban fogja a fejét. Mi történt most? Várjunk... Talán ez akkor volt? ((- Mikor? Hé itt valaki nincs képben! - Morgom a naplóval.))

- Nem lehet... Nem lehet... Mégis mit tettem?... Mit tettem?... - mantrázta Malazar.

- Hé, Malazar, nyugodj meg. Biztos nem olyan komoly a helyzet. Még egyszer megkérdezem, mi történt? - úgy látszik csak ekkor vette észre, hogy megjött a vendége.

- A rokonom. Ő a rokonom. ((- És ezen így ki kell... - Itt oldalra pillantok. - Na, jó én is kiakadtam.))

- Ki is? Sok embert ismersz egy kicsit szűkítsd a kört - tette csípőre a kezét.

- Alexander! Ki más? - erre meglepetten nézett a Mesterem. Úgy látszik tényleg akkor volt ez. - Hogy nem vettem észre? A gyűrű ott virított végig a kezén, és még el is vettem!

- Milyen gyűrű? - ül le ő is.

- A családi örökségünk. Nem tudtam, hogy mozogni is tud, de ez lényegtelen. Majdnem három évig úgy bántam vele, mint egy senkivel. Mit kéne tennem Merlin? - néz fel rá kétségbeesetten.

- Csak bánj vele úgy, mint azon az első napon, mikor ide hoztad. Nem te mondtad, hogy szinte, mintha az öcsédet tartottad volna? Mennyiben más most? Csak pár ezer évvel későbbi, mi furcsa ebben? ((- Te vagy az egyetlen, aki szerint ez nem furcsa Emrys!)) - nevetett fel, és Malazar is kicsit kuncogott. Megint elmosódik a kép. Az erdő szélén állnak egymás mellett, mintha várnának valakit. De mégis kire várhatnak. Pislantok egyet és előttem megjelenik... Nem lehet... Mit keres ő itt? Emrys előre lépett köszönteni az érkezőket. ((- Ki? Ki a fenéről van szó?))

- Üdv! Rég találkoztunk Sanguini, Sacrus. ((- A mániákus vámpír! - Tágulnak ki a szemeim.)) Már épp azon gondolkodtunk, hogy meggondoltátok magatokat és nem jöttök - nevetett kicsit, miközben Malazár is köszönt.

- Megtiszteltetés találkozni önökkel - rázott kezet velük.

- Bocsánat a késésért! Nehéz volt mindenkit összeszedni, aki látni akarta a kastélyt - mondta Sanguini. Most látom, hogy az erdőben több vámpír is van. Erre emlékszem. Épp ötödikes voltam. Két napig a vár körül mászkáltak, és Helga mindig távol tartott tőlük, ezért nem is láttam őket mind, csak egy kettőt közülük. ((- Legalább valaki tudja, hogy kell a diákokat biztonságban tartani. - Motyogom az orrom alatt.))

- Semmi baj. Erre tessék, már mindent előkészítettünk önök számára - indult meg Malazar, de Sacrus nem arra indult el. - Valami baj van, Lord Sacrus? - erre undorodva nézett hátra az említett.

- Nem kell a Lord, furcsán hangzik és kiráz tőle a hideg - nevetett, majd felemelve a kezét a távolba mutatott. Ott voltam! Épp gyakoroltam, mikor jött Hedvig, hogy be kell mennem, mert megjöttek a vámpírok. - Ki az a fiú? Valahogy nagyon ismerős az illata. ((- Menj a közeléből vérszívó!))

- Ő Alexander, az öcsém - a vámpír összeszűkített szemmel nézett Malazarra, majd elindult arra amerre eleve menni kezdtek.

- Talán valamelyik leszármazottjának a rokonai? Vagy... Vámpírmágus, a koroddal játszol? ((- Kivételesen nem játszik.)) - mormogott az orra alatt. Valószínűleg csak Merlin hallotta, mert Malazar elkezdett volna kutatni ezt hallva. A kép ismét eltűnik. Visszakerültünk a dolgozó szobába.

- Miért van az, hogy csak akkor látsz engem szívesen mikor ilyen letargikus vagy? - kérdezte leülve Emrys. ((- Mert amúgy mindenkinek az idegeire mész. - Mosolyodok el.))

- Talán, mert a hiedelmekkel ellentétben remek lelki tanácsadó vagy! -morgott rá. ((- Na ezt egyszer ki kell próbálnom.))

- Nem kell ennyire felidegesítened magad ilyen apróságon, te nagyképű csúszómászó. Szóval, miben segíthet számodra a nagy és csodálatos Merlin? - néha megfeledkezek róla, hogy a Mesterem képes idióta is lenni. ((- Az ego elő jött.))

- Elég a hülyeségből te vén szatír! ((- Pontosan!)) Csak valakinek ki akartam mondani a gondolataim.

- Vén! Kikérem magamnak, csak...! Annyira idős, azért nem vagyok ((- Mintha kétszer annyi lennél. - Forgatom meg a szemem.)) - fejezte be az orra alatt. Tényleg, hány éves is lehet ő? Mintha egyszer Morgana említette volna, hogy mikor megismerte elmondta neki a korát. Lehet később rákérdezek nála.

- A tárgyra térve. Szerinted miért mondta a lányom Alexander-nek, hogy nem fogja nagybácsinak szólítani? ((- Még mindig nehéz megszokni, hogy a lányának hív, de olyan jó érzés tudni. - Mosolygom.)) Ha jól tudom unokatestvérek, de a jövőből jöttek, tehát pár dolog változhatott... Néha teljesen összekavar ez az időutazás dolog, mint mikor először elment és mégsem ment el egy percre. Most mi lehet ez? - gondolkodott fennhangon.

- Talán... Mit is mondtál mikor utoljára itt voltam?

- Csak annyit, hogy lassacskán olyan lesz Alexanderrel beszélgetni, mintha egy testvérem lenne. Mi...ért... Csak nem arra akarsz utalni, amire gondolok? ((- Nem, egyáltalán nem.))

- De, valószínűleg te tetted a testvéreddé, és mivel a kis Princeps-et lányodnak tekinted, ez Alexandert a nagybátyjává teszi - jelenti ki tárgyilagosan. - Jobb, ha végre beletörődsz abba, mit érzel mások iránt. Néha annyira elhúzod az ilyen egyszerű dolgokat. Fogadok, hogy már a tanítványom is észrevette, valami nincs rendben.

- Igazad van, de kérnék egy kis segítséget. Mutasd meg neki az igazságot!

- Rendben, amilyen szűkszavú vagy néha, véletlen rosszul értelmezné, amit mondani akarsz. Bár ő a tanítványom, így nem hiszem - itt pont arra fordult ahol állok. - Ugye? - és az emlék elkezdett megszűnni. ((- Ijesztő vagy Emrys!))

- Úgy látom végig értél - áll előttem.

- Igen, de mennem kell beszélni a testvéremmel - mosolygok miközben kimegyek, vissza a Mardekár kúriába, hogy nyugodtan visszamehessek.

/Vég/

2001.10.21.

A tegnapi nap eseménnyel teli volt. Malazar meglátogatása simán ment, és egy egész napos kirándulást töltöttünk együtt. Visszaérve leellenőriztem az Amerikaiakat is. Végre megkérdeztem Puppe nénikéjét, hogy mit tud az előző családfőről, de sajnálatomra nem találkozott vele. Csak a szüleik beszélgetéseiben hallotta megemlítve a nevét.

A mai nap fejleménye pedig, hogy Puppe princeps hivatalosan is bébicsősszé tett. ((- Azért én ezt nem így nevezném. - Motyogom.)) Nem tudom, hogy hívhatnám máshogy, amikor hetente legalább egyszer nálam vannak a gyerekek. ((- Segítségnek?)) Ezen alkalmakat kódnéven mesedélutánnak hívatom a kicsikkel (Már azzal, amelyik tud rendesen beszélni). Igazából általában ekkorra szervezem be kötelező kirándulásaimat, hogy se én se ők ne unatkozzanak. A kis Reigel-t pedig szigorúan titkosan elkezdtem tanítani. ((- Ez nem ér, én miért nem lehetek fiú! - Nyavalygok, de igazából nem sajnálom a fiútól a dolgot.)) Ez annyit tesz, hogy még anya szuper dühös arcának sem mondhatja el mit csinálunk, mert mint sokszor mondom neki "CSALÁDI TITOK". Malazartól is legalább ezerszer hallottam ezt, ha nem többször. ((- Biztos több volt, én hatezer nyolcszáznál tartok.))

A két kicsi ezeken az alkalmakon nincs ott, mivel csak az első szülött, néha a másod is, aki tudhatja, de az se mindent, amit az első. Puppe princeps is csak egy kivétel volt, és az összes portrénak bele kellett egyeznie, hogy megtanulhatja a cenzúrázott változatát a családi törvénykönyvnek. ((- Cenzúrázott? Az a cenzúrázott?! - Kapom fel a vizet. - Örülnöm kellene, hogy egyáltalán tudhatok valamit. - Sóhajtok.))

A háborús fejlemények könnyen leírhatóak. Vesztésre állunk. Hogy máshogy állhatnánk, mikor csak egyetlen egy vár, egy iskola a központunk és SENKI, ismétlem SENKI sincs a mi oldalunkon. Vlad legalább pozitív, mert csak az iskola körül támadják meg az embereit. Reméljük nem fog tovább fajulni a helyzet. ((- Én nem lennék ebben biztos. - Sóhajtok fel. - A fene! Elkések az időpontomról! - Ugrok fel és pakolok el, hogy utána visszasiessek a Magisztériumba, mielőtt kések.))